A Nemzeti Sport Online a Tempó Fradi! segítségével járt utána legendánk katonai pályafutásának.

Sárosi György – a „Gyurka!…”, ahogy a nemrégiben elhunyt Vándor Kálmán írja Üllői úti kapufák című könyvének alcímében – korának ünnepelt labdarúgója volt. Idehaza és külföldön egyaránt. Itthon az első számú klasszis, és idegenben is az egyik legelismertebb.

„Sárosi Gyurka talán a legnépszerűbb labdarúgó. Ez a nagy népszerűség megérdemelt jutalma annak, hogy nála a tudás mindenkor sportszerű magatartással párosul a pályán. Tehetsége feltétlenül mai legjobb csatáraink elé helyezi őt, de külföldi viszonylatban is előkelő helyet juttat számára. Játéka erősen emlékeztet Orth György stílusára. Sárosi játékának legszembetűnőbb erényei a kifogástalan labdabiztosság, pompás irányítóképesség és az, hogy önzetlen játék mellett is igen eredményes.”

Az egykori pályatárs, az évszázad első felének legkiválóbb magyar kapusa, a stoplis szegre akasztása után a tollforgatásba is belekóstoló Zsák Károly szavai ezek az 1939. május 31-ei Képes Sportban.

1942: ÖNKÉNT ANGYALBŐRBEN

A Plánickának hétszer beköszönő (máig ez a gólrekord a válogatottban), a nemzeti csapatot 1938-ban világbajnoki ezüstéremig vezető, a Ferencvárossal centerhalfként, majd belső csatárként trófeák egész sorát – köztük Közép-európai Kupát is – nyerő világklasszis akkori szemmel rivaldafényben élte életét a harmincas-negyvenes évek fordulóján.

Ő köszönt vissza a címlapról; a sportlapok vele készítették a legtöbb interjút, riportot; a Képes Sport fotómasinái akkor is kattogtak, amikor eltávozott a frontra, és akkor is, amikor visszajött onnan. Nem küldték, a korabeli tudósítások szerint Gyurka önként bújt angyalbőrbe 1942 augusztusában.

SÁROSI A FRONTRA TART

A Képes Sport az 1942. augusztus 25-ei számában búcsúbeszélgetést közöl a keleti frontra távozó ferencvárosi csapatkapitánnyal. A lap munkatársa a Szent István-kupa győztes döntője (3:1 a Szolnok ellen) után társalog Sárosi Györggyel, aki hosszan tartó sérülése után tért vissza, „és kitűnő, eredményes játékával oroszlánrészese lett a győzelemnek”.

„Mire ezek a sorok megjelennek, Sárosi György dr. már nem a labdarúgópályán, hanem a messzi keleti harctéren teljesíti önként vállalt magyar kötelességét. (…)

– Most elmegyek, ki az igazi harc mezejére, és szent meggyőződéssel hiszem, hogy ott is kivívjuk a győzelmet.

A magyar sportrajongók százezreinek szeretet kíséri nagy útjára, és várja vissza – a végső győzelem után – egészségben a sportdiadalok színhelyére” – fejeződik be az írás.

Még szerencse, hogy a régi lapok fennmaradtak, különben vajmi keveset tudnánk a doktor második világháborús szerepvállalásáról. A későbbi újságokban, a könyvekben, az interneten ugyanis nyoma sincs annak, hogy hol szolgált, mit csinált katonaként a háborúban. Az 1988-as Vándor-féle Üllői úti kapufák és Sárosi egy évvel később kiadott önéletrajzi kötete, a Rongylabdával kezdtem… mélyen hallgat még a katonamúltjáról is.

Ami a hivatalos dokumentumokat illeti, nos, ott sem jobb a helyzet. Szerettük volna kikérni Sárosi papírjait a Hadtörténelmi Levéltár és Irattárból, a neve azonban nem szerepel már a nyilvántartásokban (sőt futballista öccse, Béla neve sem). Ennek oka az, hogy az országot 1956 előtt elhagyók személyi anyagait az évek során jellemzően megsemmisítették, márpedig Sárosi I (és Sárosi III is) külföldre távozott a háború utáni esztendőkben.

MIT MOND A SPORTÚJSÁGÍRÓ?

Török Péter, a Nemzeti Sport egykori rovatvezetője, főmunkatársa mindenkinél többet tud Sárosi György katonahónapjairól – ő hívta fel a figyelmünket a Képes Sportban megjelent anyagokra is. Aztán megosztotta velünk a „Sárosi-rejtéllyel” kapcsolatos információit, amelyeket sohasem publikált.

„Merő véletlen folytán közvetlenül a haláluk előtt kerestem fel a Sárosi testvéreket (Sárosi III 1993. június 15-én, Sárosi dr. öt nappal később, június 20-án hunyt el – a szerk.), előbb Gyurkát látogattam meg Genovában, majd átugrottam Zaragozába is – emlékezett a Feleki-díjas, MSÚSZ-életműdíjas sporthírlapíró. – Gyurka nem az arcvonalban harcolt, jogvégzett ember lévén a második magyar hadsereg keleti harctéren működő haditörvényszékén szolgált 1942 második felében, negyvenhárom elején. Alekszejevkában volt a Főparancsnokság, ott szolgálhatott. Zászlósként dolgozott a törvényszéken, amely főképp szökevények, diverzánsok ügyében járt el. Fontos kiemelni: mint zászlós, ítéletet nem hozhatott!”

„GYURKA DOKTOR ISMÉT OTTHON!”

„Váratlan és boldog meglepetése volt a Ferencváros pénteki edzésének. Hazajött Sárosi György dr., a legnépszerűbb magyar labdarúgó a frontról. Még a Fradiban is csak délután tudták meg, hogy Sárosi dr. megérkezett. Béla öccsével együtt jött ki az edzésre (…) ahol mindenki nagy szeretettel fogadta a magyar labdarúgás büszkeségét.”

Képes Sport, 1943. február 9.

Arra a kérdésre, hogy mit gondol Sárosi dr. önkéntes hadba vonulásáról, Török Péter így válaszolt: „Nem életszerű, hogy önként ment ki a frontra. Az a sanda gyanúm, hogy propagandacélokra használták fel.”

További részleteket – megszólal Sárosiék rokona, valamint egy történész is – ide kattintva olvashattok.