A Nemzeti Sport három pontban összegezte, szerintük mi volt a sikeres szezon alapja.

Betonvédekezés

A Fradi 19 bajnoki gólt kapott a szezonban, de a tavasz 13 fordulójában mindössze 4-et. A Magyar Kupában összesen egyet, ami – lassú, képzetlen játékosok garmadáját felsorakoztató magyar futball ide vagy oda – hatalmas fegyvertény. Thomas Doll az elmúlt fél évben az Emir Dilaver – Michal Nalepa – David Mateos – Cristian Ramírez négyest vélte a legjobbnak, de színvonaleséssel az sem járt, ha eltiltás vagy sérülés miatt Batik Bencének, illetve Mateo Pavlovicnak kellett beugrania. Kár, hogy csak egyikük magyar, mindenesetre reméljük, Batik Bencére a spanyol-horvát kettős nem ritka arroganciája helyett a duó fejjátéka, keménysége, rúgótechnikája – főképp Mateosé – ragad inkább. Pavlovic a nyártól mondjuk visszatér Németországba, nagy fogás viszont az ecuadori Ramírez, akit megvásároltak a Düsseldorftól. És mindig ott volt Dibusz Dénes, a mezőny legjobb kapusa, akit viszont épp az előtte nagyszerűen sepregető egység fosztott meg attól, hogy a Nemzeti Sport osztályzatai alapján is a legjobb legyen.

Nagyobb tudás

Az Üllői úton egyszerűen erősebb keret dolgozott, mint a vetélytársak többségénél. A tavaszra kiváltképp megizmosodó zöld-fehér állománnyal csak a fehérvári, a debreceni és a győri vetekedhetett, utóbbi viszonylag hamar kiszállt a versenyből, a Videotont viszont épp a kiváló első félszezonja volt képtelenség lehajrázni. Ám ahhoz, hogy az ezüstérmet, no meg a kupasikereket magabiztosan szállítsa a Fradi, a már említett hátsó alakzat mellett a Somalia, Gera, Hajnal, Varga, Böde, Lamah hatos játéktudására vitathatatlanul szükség volt.

Csapategység

Amely olykor többet ér, mint önmagában egy klasszis középpályás vagy egy született gólvágó. Jó, nem árt, ha utóbbiból is akad egy a csapatban. No de a Fradi ereje abban is rejlett, hogy amíg az ősszel tíz-egynéhány, leginkább csak a saját dolgával foglalkozó futballista közlekedett zöld-fehérben, a tavaszra nagybetűs csapat kovácsolódott. Egymásért küzdő közösség, ami megmutatkozott az odaadó játékon, a gólörömökön. Hogy újra baráti társaságnak tűnt a futballcsapat, abban nyilván fontos a szakmai stáb szerepe, de gyanítjuk, Geráé és Hajnalé is, akiktől a társak eltanulhatták, mi az az alázat, amikor a csapatérdek minden egyebet felülír. Merthogy tény, a Ferencvárosban csapat már van. Hazai siker úgyszintén. Az EL-ben kellene immár nagyot dobni.

Galambos Dániel