Lengyel hátvédünk nyilatkozott itt töltött időszakáról, a Dózsa elleni meccsről és válogatottságról.

Ritkán van reflektorfényben, és nem is az a típus, aki az újságok címlapjára vágyik. Nagy kalandba vágott, amikor 2014 nyarán a Fradiba igazolt, hiszen nem hogy magyarul, még angolul sem beszélt egy szót sem. A Wisla Krakkóban sokszor védekező középpályásként használták, és bár megérkezése után nálunk is megfordult a védelem jobb oldalán, Thomas Doll hamar megtalálta az igazi posztját: a belső védő pozícióját.

Biztosan szurkolóink is rájöttek már, hogy Michal Nalepáról beszélünk, aki mára már rendkívül magabiztos játékossá vált, és sokkal jobban méri fel az egyes játékszituációkat. Bár a pályán kívül a csendesebb labdarúgók közé tartozik, a gyepen egy percig sem irigyeljük azt a csatárt, aki kőkemény lengyel védőnk mellett akar a labdába rúgni.

Az Újpest elleni mérkőzés közeledtével eddigi Derbi-tapasztalatairól, formájáról, válogatottbeli álmairól is beszélgettünk a 22 esztendős „Misával”, azaz Michal Nalepával.

– A Debrecen, a Videoton, majd a Paks elleni győzelemmel ismét bizonyítottátok, hogy a csapat remek formában van. Milyen a hangulat az öltözőn belül a szombati Derbi előtt?
Michal Nalepa: – A szezon eddigi része remekül sikerült, természetesen az év végét sem akarjuk elrontani. A hét elejétől azt érzem, hogy mindenki nagyon ambiciózus és koncentrált a Derbi előtt. Hiszünk benne, hogy az idei utolsó bajnokin is sikerül jó játékot nyújtanunk.

– Már háromszor is megtapasztalhattad, milyen a Fradi-Újpest párosítás, de korábban a krakkói derbit, a Cracovia-Wisla mérkőzést is átélhetted. Hogyan tudnád összehasonlítani a két rangadót?
– A hangulat mindkét párosításon kiváló. Ha a mérkőzések színvonalát, a csapatok erejét nézem, akkor is azt kell, mondjam, hogy nagy a hasonlóság a két derbi között. Lengyelországban, amikor busszal mentünk a Cracovia otthonába, komolyabb volt a rendőri felvezetés, több egyenruhás állt az utcákon, nagyobb volt a készültség, mint Budapesten. Talán ez az egy lényegesebb különbség.

– Lengyelországban mennyire követik a pályafutásodat, gyakran írnak rólad az újságokban, honlapokon?
– Őszintén mondom, hogy nem tudom. Egyáltalán nem nézem, hogy benne vagyok-e a magazinokban, vagy az internetes oldalakon. Csak arra koncentrálok, ami itt, Budapesten van.

– Korábban az U17-es és az U19-es lengyel válogatottnak is csapatkapitánya voltál. Mit gondolsz, van reális esélye annak, hogy hamarosan a felnőttek között is számításba vegyenek?
– Csak úgy tudom elképzelni, ha nemzetközi szinten is stabilan játszom majd. Ha a Fradival az európai kupaporondra jutunk, és ott folyamatosan jól tudok teljesíteni, akkor lehet aktuális ez a kérdés.

– Szinte napra pontosan másfél esztendeje írtad alá a Fradi-szerződésedet. Miben változott a csapat ez alatt az időszak alatt?
– Már amikor ideérkeztem, erős volt a Fradi, de az összjáték még nem volt tökéletes. Most már mindenki megismerte és megszokta a társát, a vezetőedzőnk is remek munkát végez. Tudjuk, miként kell csapatként együtt játszanunk, sokkal jobbak vagyunk tehát ezen a téren, és ez kívülről is látható.

– Ezt igazolja a bajnokságban meglévő 19 pontos előny is. Akár korosztályos bajnokságokat is tekintve, volt hasonlóra példa a pályafutásodban?

– Nem, ilyen még soha nem volt, és nagyon nehéz dolgom lesz, hogy karrierem végéig még egyszer hasonlót átéljek (nevet).

– Az erőd, a határozottságod és a keménységed szemmel látható, de a támadó felfogású csapatunknak köszönhetően talán kevésbé látványos a játékod. Mi az, amiben még tovább akarsz fejlődni?
– Folyamatosan gyakoroljuk az edzéseken, hogy a labdakihozatalaim jobbak legyenek. Emellett mindig az a célom, hogy az eddigieknél is stabilabban, biztonságosabban hozzuk le hátul a meccseket.

– Az életben igen visszafogottnak tűnsz, azért ha legyőzzük az Újpestet, lesz ünneplés?
– Ha meglesz a győzelem, akkor biztos nagy bulit csapunk!

forrás: fradi.hu