Hetvenegy éve végezték ki korábbi labdarúgónkat és klubunk első hivatásos edzőjét, Tóth Potya Istvánt.
Tóth Potya István 1891-ben született Budapesten. A tehetséges labdarúgó a BTC-ben, majd a Nemzeti SC-ben futballozott, és tizenhét évesen már a válogatottba is meghívták. A magyar keret tagja volt az 1912-es stockholmi olimpián is, de ott végül nem lépett pályára. Pályafutása során 19 nemzeti fellépésen 8 gólt jegyzett.
Ugyanebben az évben igazolt a Fradihoz, 1926-ig játszott klubunkban. A kiváló csatár két bajnoki címet és két Magyar Kupát nyert egyesületünk színeiben. A kétlábas támadó kapáslövéseivel, remek erőnlétével és a védjegyévé vált, szögletből szerzett gólokkal a korszak egyik legjobb játékosának számított.
Utolsó szezonjában már edzőként is segítette a Ferencvárosi Torna Clubot, majd 1926-ban a csapat első hivatásos edzőjévé nevezték ki. A kispadról irányítva további két bajnokságot és egy Magyar Kupát nyert a Fradival, valamint elhódította a Közép-európai Kupát is. 1929-ben az előző két olimpián aranyérmet szerző, majdani világbajnok uruguayi válogatottat is legyőzte az FTC 3-2-re Montevidóban.
Tóth Potya István a Ferencváros után több olasz és magyar egyesület edzője is volt. Módszereivel egyértelműen megelőzte a korát, edzésnaplót vezetett és téli alapozást is vezényelt aktuális csapatának. 1943-ban visszatért a Fradihoz, de ekkor már a labdarúgásnál fontosabb ügyek kötötték le életét.
A polgári ellenállási mozgalom fontos tagjaként sok politikai üldözött neki köszönhette, hogy életben maradt. Élelmet és hamis iratokat adott a rászorulóknak, sokakat pedig Telepes utcai házában rejtegetett. Részt vett az antifasiszta propagandában, és próbálta megmenteni a budapesti hidakat is.
1944 decemberében letartóztatták, de a Fő utcai börtönben is megtett mindent a többi fogoly érdekében. A Budapestet ért támadások miatt többször is új helyszínre szállították, de hiába közeledett a háború vége, Tóth Potya István életét ez már nem mentette meg. 1945. február 6-án a nyilasok tárgyalás nélkül kivégezték.
Őrizzük meg az Tóth Potya István emlékét, aki ember tudott maradni a legnagyobb embertelenségben is!
(fradi.hu)
