Középpályásunkkal beszélgetett hosszan, sok témát érintve a Magyar Lelátó.

Nagyon keveset tudni a családodról. Nekem annyit sikerült előbányásznom, hogy öt testvéred van. Mesélnél kicsit a szó szerint is Nagy-családról?
Az tudni kell, hogy féltestvérek vagyunk. A szüleim előző házasságaiból lett apai ágról egy-egy nővérem és bátyám, anyai ágról pedig két nővérem és egy bátyám. Én vagyok a legfiatalabb, a korban a második harmincnyolc éves. Nagyon jó a kapcsolatunk, abszolút úgy tekintünk egymásra, mintha édestestvérek lennénk.

Hogyan jött az életedbe a futball? Netán valaki közülük is játszott?
Hiába nagy a család, nálunk senki sem focizott. Én viszont már óvodában elkezdtem rúgni a bőrt, még ha nem is szervezett keretek között. Aztán aput noszogatták a barátai, hogy vigyen el valami komolyabb helyre, mert tehetségesnek látnak. Sokat vacillált, hisz ő laikus volt ezen a téren.

Hogy telt a gyermekkorod? Ha jól tudom fővárosi-srác voltál…
Igen, Budapesten nőttem fel, azon belül a XI. kerületben, Gazdagréten. Ami a gyermekkoromból megmaradt, azok mégis a nagykovácsi nyarak. Van ott egy telkünk, az év ezen időszakát mindig ott töltöttük. Rengeteget futkároztam, fociztam a helyi baráti körömmel, ha kellett akár mezítláb is. Persze Gazdagrétet is szerettem, jó kis hely, lényegesen rendezettebb, mint az áltag pesti lakótelepek.

Volt is egy pont, amikor felhagytál a focival. Erről kevés konkrétummal, de sokat halhattunk már…
Végül is örülhetünk neki, hogy így sültek el a dolgok. Nem jöttem ki belőle rosszul, ezért nem is szeretnék belemenni a sárdobálásba. Ezt azzal szoktam letudni, hogy erről az időszakomról nem beszélek részletesen.

A második számú csapatnál szerepeltél, és sokáig annyira a periférián voltál, hogy például az U 20-as világbajnokság utazó keretébe is csak az utolsó pillanatban kerültél be.
Így igaz. Ehhez azért kellett egy kis szerencse is – már olyan formában, hogy országunkba érkezzen Theo Schneider és Bernd Storck. Theonak sokat köszönhetek. Kihasználva, hogy ő is német, könnyebben fel tudta rám hívni Storck figyelmét. Onnantól kezdve a lehetőséggel viszont már én éltem.

S, ha mindez összejön, akkor – kérlek fejezd be a mondatom – „Három év múlva, ideális esetben…”
…egy nyugat-európai első osztályú klubnál képzelem el magam.

A teljes portrét, amelyből sokat megtudhatsz Ádámról, ide kattintva olvashatod el a Magyar Lelátón.