A hetven esztendős “Jucival” beszélgetett a Nemzeti Sport különszáma.

Mit érzett, amikor 1963 őszén életében először az első csapat mezében futott ki a pályára a Pécs ellen?
Elmondhatatlanul jó érzés volt, annál job­ban csak a levonuláskor éreztem magam.

A közte lévő kilencven percben a Fradi öt góljából négyet ön szerzett, Ráadásul a sérült Albert Flórián helyett játszott.
Egyrészt váratlanul ért, hogy hirtelen a na­gyokhoz kerültem. másrészt volt rá esély, hogy Albert nem vállalja játékot. Az ifi edzője, Csanádi Ferenc és az első csapat trénere, Mészáros József is pedzegette a dolgot.

Gondolom, másnap Albert játékra jelentkezett…
Annál is inkább, mert következett a Diós­győr elleni találkozó. Ám el kell monda­nom valamit, ami eddig talán nem volt ismert. A találkozó n Albert mellert Novák Dezső és Rákosi Gyula sem játszott, ők sem voltak sérültek. ahogy Flóri sem. Az egyesület lakást ígért Nováknak, de csak nem akart összejönni. Ez tulajdonképpen figyelmeztető sztrájk volt.

Sorsa nemcsak azért fonódott össze Albertéval, mert a zöld-fehéreknél együtt játszottak, hanem azért is, mert vagy az Ő vagy az ön számára nevezetes alka­lomból a válogatottban is együtt léptek pályára Amikor Flóri 1969-ben Dáni­ában megsérült, ön akkor mutatkozott be, 1974-ben a jugoszlávok ellen pedig mindketten utoljára voltak válogatottak.
És ha hiszi, ha nem, számos alkalommal eszembe jutott, amikor együtt futottunk ki a pályára, hogy a Fradi-pálya lelátóján még ifiként mit mondtam édesapámnak: “De szeretnék egyszer ezzel az Albert Flórival játszani!” Apám erre azt válaszolta: “Nem­csak te, hanem minden fiatal ezt szeretné!” S mit ad a sors, évekig játszottunk egymás mellett.

Hajtott helyette is…
Munkabíró voltam, s ugyan szerettem a kapu elé kerülni, nem voltam igazi csatár. Kimondottan élveztem a rnezönyjátékot, Flóri pedig elöl világklasszis volt.

Második válogatottsága 1969 szep­temberében volt Prágában. Három egyre vezettünk a csehszlovákok ellen, amikor Mészöly Kálmán helyére csereként beállt, a vége három három lett. Ha nye­rünk, sincs Marseille…
Ez a mérkőzés Sós Károly szövetségi ka­pitány lelkén szárad. Szólt, el is mentern melegírení, de nem cserélt be. Kiderült, hogy a szünetben – kettő egyre vezettünk – már szólt Mészölynek, hogy lecseréli, de Göröcs Titi rábeszélte a kapitányt, ne hoz­za le a pályáról. Kálmánt a zuhany alól hív­ták vissza. A második félidő elején Fazekas Laci góljával már három egy volt ide, ami­kor néhány perccel ezután Sós – ragasz­kodva eredeti tervéhez -lehozta Mészölyt. Teljesen lemerevedve álltam be. Hozzáte­szem, jól játszottunk, nem is kellett volna cserélni. Lehet, hogy Sós az NDK-ban jó volt, de itthon… Szinte a játékosokat sem ismerte.

Soknak vagy kevésnek tartja a huszon­három válogatottságát?
Úgy kerültem a nagyválogatotthoz, hogy előtte Mexikóvárosban olimpiai bajnok lettem. Itt jegyzem meg, hogy Puskásék­nak beszámították a válogatottságba a hel­sinki olimpián játszott mérközéseíket is, nekünk viszont nem.

Igen, mert az Aranycsapat játszott, az önök idejében pedig már nem a nagy­válogatott lépett pályára az ötkarikás játékokon.
Ez igaz, meg az is, hogy a döntőbeli kiál­!ításom hatott ki a válogatottbeli szerep­lésemre. Illetve közvetve kettő is: Varga Zoltán távozása miatt kaptam meg a lehe­tőséget a csapatba kerülésre. Milyen érde­kes, a Fradiban Albert, nemzetközi szinten Varga nyitotta meg nekem az utat. Aztán a bolgárok elleni döntőben – ahol gólt is szereztem – kiállítottak egy lökésért. A meccs után az ifiválogatott edzője, Hoffer József, aki az MTI-nek tudósított, leszúrt, nem is egyszer. A végén már begurultam, és elküldtem melegebb éghajlatra. És mit ad Isten? Sós Károly után ő lett a szövetségi kapitány, nekem az ő idejében annyi volt. Több mint másfél évig nem voltam válo­gatott.

lllovszky Rudolf kapitánysága alatt viszont Eb-negyedik csapatban játszha­tott.
Hoffer után Rudi bácsi jött, ő azonnal visszavett a válogatotthoz. Nagy elégtétel volt.

Ki nevezte el Jucinak?
Orosz Pali. Ha nála volt a labda, mindig mondta, hogy Pista, figyelj, aztán egyszer csak rám kiabált: “Juci, helyezkedj!” In­nentől mindenkinek csak Juci voltam.

