A vesztes EL-párharc kapcsán beszéltünk ma a kialakult helyzetről, az okokról a csapat kapitányával, Gyömbér Gáborral.

– Szerinted min múlt az, hogy nem jött össze a továbbjutás?
– A kinti teljesítményünk miatt, főleg amiatt nem jött össze a továbbjutás. Az első meccsen a csapat jól játszott, megtett mindent. Természetesen akkor is kihagytuk a helyzeteket, nem lőttük be a lehetőségeinket, kaptunk egy gólt. De mindenki, még mi, játékosok is úgy gondoltuk, hogy jobb csapat vagyunk a bosnyákoknál és kint majd meg tudjuk nyerni ezt a párharcot. De kint nem csak a helyzetkihasználással, hanem a játékkal is baj volt, nagy problémák voltak vele.

– Eljutott hozzátok a híre annak, hogy a szurkolók egy része nem is benneteket tett felelőssé a kudarcért?
– Mielőtt tovább mennénk, csapatkapitányként tisztáznék valamit. Nem vagyunk vakok, olvassuk az internetet, de higgyék, higyjétek el nekünk: ha Kubatov Gábor elnök nem lenne, akkor ma nem itt tartana a Fradi. Tudjuk, hogy csalódást okoztunk csütörtökön, a célunk nem lehet más, mint a javítás. Meg akarjuk nyerni a magyar bajnokságot, vasárnap meg akarjuk verni a Diósgyőrt. Megyünk tovább, de mindenkitől kérünk egy kis józanságot, senki ne higgye, hogy a vezetőség tehet egy kimaradt helyzetről.

– Mennyi múlt vajon a párharc során Ramírez sérülésén, cseréjén. Szerinted ez mennyire befolyásolta a párharcot?
– Az a sérülés nehézségeket okozott, mert meg kellett bontani a védelmet és a középpályát, nem csak Cristian vált ki, hanem Somalia is kivált a középpályáról, ez megváltoztatta a játékunkat, Leónak is belül kellett játszania az első meccset. Sajnos a belsővédő-poszt nálunk most hiányposzt Batik Bence sérülésével, Pavlovic távozásával, Mateos helyzete is olyan amilyen, így kényszer volt az első meccsen is a védelem felállása. Aztán bejött ez a Ramírez sérülés és ez alapvetően megváltoztatta a párharcot, a csapatjátékot. Az első meccsen az látszódott, hogy a második félidőben szétesett a játékunk. Persze, ahogy telt az idő, egyre inkább visszaálltak a bosnyákok. A második meccsen pedig főleg nem volt nekik sietős, próbáltak megkontrázni minket. A gond az volt, hogy hiába volt nálunk többet a labda, tanácstalanok voltunk. A lehetőségek az első gólig főleg megvoltak, aztán az utolsó pillanatban jött a rossz döntés, a tanácstalanság.

– A végén meg jött a második gól, de ott már mindegy volt…
– Igen, addigra kitámadtunk, valóban nem azon múlt.

– Többen rákérdezték arra, hogy mi miért nem rontottunk a Zseljóra.
– Fejetlenül nem szabadott volna nekik mennünk. Egy gólos hátrányban voltunk, nem akartunk nekik ugrani. Tudtuk, így is, úgy is gólokat kell szerezni, hogy továbbmenjünk. A 0-1 nem változtatta meg lényegben a taktikánkat: nyerni akartunk, nyernünk kellett volna.

– A lelátóról úgy tűnt, hogy nem a védekezésben hibáztunk, hanem támadásban nem működtek a dolgok.
– Igen, igen. Még a második meccsen is az első igazi lehetőség, Hajnal Tomi lehetősége a mienk volt. Ezekből a fordulópontokból mindkét meccsen rosszul jöttünk ki, nagyon. Ezért sem érdemeltünk továbbjutást. Nem lőttünk gólt! A Zseljó gólja után csütörtökön elbizonytalanodtunk, tanácstalanok voltunk és nem volt önbizalmunk.

– Ez azért furcsa a lelátóról nézve, mert szerintem, s sokak szerint a Videoton, a DVSC mind a hollandoknál, mind a bosnyákoknál jobb csapat, bármennyire is hajtott mindkét csapat. A minőségben különbség van a magyar csapatok javára.
– Ez szerintem, szerintünk is így van.

