Játékosunkat kérdezték a holnapi bajnokiról.

2006 után tért vissza a Fradiba, mi változott?
Gyönyörű új stadion, a Népligetben kifogástalan körülmények között dolgozhatunk, szuper az öltöző, profi háttérstáb segíti a munkát, és így a csapat is jó úton jár. A feltételek adva vannak, most már nekünk kell teljesítenünk.

A bajnokságban ez hétből hétszer sikerült, ugyanakkor a ferencvárosiakat aligha vigasztalná az eddigi mérleg, ha épp az Újpest szakítaná meg a sorozatukat.
Arra készülünk, hogy nekünk nyolc legyen… Tudom, ez az a rangadó, amelyik mindig háromesélyes, de arra készülünk, hogy ezt a mérkőzést is megnyerjük. Szervezett csapat az ellenfél, mozgékony középpályásokkal, nem könnyű gólt lőni neki, de nem is lehetetlen.

Milyen emlékei vannak az Újpest elleni mérkőzésekről?
Az első és a legutóbbi nem sikerült valami jól… A Megyeri úton hanggránát robbant Szűcs Lajos mellett, aki elszédült, támolygott, alig hallott valamit, mégsem szakadt félbe a meccs és kikaptunk 3-0-ra. 2006-ban pedig hazai pályán vezettünk, elfejeltem egy labdát, aztán hatalmas ütést éreztem. A földre esve láttam, hogy Laczkó Zsolt fekszik mellettem, és nem értettem, hogy ütközhettem a csapattársammal – ő is fejelni akart, ahogyan én is. Eltört az orrom, és a kórházban varrták össze a szemöldököm, miközben az ott dolgozók nézték a tévében a meccset. Vége van már? – kérdeztem türelmetlenül. Az orvos előbb azt mondta, egyenlített az Újpest, majd azt, hogy még egy gólt kaptunk… Ott feküdtem a kórházban széttört arccal, vérző fejjel, és nem hittem a fülemnek. Igaz, a kettő között voltak jó pillanatok is, jól emlékszem egy Gera Zoltán bombagóljával megnyert mérkőzésre is. Az biztos, hogy mindig jó hangulatú, jó iramú meccsek voltak ezek, és erre számítok szombat este is.

NS nyomán.