Bencével beszélgetett a hivatalos oldal.
– Ki szerettette meg veled a focit? Egyértelmű volt, hogy labdarúgó leszel?
– Édesapám is futballista volt, a Szegeddel az NB II-ig jutott, és én is azonnal a foci szerelmese lettem. Folyamatosan jártam vele kispályára, hogy nézzem, ahogy játszanak.
– Hogy kezdődött a saját pályafutásod? Ki volt rád nagy hatással?
– Szegeden kezdtem focizni ötéves koromban. Később, már 12 esztendősen ott ismertem meg Apró Attilát, aki egy korosztállyal feljebb volt a klub edzője. Kinézett magának, és egy évvel később elvitt Szombathelyre, az Illés Akadémiára. Így hamar nagyon messze kerültem a családomtól.
– Hogy élted meg, hogy egyedül kell boldogulnod?
– Nem foglalkoztam ezzel. Azért küzdöttem, hogy tényleg eljussak az Illés Akadémiára, és ott jól teljesítsek.
– Rögtön kiderült, hogy van jövőd a profi futballban?
– Szegeden, kicsiként végig csapatkapitány voltam. Eleinte még centerként kezdtem, aztán egyre hátrébb kerültem a posztokat tekintve. Most, hogy itt ülök, már nem bánom ezt. Nem tartoztam egyébként a legtehetségesebbek közé, inkább a szorgalmammal, a munkámmal értem el, hogy idáig jutottam.
– Említetted, hogy centerként kezdted. Milyen volt Batik Bence csatárként?
– Kiskoromban rengeteg gólt lőttem, nagyon ügyes voltam. De ez még inkább a teremfocis időszak volt. Nagy pályán már inkább védekező középpályást játszottam, de ha úgy alakul, hogy kispályán focizunk a többiekkel, a mai napig elöl játszom.
– A pályafutásodban ott tartottunk, hogy elkerültél az Illés Akadémiához, de nem maradtál ott sokáig. Miért?
– Akkor még nagyon alacsony voltam. Tizenöt évesen azért is kellett eljönnöm Szombathelyről, mert azt mondták, nem fogok megnőni, nem lesz meg a fizikumom az élsporthoz. Itt jött a képbe ismét Apró Attila, aki akkor éppen Hódmezővásárhelyre ment. Jöhettem volna pesti akadémiákra, de azt javasolta, hogy menjek utána, és mindenben segít majd nekem. Nem biztos, hogy mindenki rá hallgatott volna, de bíztam benne. Egy évig a megye II-ben játszottam, éppen a 16. születésnapomon pedig bemutatkoztam az NB III-ban. Nagyon sokat fejlődtem neki köszönhetően, jó döntés volt, hogy követtem őt.
– Sokan nagy csalódásnak élték volna meg, ha elküldik az Illés Akadémiától. Sosem fordult meg a fejedben, hogy abbahagyod?
– Soha. A foci volt a mindenem. Mindig ez volt az előtérben, még a suli is másodlagos volt. Lehet, hogy mások feladták volna, de én nem tettem.
– 2011-ben aztán hazatértél Szegedre. Tudtál ismét egyet előre lépni?
– Szegeden Major László személyében szintén nagyon jó edzőm volt, és eredményesek is voltunk. A tavaszi idény alatt talán egyszer kaptunk csak ki, és fel is jutottunk az NB II-be.
– Onnan aztán hogyan kerültél a Fradiba?
– Amikor elkezdődött a szezon, megállapodtunk egy egyéves szerződésben. Jól is ment a játék, kilenc meccsen három gólt szereztem védekező középpályásként, majd hoztak egy hároméves szerződést. Nem értettem, hiszen korábban egyéves kontraktusban állapodtunk meg. Nem írtam alá három évre, így kikerültem a keretből, októbertől decemberig nem is volt csapatom.
– Talán jól is alakult így, hiszen télen a Fradihoz tudtál szerződni.
– Igen, sok csapat – az MTK, a Győr és a Fradi is – megkeresett. Van egy régebbi interjú a Youtube-on, azon látszik is, mennyire örültem, hogy a Fradihoz kerültem.
