Egy tucatot tettünk közé.

Ferencváros 28–16 (13–5) Podravka Vegeta
Gólok: Szekerczés 7, Hornyák 4, Szucsánszki 4, Zácsik 4, Lukács 2, Pena 2, Schatzl 2, Háfra 1, Mészáros 1, Szekeres 1

Az előzetes aggodalmak ellenére – bár nem volt táblás ház – szépen megtelt a dabasi OBO Aréna, remek atmoszféra uralkodott a csarnokban. Apró szépséghiba volt, hogy a magyar himnusz alatt a hangosbeszélő mondta a magáét, sajnos magyarázat is van rá: az EHF pár másodperces eltérést a programtól is keményen megbüntet, nem egy botrány alakult már ki ebből. Sokan számítottak a felkészülési tornák alapján könnyebb mérkőzésre, de azért nem ennyire. A védekezésünk jól működött, Szikora Melinda is remekül állta útját a labdáknak – zúgott is a „Szikora! Szikora!” – így a huszadik percben még csak két (!!!) gólt írhattunk fel a horvátok statisztikájába. Ekkor kicsit visszaestünk, a maradék tíz percben szereztek mellé még hármat… Ha valamit megszólhatunk, az a hétméteres hatékonyság, Luca és Pena is kihagyott egyet-egyet.

A második félidőben szépen folyamatosan egyre többen álltak be a padról, és sokak örömére Zácsik Szandra végre megvillantott egy-két olyat, amiért igazán megszerettük, remélhetőleg igaza lesz Szaninak, korábban azt mondta, hogy a fontos BL szakaszra lesz jó formában. A „második sor” Hornyákkal kiegészülve tartotta a tíz gólos előnyt, a végjátékra pedig kapust is cseréltünk, hogy Hlogyik Petra is szokhassa a légkört, a 16 esztendős hálóőrnek védése is akadt, nem okozott tehát csalódást. A végeredmény egy teljesen megérdemelt győzelem, amely akár nagyobb arányú is lehetett volna.

A csoport másik mérkőzésén: Thüringer HC 27-27 Fleury Loiret.