Bár jól indult a mérkőzés, a végére felőrölt minket az esélyesebb vendég csapat.

Ferencváros 3-5 MAC Budapest
Harmadok: 3-1, 0-3, 0-1
Gólok: Manninen (Kiss, Hietamaki), Kiss (Tendler), Manninen (Rafaj, Hietamaki)

A mai MOL Liga találkozó gyászszünettel kezdődött, a napokban elhunyt hatszoros bajnokunkra, Krasznai Jánosra emlékeztünk. Aztán álomszerűen alakult a kezdés, bő tíz másodperc alatt bepofoztunk egy gólt. Az ötödik percben a semmiből egyenlítettek a vendégek, éles szögből vették be Ágoston kapuját. Sokáig nem örülhettek, szép akció után újra nálunk volt az előny, Tendler lőtte sisakon Bálizst, nem túl erősen, így a zebrák nem fújtak, a kipattanót Kiss lőtte be. Majd ismét kipattanóból, emberelőnyben szereztünk gólt, Rafaj lövése került vissza középre, amit Manninen ütött be.

A második harmadban – az első alapján – várható volt, hogy jönnek majd az emberhátrányok, egy heves MAC reklamálás után a szimpla fórból dupla lett, két percig kellett volna három játékosnak tartania a frontot, nem sikerült, egy szép lökettel egyre olvadt a különbség. Aztán jött az egyenlítés, ismét emberelőnyben, majd a vezetést is megszerezték a kék-fehérek egy eladott korongunkból, így vonultunk az utolsó szünetre.

A záró játékrészben küzdöttünk, a tizedik percben gólt kaptunk sajnos, kicsit véleményes helyzet után. A végjátékban mindent bevetettünk, sok helyzetünk akadt, az emberelőnyben a kapust is lehoztuk, de csak nem akart bepattanni a korong, maradt a két gólos vereség.

Greg Lindqvist

Jó mérkőzést játszottunk, véleményem szerint egy döntetlen is kijöhetett volna a mai meccsből. A második harmad megpecsételte a sorsunkat, nekünk 27 másodperc kettős emberelőny jutott, nekik két teljes perc. A harmadik harmadban mindent megpróbáltunk, de a végén sajnos nem befelé pattant a korong, hanem kifelé. Koncentrálunk a pénteki és vasárnapi meccsre. Menni kell tovább, ha ott akarunk lenni a legjobb hatban.