– Egyértelmű volt, hogy a mieink ajánlatát választod?
– A szívem is azt diktálta, hogy ide jöjjek. Hazai szinten egy magyar játékosnak nem lehet nagyobb álma annál, mint hogy a Ferencvárosban focizzon. Hazudik, aki azt mondja, hogy nem akar egyszer a Fradiban játszani.
– A Fradi volt az első budapesti csapatod. Hamar megtaláltad itt a helyed?
– Amikor a Fradihoz kerültem, a hirtelen növés miatt sajnos számos sérülés közbejött. Sokat szenvedtem. Két hónap után azonban megismerkedtem a mostani párommal. Rengeteget köszönhetek Virginek, hiszen nagyon fiatalon is végig támogatott. Le a kalappal előtte, hogy ennyire éretten kezelte azt a nehéz helyzetet. A Fradiban szerencsére hamar befogadtak, de egy játékos számára nagyon rossz érzés, ha megsérül, aztán hiába erősíti fel magát újra és újra, ismét megsérül. Ugyanígy jártam az utánpótlás-válogatottnál is. Az U19-es korosztályba hívtak be először. Első alkalommal Olaszországba, majd Spanyolországba mentünk. Mindkét alkalommal csak egy-egy napot voltam egészséges, aztán komoly sérülést szenvedtem. Szerencsétlen időszak volt. Remélem, pályafutásom összes sérülését „megkaptam” akkor.
– A 2012/13-as szezonban folyamatos játéklehetőséget kaptál az FTC II-ben, amely akkor a másodosztályban szerepelt. Utána pedig nagy lehetőség adódott előtted, hiszen kölcsönvett az MTK. Mennyit segített az előrelépésben a kék-fehéreknél töltött szezon?
– Úgy éreztem, hogy jöhet a következő lépés a karrieremben, ezért el is mentem az MTK-hoz. Nagyon sokat jelentett az az időszak. A társak rengeteget segítettek, Józsi bácsi személyében egy remek embert és edzőt ismertem meg, akinek nagy köszönettel tartozom, hiszen meglátta bennem a lehetőséget. Ősszel végig játszani tudtam az NB I-ben, az MTK meg is akart szerezni. Megköszöntöm az ajánlatot, de természetesen nem fogadtam el. Ezért tavasszal már kevesebb lehetőséget kaptam, de összességében úgy jöttem vissza a Fradiba, hogy erős vagyok, jól érzem magam, és bizonyítani akarok. Volt egy utolsó beszélgetésünk Józsi bácsival, nagyon kedves volt, sok sikert kívánt. Akkor azt is elmondta, hogy ha meg tudott volna tartani, néhány éven belül válogatott szintű belső védőt csinált volna belőlem.
– Meg sem fordult a fejedben, hogy az MTK-nál maradsz, ahol folyamatosan játszhattál volna?
– Ha megfordult volna a fejemben, már nem itt lennék. Tudtam, hogy a Fradiban nagyon keményen kell dolgoznom, és eljön az idő, amikor folyamatosan játszani fogok. Én pedig addig dolgozom majd, amíg ez valóban így nem lesz. A vezetőkkel és a szakmai stábbal korábban abban maradtunk, hogy többet ér, ha Thomas Doll szeme előtt készülök nap, mint nap, mint ha más csapatnál játszanék 20 NB I-es meccset. Az Újpest elleni Ligakupa-mérkőzésen pedig végre tényleg úgy éreztem, hogy a vezetőedző szerint is „itt vagyok a csapatban”.
– Most még jobban érezheted ezt, hiszen egyre erőteljesebben ott vagy a kezdőcsapat közelében. Ott tartasz a pályafutásodban, ahol szeretnél?