Több mint háromszázszor szerepelt az FTC-ben. Melyeket tartja a kiemelkedő meccseinek?
A Pécs elleni bemutatkozást, a Vasas elleni kettő nullás győzelmet az én két gólommal. A VVK-sorozatban az itthoni első mérkőzé­sen a Bilbao ellen szabadrúgásgólt lőttem, ezzel nyertünk egy nullára A KEK-elődön­tőben a Crvena zvezda elleni rnérközés ug­rik még be a Marakanában. és a hetvenes évekből az UEFA-kupa-menerelés során a Fenerbahce elleni idegenbeli egyegy. Ezt követően bejött egy úr az öltözőbe, és azt mondta, az ötös számú futballistár elviszi kaszinózni, Adott zseronr, én pedig nyer­tem. A pénzen meg egy rakás bőrkabátot hoztam be seftelésre.

Mindenki üzletelt? Novák Dezsőnek végül is ez lett a veszte.
Persze, aki csak tudott. Aztán néha lecsap­tak. Dezső órát hozott. és lebukott. De ez nem volt ilyen egyszerű. Egy kevésbé is­mert csapattársunk. aki ügynök volt, kez­dett kikopni a keretből. tehát nem tudott jelenteni az együttes körül történtekről. Azt kapta feladatnak, hogy szervezzen be valakit a sztenderd futballisták közül. És ő belevitte Dezsőt az óracsempészésbe.

Önt is lebuktathatták volna.
Nem buktattak le, viszont megkerestek, hogy jelentsek. Mert ha nem, kikerülök a csapatból. Azt válaszoltam. akkor legfel­jebb visszamegyek apám mellé kaszálni.

Jóllehet 1976-ban a negyedik bajnoki címét szerezte meg, egyre többször mel­lőzte Dalnoki Jenő. Ezért hagyta abba?
Igen. Hozzáteszem, 1975-ben egy nyári spanyolországi tornán elnyertem a legjobb játékosnak járó trófeát. Az akkori MLSZ-el­nök, Kutas István erőltette a fiatalítást, az edzőket anyagilag ösztönözte erre. Ennek nemcsak én lettem az áldozata, hanem Szőke Pista, Branikovits László és Géczi István is. Ott ültem az utolsó meccsen Za­laegerszegen a kispadon, Dalnoki mondta, melegítsek be, de megmakacsoltam ma­gam. Tartottam tőle, hogy szépen elfelejt, ezért azt mondtam, játékra kész vagyok, végül be is cserélt Csendben jegyzem meg, bunda volt.

A városi legenda szerint a Videotontól megkeresték a zalaiakat, hogy “siker­díjat” ajánljanak fel az FTC ellen, de elutasították őket azzal, hogy a fradisták már megtették az ajánlatukat.
Nem csak ez a mérkőzés volt bunda. Úgy vettük a meccseket, mintha kötelező lett volna.

Aztán 1979-ben hirtelen hátat fordított az országnak.
Régóta dolgoztak bennem a sérelmek. Lé­tesítményigazgató-helyettes voltam a Nép­ligetben, de állandóan konfrontálódtam a főnökeimmel, Klára Jenővel és Papp Bélá­val. Semmi sem volt jó, amit csináltam. Rá­adásul hirbe hoztak, hogy saját hasznomra faanyagot értékesítettem. Később kiderült az igazság, de a búcsúmeccsem kapcsán kialakult hercehurcával betelt a pohár. Harót János elnök nem tágított attól, hogy sem Géczi, sem én nem kaphatunk tízezer forintnál többet a bevételből. Nyugat-Né­metországban élt a nagybátyám, felpa­koltunk, kimentünk hozzá a családdal, és vissza sem jöttünk, majd a feleségem ro­konsága révén Amerikába repültünk.

Keveset tudunk erről az időszakáról.
Pennsylvania után Clevelandben töltöt­tünk hosszabb időt, itt játszottam és edzős­ködtem is, de mindenáron Kaliforniában szerettem volna élni, ezért San Diegóban kötöttünk ki. Jól éreztem magam, de a sors közbeszólt: Levente fiam pánikbeteg lett, és kilencvenhattól itthon gyógyítot­ták. Ebben az időszakban felhívott a fele­ségem, hogy el akar válni. Pillanatok alatt átgondoltam a helyzetet, és azt mondtam: “Mielőtt meggondolnád magad, küldd el a papírokat, írom is alá őket!”.

Ám az ön életére igaz a mondás: ahol becsukódik egy ajtó, kinyílik egy másik.
Válásom után találkoztam egy alsónéme­di hölggyel, akitől két fiúgyermekem szü­letett, boldogan élünk.

És a Fradi?
A Fradival nincs probléma, járok mérkő­zésekre, örömmel látom, hogy jó a csapat. Vagy pontosabban, jó lehet. A fradizmus­sal van bajom. Biztos, hogy fradisták azok, akik a Népligetben tüntetnek, ahelyett, hogy bejönnének az új stadionba? Ne tüntetgessenek, járjanak a mérkőzésekre!

Nem szeretik a vénaszkennert és az elnököt sem, aki kitalálta.
Ez mondvacsinált dolog. Az igazi szur­koló nem az elnökhöz, hanem a klubhoz kötődik. Ezen az alapon a mi időnkben is üresek lehettek volna a stadionok. Vegyük Végh Aladárt, aki akkoriban a Ferencvá­ros élén állt. Állítólag ávós volt. Maradtak volna otthon a szurkolók? Vagy nekem azt kellett volna mondanom, bocs, de akkor én nem játszom a Fradiban?

Thury Gábor – Hosszabbítás / NS