Ezért is érzi most jól magát a Dózsa-verő Vaduznál. Az ex-légiósunk egy lichtensteini lapnak nyilatkozott, a nálunk töltött évét is érintve.

A bajnokságban 13 mérkőzés alatt három gólt és egy gólpasszt, míg az EL-selejtezőkben 4 meccsen egy gólpasszt jegyzett a középpályás.

A környezetem bizalma hiányzott az elmúlt években, ez az amit megkapok itt a Vaduzban. Jól érzem magam és nyugodtabb vagyok, nem érzem úgy, hogy mindig valami extrát, őrültséget kell csinálnom a pályán, nyugodtan tehetem a dolgom. Jobban érzem magam, mint pályám során korábban. Nem mindig voltam kezdő. Magyarországon a szezon második felében ritkán játszattak. Ez mindig nehéz, mert amikor csak csere vagy, minden játéklehetőséggel élni kell. Én is úgy szálltam be: „ma mindenképp gólt kell lőnöm és nem hibázhatok”. Ez a nyomás mindig az emberen van és jó benyomást akar tenni. De ha így áll be valaki, akkor a legtöbb esetben nem jön be a terv, s ugyanazokat a hibákat véti.

Három évet írtam alá Budapesten, nem úgy terveztem, hogy egy év után távozom. Az első félév jól sikerült, s eszembe se jutott, hogy nyáron felbontanánk a szerződést. A második félévben aztán semmi sem jött össze. Gyakorlatilag soha nem kaptam kezdőként lehetőséget. Hogy ezzel kezdeni kell valamit, az egyértelmű volt, valaminek változnia kellett. Ezért beszéltem az edzővel, ezután pedig szerződést bontottunk a klubbal. Hamarosan kopogtatott is a Vaduz, és hamar eldöntöttem, hogy visszatérek a svájci bajnokságba. Nem bántam meg a ferencvárosi évet, de örülök, hogy Vaduzban élvezem a bizalmat. Itt nincs rajtam nyomás és ez remélem így is marad. Meg akarom hálálni a bizalmat a jó teljesítményemmel.

A Fradinál töltött egy év alatt felértékelődtek bizonyos dolgok. Úgy mentem Budapestre, hogy sem a nyelvet, sem az embereket nem ismertem. Izgalmas élmény volt, de most még többet jelent, ami itt megvan: a család, a barátok körülöttem – és a sport is jól megy megint. De jó döntés volt az FTC-be igazolni. Ha máshogy alakul a helyzetem, szívesen maradtam volna tovább a zöld-fehéreknél. Nem éreztem magam kényelmetlenül és hálás vagyok ezért a tapasztalatért. A külföldre igazolás fontos volt, mert úgy éreztem, változtatni kell, fejlődnöm kell. Jól éreztem magam az FC Zürichnél, de a végén már nem volt minden rendben. Ha az ember keményen edz a héten és mégsem játszik, az mindig nagy csalódás, így egyre inkább úgy éreztem, váltanom kell.