– Nem akarom magam fiatalnak nevezni, és nem is tartom magam annak. Megértem arra, hogy játsszak, szeretnék a kezdőcsapat tagja lenni. Tavasszal a csapat kimagasló teljesítményt nyújtott, sajnos az első bajnokira megbetegedtem, a védelem pedig alig kapott gólt. Kialakult egy csapat, amelybe nagyon nehéz bekerülni. Voltak azonban olyan lehetőségek, amikor érződött, hogy Doll szívesen nyúl hozzám. Például az Újpest elleni bajnokin idegen posztra rakott be, de középhátvédként is bízik bennem. Amikor pályán vagyok, bizonyítanom kell, hogy helyem van a csapatban, és van keresnivalóm.
– Nagy kihívás, hogy olyan játékosokat kellene kiszorítanod, mint David Mateos, aki a Real Madridban is futballozott, vagy Michal Nalepa, aki a lengyel bajnokságban is rendszeresen játszott?
– Azért vagyok itt, mert készen állok erre. Szeretném ledönteni a magyar társadalomban azt a falat, hogy egy magyar fiatal nem érheti ezt el. Én akarok lenni az ellenpélda!
– Ennek elérésében most olyan játékosok segíthetnek, mint Gera Zoltán, vagy Hajnal Tamás.
– Hajnal és Gera is olyan ember, akik nemcsak az eddigi karrierjükkel, de a mostani mentalitásukkal is példát mutatnak. Rendkívüli profik, akik nagyon sokat foglalkoznak azzal, hogy a testük tökéletes állapotban legyen. Öröm nézni, ahogy a labdához érnek. Ráadásul teljesen nyitottak arra, hogy segítsenek. Butaság lenne nem kihasználni, hogy két ilyen labdarúgó van a keretben. Nemcsak a fiatalok, az idősebb játékosok is tanulhatnak tőlük.
– Négy forduló van hátra a bajnokságból, emellett vár még rátok egy Ligakupa-elődöntős párharc, valamint a Magyar Kupa fináléja. Mik a célok az utolsó nagy hajrára?
– A személyes célom, hogy minél több meccsen a pályán lehessek. Valóban a hajrához érkeztünk, van néhány sérültünk, de próbálunk minél jobb csapatot alkotni. A Ligakupát és a Magyar Kupát is be akarjuk húzni, míg a bajnokságban megtartani a második helyet. Ezúton pedig gratulálni is szeretnék a Videotonnak a bajnoki címhez.
– Az Európa Liga-szereplés már biztos. Milyen eredményt érhetünk el a nemzetközi porondon? Hogyan teljesítene például a mostani csapat a tavalyi Rijeka ellen?
– Természetesen a szurkolók és mi is nagyon boldogak lennénk, ha sikerülne elérni a csoportkört. Sokkal nyitottabb találkozót játszanánk a Rijekával, és az eredmény is szorosabb lenne. A kezdőcsapatban számos új játékos van, sokkal inkább egyben van a mostani Fradi. Nyáron nem is kell sok új labdarúgót igazolni. Két-három minőségi futballistával sokat erősödhetünk.
– Lépésről lépésre haladsz előre, és nyilván ez a célod a továbbiakban is, de mi a legfőbb vágyad, amit szeretnél elérni a futballban?
– Először is meg kell becsülnie mindenkinek, hogy a Fradiban futballozhat. Nem véletlen, hogy egyre jobb külföldi játékosok akarnak hozzánk jönni. A lépcsőfokok betartása valóban fontos. A legnagyobb célom, hogy legyen minél több magyar válogatott meccsem. Nem lehet annál jobb érzés, mint magadra húzni a nemzeti csapat mezét.
– A bajnokság és a kupadöntők után nem vár rátok sok pihenés. Hogyan lehet elérni, hogy ugyanilyen jó formában maradjatok az Európa Liga kezdetére?
– Egy kis pihenés kell, de 100 százalékosan egy percig sem szabad kikapcsolódnunk. A testet mozgásban kell tartani. Senki ne fogja fel szünetnek ezt az időszakot! Pihenjen mindenki két-három napot, aztán kezdjünk edzeni, dolgozni, majd télen pihenünk eleget. Komoly célokat tűztünk ki, ezek eléréséért pedig van, amiről le kell mondanunk. Így azonban meglesz a munka eredménye!
