Középpályásunk szerint – bár elcsépelt szövegnek tűnik – de mindig a következő feladatra kell összpontosítani.
Az InStat-felmérés szerint Szabó Zsolt játékvezető a Debrecen elleni rangadójukon csaknem 10 kilométert futott, ami átlagosnak mondható.
Milyen összehasonlításban?
A nemzetköziben is. Ha figyelembe vesszük, hogy a bíró az iramhoz, a játékhoz igazodik, adódik a kérdés: csapatuk átlagos rangadón győzött?
Szerintem jó iramú, élvezetes mérkőzést nyertünk meg. A szurkolói és a tévénézői vélemények is ezt támasztják alá. A játékhoz kétségkívül két fél kell, a hazaiak az első félidőben inkább visszahúzódtak a saját térfelükre. A másodikban már bátrabban futballoztak, ezért az összecsapás is nyílt lett. Ha ehhez még hozzáveszem a körítést meg a hangulatot is, az átlagosnál jobbnak jellemezném a bajnokit. Legalábbis a magyar átlaghoz képest.
Csaknem 17 évig légióskodott, van összehasonlítási alapja. Ugyanakkor szerintem idehaza is játszott már eleget ahhoz, hogy lássa, jót tett-e a színvonalnak az élvonalbeli létszámcsökkentés.
A mérkőzéseinken rendszerint a mi akaratunk érvényesült, bátran kezdeményeztünk, míg ellenfeleink védekezésre kényszerültek. Ebből még nem mernék messzemenő következtetéseket levonni. A Videoton ellen színvonalas bajnokit játszottunk, annak ellenére, hogy a hazai csapat korán emberhátrányba került. A Debrecen elleni rangadónkat sem érte kritika. Mindannyiszor meggyőző játékot nyújtottunk, és az eredmények önmagukért beszélnek.
Csapattársától, Böde Dánieltől azt kérdeztem minap, ki állítja meg a Fradit. Ennél talán még érdekesebb: mivel lehet megállítani?
Nem szeretnék senkinek tippeket adni.
Akkor úgy fogalmazok: van a csapatuknak gyenge pontja?
Természetesen van. Tökéletes futball nincsen, de törekedni kell rá. Mindig lehet mit csiszolni a játékon és a taktikán. A debreceniek ellen más-más arcunkat mutathattuk meg. Amikor a Loki visszaállt, sokat volt nálunk a labda, és uraltuk a meccset. A folytatásban aztán mi húzódtunk hátra, és kontráztunk. Ekkor is megoldottuk a védekezést, igaz, a hazaiak egyenlítési lehetőséget szalasztottak el. Ezért fontos, hogy van még mit finomítani például a helyezkedésünkön, továbbá az összjátékunkon is. Egy profi sohasem engedheti meg magának, hogy elégedetten hátradőljön.
Még nem szerzett gólt a mostani bajnoki szezonban. Nincs emiatt hiányérzete?
Jelenleg nem elsődleges feladatom a gólszerzés, inkább az előkészítésből, a játék szervezéséből kell kivennem a részemet, emellett a védekezésre is figyelnem kell. Összetett feladatot kaptam. Megvannak viszont a helyzeteim, minden mérkőzésen odaérek a kapu elé, ezért biztosra veszem, előbb-utóbb a gól is meglesz. A sérülésem után időre volt szükségem, hogy ismét játékba lendüljek, ezért nincs okom türelmetlennek lenni.
Segítsen eldönteni: megérte hazajönnie? Elsősorban ne az anyagiakra gondoljon!
Mindig is foglalkoztatott a gondolat, hogy egyszer hazatérek, s tudtam, a Ferencvároson kívül más klub nemigen jöhet szóba. Amolyan utolsó lehetőség volt ez. Ha még várok, később, 35 éves fejjel már nem biztos, hogy alkalmaztak volna. Nagyon jól érzem magam a klubnál, mert profi körülmények között, kiváló szakmai stáb irányításával dolgozhatunk.
A statisztika és a tapasztalatok szerint azt a csapatot, amelyik ilyen jól rajtol és ekkora előnyre tesz szert a bajnokságbán, már semmi sem mentheti meg az aranytól…
Azt azért ne feledjük el, hogy a csapatok összesen 33 fordulót játszanak. Ám nem szeretnék mellébeszélni: szép rajtot vettünk, a hat győztes bajnoki kellő önbizalmat ad. Korai lenne azonban bajnoki címről beszélni. Tudom, alibizős, elcsépelt szövegnek tűnik, hogy a következő feladatra kell összpontosítani, csakhogy ez a nyugati világban is így megy, aki a kelleténél előrébb tekint, szem elől veszti a lényeget.
Nemzeti Sport
