Ádámot kérdezte a sportnapilap.
Zavarom?
Dehogy, csak kapásjelzőt teszek a horgászbotra
A szurkolók egymást kérdezgetik: ki ez a srác?
Megtisztelő, ha észrevettek, igyekszem mindig jó játékkal bizonyítani nekik is, az edzőimnek, a társaimnak, a családomnak, a barátaimnak, és főképp magamnak, hogy itt a helyem… Hogy honnan érkeztem? Hosszú út vezetett idáig, a Go1dballban Pesti Tibornál kezdtem, voltam Pasaréten a Vasas utánpótlásban, majd a Kelen és a Tabán színeiben, ezekhez a csapatokhoz már leginkább a Wágner-testvérek, Ádám és Gábor révén kerültem. Aztán Szent Istvánban folytattam, és tizenhat évesen kerültem külföldre.
Merre indult?
A Fradiból akkoriban távozó Bobby Davison volt a szakmai vezetője annak a spanyolországi, La Manga-i edzőkézpontnak, ahova kerültem, főleg spanyol és angol játékosok közé. Eleinte nem volt könnyű, de éreztem, hogy sokat fejlődhetek, és amikor már jobban beszéltem a nyelvet, egyre könnyebb volt. Fél év után Portugáliába, Rio Maiorba költözött a futballiskolánk.
Miként zajlottak a hétköznapok?
Mindennap volt legalább egy labdás edzés, heti két-három erőnlétfejlesztő foglalkozást tartottak nekünk, gyorsaságfejlesztés, állóképesség-növelés zajlott szinte mindig. Azt hiszem, ebben fejlődtem a legtöbbet… És persze minden ebéd után nyelvtanulás: az angolok spanyolul, a spanyolok angolul tanultak, egy idő után az angolok között tanultam a spanyolt, így az angolom is javult. Aztán megszűnt a futballközpont, így hazatértem, és a Ferencváros második csapatához kerültem, Lipcsei Péter lett az edzőm, előbb az NBIII-ban, majd az U21-es csapatban játszottam.
Lipcsei Péter Nagy Ádámról:
Nagy Ádám kitűnő mentalitású játékos: alázatos, szorgalmas, mindennap fejlődni akar, ez viszi előre. A futómennyiséggel nem lesz gondja, sokszor szerez labdát, és ha a labdát még jobban játssza meg, még jobb játékossá válhat. A kupadöntő előtt felhívott: Peti bá’, izgulok! Nyugi – válaszoltam neki azt, amit már nekem is mondtak a futballöltözők környékén – izguljon, aki betett a csapatba, Gera Zoli és Hajnal Tomi mögött nagy baj nem történhet…
Tavasszal gyorsultak fel az események: debütált az NBI-ben, majd kezdett a Videotan ellen négy nullára megnyert kupadöntőn, és ott volt az U20-as világbajnokságon.
Azzal, hogy bekerültem a felnőttek közé, tilos megelégedni, a munkára még inkább szükségem lesz, hogy itt is maradhassak.
Feltűnő, hogy milyen bátran vállalkozík – külföldről hozta ezt a mentalitást?
Azt hiszem, igen. Nyilván hibázni senki sem akar, de csak oldalra vagy hátrafelé passzolva nem jut előrébb a csapat, az előbb-utóbb kevés lesz, nem lehet mindig a biztosat választani. El kell vállalni a konstruktív dolgokat, előre kell lendíteni a csapatot, de erre buzdítanak a társak is. Arra pedig semmiképpen sem hivatkoznék, hogy fiatal vagyok. Betöltöttem a húszat, és bár sokat kell még tanulnom, futballistaként nem számíthatok annak, ennyi idősen bírni kell a felnőttfutball iramát.
Milyen a kapcsolata Gyömbér Gáborral, akinek a posztján játszik? Vagy Gera Zoltánnal, Hajnal Tamással…
Gyömbér Gábor csapatkapitányhoz méltó módon kezeli ezt a helyzetet, bátorít, segít ő is mindenben. Gera Zoltán és Hajnal Tamás jelenléte hatalmas segítség a pályán belül is, egy-egy szóval irányt mutatnak, a helyezkedésben elkövetett apróbb hibáimat korrigálják.
Ahogy hallgatom, úgy tűnik, a legtermészetesebb dolog a hibátlanul menetelő Fradiba bekerülni…
Sokat dolgoztam érte, de azért, mert ötször játszhattam eddig a csapatban, még nem hiszem magamról, hogy most már minden sínen van. Ami eddig elég volt, holnaptól kevés lehet, ezért még többet dolgoznék. Innentől minden ellenfél azon lesz, hogy megszakítsa a sorozatunkat, ez önmagában is elég motiváció. Engem már az is ösztönöz, hogy itt lehetek, és ilyen társak között dolgozhatok a hétköznapokon.
Somogyi Zsolt – Nemzeti Sport