– S vajon – ez is sokszor, sokakban felmerült -: az, hogy a tavalyi sikertelen rövid felkészülés után idén is napok voltak a két szezon közt, belejátszott a kiesésbe?
– Nehéz kérdés, tavasszal lehetett látni, hogy a csapatra milyen jó hatással volt a hosszú téli felkészülés. Most is sokára fejeződött be a bajnokság, aztán a válogatottak sorának hosszabbodott meg a szezon. Nekik nem is volt szünetük. Nem volt egészséges Emír, Hajnal Tomi, Batik Bence. Két hetes felkészülésünk volt, a teljes keret két hétig volt együtt, sokakkal egy hétig tudtunk csak együtt dolgozni. A felkészülést egy edzőmeccsel és a Szuper-kupával tudtuk le, most már bevallhatjuk, utóbbi is egy jó edzőmeccs volt számunkra, pont emiatt, mert kevesen voltunk. Volt, hogy heten voltunk edzésen. De mindemellett, ez nem lehet kifogás. Jobb csapat vagyunk és illett, kellett volna továbbmennünk, akármi is történik. Éreztük az első meccs után is, hogy van lehetőség, pont emiatt fáj, ami történt. A csapat sokat dolgozott, hogy eljusson idáig. Tavaly egy erős Fiumét (Rijeka) kaptunk, idén jobbnak kellett volna legyünk az ellenfelünknél. Úgy gondoltuk, bevallom, hogy nekünk áll a zászló, még Szarajevóban is. Csak saját magunkat okolhatjuk emiatt, hogy nem jött össze. Mi is tudjuk, mennyire fáj ezt a szurkolóknak, tudjuk, hogy a klubnak, a fradistáknak is kárt, fájdalmat, csalódást okoztunk, elnézést is kérünk ezért. És persze saját magunknak is csalódást keltő az eredmény. És ez is nagyon fáj. Jó lett volna megmutatni magunkat Belgiumban, a hazai meccsen is, sok fradista előtt. Nagy esélyt szalasztottunk el, s ezt nagyon sajnáljuk.

– Azt érezte az elmúlt időben sok ember kívülről, én is, hogy hazai pályán, az Üllői úton egészen más szintű teljesítményre vagyunk képesek, mint idegenben, vagy a nemzetközi kupában. Miért van ez?
– Más otthon játszani. Remek a hangulat, a pálya minősége is más. Fel szoktuk locsolni, ami segíti a stílusunkat. Ez idegenben nincs mindig van meg, nem otthonos dolog vendégeskedni. Ezért is más a játék minősége: de persze ez nem csak nálunk van így.

– A Fradi egy munkatársa a lefújás után percekkel azt mondta nekem, hogy elsüllyed szégyenében. Mert sokkal jobbak vagytok, összehasonlíthatatlan körülmények közt dolgoztok, és így estetek ki.
– Borzasztó egy ilyen meccs után mindig. Most is az volt. Az ellenfelet halljuk a falakon át, ahogy ünnepelnek, mi meg ülünk a teljes nihilben, csendben, mert tudtuk, ahogy már mondtam, hogy milyen kárt, csalódást okoztunk mindenkinek. És még jobban fájt, hogy az egy évvel ezelőttivel szemben ez egy elszalasztott lehetőség volt, csak rajtunk múlt minden, emiatt is ültünk csalódottan.

– Most három olyan meccs jön, a DVTK, a Vasas és a Videoton ellen, ahol, ha jól szerepeltek, sok fradista jó indulatát vissza tudjátok szerezni. A huszonkilencedik mindennél fontosabb.
– Nincs más lehetőség, ilyen egyszerű. A futballban ez is, az azonnali javítás lehetősége is a nagyon szép. Három nappal egy ilyen kudarc után el tudunk indulni újra felfelé. Az a célunk, hogy a Zeljeznicar elleni meccset ha feledtetni nem is, de a sebeket gyógyítani tudjuk. Ez a cél, reméljük ezzel is kárpótolhatjuk majd valamelyest a fradistákat.