Újra együtt a BL-csapat.
Galéria: FTC
Már 20 év telt el azóta, hogy a magyar futball emblematikus és legsikeresebb csapata, a Ferencváros elhozta Magyarországra a Real Madridot, az Ajaxot és a Grasshopperst, miután kiharcolta a Bajnokok Ligája főtáblájára jutást. Az akkori hősök vasárnap közösen ünnepelték a jubileumot.
Kuntics, majd Kopunovics gólja az Anderlecht ellen, Vincze Ottó két szenzációs találata a Grasshoppersnek, vagy Albert Flóri emelése a Real Madrid kapujába, megannyi fantasztikus élmény 1995-ből, amikor – első magyar csapatként – a Ferencváros a Bajnokok Ligája főtáblájára jutott.
Ennek a 20 éves jubileumát ünnepelték az akkori hősök vasárnap egy budapesti étteremben. Egymás után érkeztek a mára deresedő hajú, egykori Fradi játékosok: emitt a kőkemény hátvéd, Keller Józsi faggatja Páling „Sisakot” élete alakulásáról, amott Szeiler Józsi ugratja Hajdú Attilát, hogy a Grasshoppers ellen csak szerencséje volt, amikor kivédte a tizenegyest, kicsivel távolabb pedig Lisztes Krisztián nosztalgiázik Telek „Mancival”.
– Lehet, hogy azért is futottunk bele egy-egy nagyobb vereségbe, mert azzal a csapattal mindig úgy mentünk fel a pályára, hogy miért ne nyerhetnénk mi akárki ellen, menjünk, támadjunk, hadd lássák, hogy senkitől nem félünk. Eszünkbe nem jutott beállni bekkelni, mi focizni akartunk, megmutatni országnak-világnak, hogy mit tudunk. Nagyon büszke vagyok rá, hogy tagja lehettem annak a Ferencvárosnak, amely sok-sok örömet okozott szurkolóinknak! – mondta Lisztes.
Az egykori dédelgetett sztárok örömmel lapogatják társaikat, vannak, akik hosszú évek óta nem látták egymást. Mindenki felszabadult, mindenki mosolyog és csak úgy sorjáznak a véget nem érő anekdoták, sztorik ellenfelekről, gólokról, ünneplő Fradi-szurkolókról és zöld-fehérbe borult városokról.
Kisvártatva szurkolók is megjelennek, akik azért jöttek, hogy 20 év távlatából is megsüvegeljék kedvenceiket, akikkel készülnek a közös fotók. Rögvest előkerülnek a féltve őrzött relikviák, mezek, emléktárgyak is, amelyeket persze minden játékosnak alá kell írnia. Amikor már minden íróeszközből kifogyott a tinta, jön az újabb feladat: az egyik szurkoló elővarázsolja táskájából a régi Fradi stadion kapufájának egyik darabját. Illetve dehogy kapufa, sokkal inkább kapufém, amelyre nem lehet hagyományos tollal autogramot adni. Kisvártatva ez a probléma is megoldódik és hamar tele lesz az ereklye az összes jelenlévő játékos aláírásával.
Nem nehéz észrevenni, hogy egy idő után néhány játékosnak gyanúsan csillog a szeme, többen is
elérzékenyülve elevenítik fel a 20 évvel ezelőtti történéseket. Van miről beszélgetni bőven és olyan is az étterem, mint ha egy tini osztály lepte volna el: folyamatos zsivaj van. Pedig már nem tinik a srácok, de az egykori dicső tetteik felelevenítése okán újra megfiatalodnak. Fülig érő szájak, csibészes mosolyok az egykori hősök arcán. Mert hősök ők, a Ferencváros és egy kicsit az összes magyar ember hősei, akik 20 évvel ezelőtt történelmet írtak és ezzel beírták magukat örökre a Fradi egyébként is színes és dicső tettekben bővelkedő históriás könyvébe.
