A magyar labdarúgás tradíciókutatója szerint a Fradi és a Dózsa jó úton jár, mi tudatosan, a lilák pedig véletlenül.

Jelenleg két pozitív példa van csupán. Csak az FTC és az Újpest jár helyes úton. Az egyik tudatosan, a másik a véletlennek köszönhetően.

A Ferencváros a Nyilasi–Ebedli-féle generáció utáni időszakban teljesen elszakadt attól a játékstílustól, ami hajdanában jellemezte a csapatot. Az 1965-ös VVK-győztes csapat edzője, Mészáros „Dodó” József a „kombináció és a lendület” keverékeként fogalmazta meg a Fradi stílust. Leegyszerűsítve: középpályán „rövid stílus”, védelmi vonal áttöréskor, indításokkal, kiugratásokkal fűszerezett „hosszú stílus”. Mindez persze csak a formai jegyeket írja le.

A külső jegyek fennmaradásról, a Fradi-szívről, az utolsó percig való küzdelemről, az ellenfél megfélemlítéséről mindig is a szurkolótábor gondoskodott. Komikus, hogy az egyesületi vezetők, a soros edzők évtizedekig nem ismerték fel az egyesület gyökereit, míg a szurkoló tábor, akinek nem ez lett volna a feladata, sosem feledte.

Ezek után 2011-ben került a klubelnöki székbe Kubatov Gábor, míg a labdarúgók közvetlen irányítása Ifj. Orosz Pál, akinek édesapja tagja volt az FTC fentebb már említett 1965-ös VVK-győztes csapatának. Ők azonnal a külföldi edzőre szavaztak. Szerződtették Ricardo Monizt, és felismerve a Fradi identitást, közösen klubkultúra helyreállításba kezdtek. A holland edző munkájának eredményeként a klub is visszatalált a Fradi útra és Moniz után immár Thomas Dollal, de szisztematikusan építik a klubot, a hagyományoknak megfelelően.

Az Újpest teljesen más eset. A klasszikus Újpest-stílus, az attraktív, látványos, kombinációkkal fűszerezett, gyors támadójáték, a Fazekas-Bene-Dunai II-Zámbó generációval eltűnt. Az új belga tulajdonos érkezése után, kinevezett Nebojsa Vignjevics azonban a klub hőskorához hasonló futballfelfogást képvisel. Az Újpest jelenleg első szándékú, őszinte játékot játszik. A támadásokra és nem második szándékból, a bunkerfocira, a kivárásra, az ellenfél hibáinak kihasználására rendezkedett be.

Talán nem véletlen, hogy a két csapat szeptemberi derbije (Újpest-Fradi 1-2) az év legmagasabb iramú mérkőzését hozta, amelyet Thomas Doll is európai színvonalú meccsnek titulált. Ő tudja, játékosként és edzőként is látott már ilyet. A gyepről.

Közérthetőbben: visszatérés az identitáshoz, a gyökerekhez. A Fradi és az Újpest hagyományos stílusának modernizált megközelítése ráadásul jelenleg párhuzamos az európai trenddel, a modern stílussal. Nem amúgy magyarosan, elrontani akarják az ellenfél játékát, hanem törekednek a saját stílusjegyük ellenfélre erőltetésére. Ez persze nem garancia a mindenkori győzelemre, de eredménytől függetlenül ezért élvezetesek, változatosak, a közönség számára szórakoztatóak a két csapat bajnokijai.

A két fővárosi klub futballkultúrájának reinkarnációja között jelentős különbség azonban, hogy míg a Ferencváros tudatos munka eredményeként építi újra magát, addig az Újpest véletlenül talált rá a helyes útra, az edző személye, játékról alkotott felfogása hordozza magában a megoldást. Ennek következtében egy edzőváltással könnyen le is térhet róla. És a többiek? Ha ismerik is a gyökereiket, jelenleg sötétben tapogatóznak.

A teljes írás a 24.hu-n olvasható, ide kattintva.