Tíz éve, hogy utoljára bejutottunk a Magyar Kupa döntőjébe, hangoljunk tíz korábbi fináléra emlékezve – 4.
Lapszemle: Tempó Fradi! – 1., 2.
A második világháború ezen időszakában több erdélyi csapat is ott volt a magyar élvonalban, és nem is akárhogyan szerepeltek. A szezonban a Kolozsvár, mint látjuk, a Magyar Kupa döntőjében szerepelt – a bajnokságban bronzérmesként végzett -, míg a Nagyvárad megnyerte az NBI-es bajnokságot, a Ferencvárost „fogták közre”, mi az ezüstérem mellé pedig megszereztük a kupát.
Az első mérkőzésen 28 ezer néző gyűlt össze a Hungária körúton, ám nem ünnepelhették meg a győztest, döntetlen eredmény született, így megismételt találkozón dőlt el a serleg sorsa. A kolozsvári egyetemi pályán 10 ezren jöttek össze a tervezettnél kicsit később, ugyanis a kezdő sípszót légiriadó miatt nem lehetett időben megejteni…
Ferencváros 2–2 Kolozsvári AC
1944.06.25., Hungária körút
Ferencváros: Csikós – Rudas, Tátrai S. – Nagy II., Sárosi III., Lakat – Sipos, Pesti, Onódi II., Sárosi, Lukács E.
Gól: Onódi II. 2
Edző: Schaffer AlfrédFerencváros 3–1 Kolozsvári AC
1944.07.02., Kolozsvár
Ferencváros: Csikós – Rudas, Tátrai S. – Nagy II., Kéri, Lakat – Sipos, Sárosi, Sárosi III., Onódi II., Lukács E.
Gól: Sipos 2, Sárosi
Edző: Schaffer Alfréd
Az első mérkőzésről videós emlék is van, alább tekinthetitek meg 4:21-től:
