Női csapatunk vezetőedzője a mai MTK elleni bajnoki döntőről.
BKV Előre stadion, 18.00: MTK – Ferencváros
Női labdarúgó NBI, döntő, 1. mérkőzés
Dörnyei Balázs
Több mint nyolc év munka van abban, hogy mi bajnoki döntőt játszhatunk. Ennek megfelelően a játékosaimmal együtt nagyon várjuk már a következő két-három hetet. Én már eddig is roppant büszke voltam erre a fiatal társaságra, most talán eljött az az idő is, hogy az egész klub büszke lehessen rájuk. Ezt már a finálé eredményétől függetlenül is abszolút megérdemlik.
A heti felkészülésben semmi különleges elem nem volt. Mint mondtam már, év közben mindent megtettünk a sikeres szereplés érdekében, most inkább csak a játékosok frissességére kellett odafigyelnem. Nem az utolsó napokban fogunk felkészülni az MTK-ból, hiszen egész évben igyekeztük ezt megtenni.
A 21 tagú keretből egyedül Vőfély Noémi sérülése nem jött rendbe, de ezt sajnos jó ideje tudtuk. Mindenki más csatasorba állítható. Hihetetlen nehéz és szívszaggató lesz eldöntenem, hogy ki kerüljön be a keretbe, majd a kezdőcsapatba vagy épp a padra, hiszen ahová elértünk, abban kivétel nélkül mindenkinek a munkája benne van, elég csak megnézni a pályán töltött játékperceket. Szerencsére olyan játékosokból álló csapatot építettünk az évek során, hogy bármilyen összeállításban is küldöm pályára őket, nem kell tartanom tőle, hogy megállják-e a helyüket egy bajnoki döntőben. Ez már önmagában is fél győzelem. A másik feléért viszont óriási csatára számítok, hiszen a bajnokság megnyeréséhez – az elmúlt kettővel együtt – öt mérkőzésből összesen négyszer kell legyőznünk az MTK-t, egy olyan rutinos győztes csapatot, amely „agyonnyerte” magát az elmúlt években, és szezononként átlagban egyszer kap ki. Szép feladat. Az ilyen párharcokért érdemes szerintem edzőnek, játékosnak lenni. Mi állunk elébe a kihívásnak!
