Nem okozott gondot a Dunaújváros.

Dunaújvárosi Kohász (15-20) 28-33 Ferencváros

Remekül kezdtük a mérkőzést, Mátéfi Eszternek már az ötödik percben ki kellett kérnie az idejét, hiszen 7-2-re vezettünk. A gyors megbeszélés arra volt elég, hogy a rohanásunkat megállítsa a Kohász, ám közelebb már nem nagyon tudtak kerülni, mi pedig kényelmesen tartottuk az öt gól körüli különbséget, amely a félidőre is megmaradt. A folytatásban hasonló volt a forgatókönyv, az elejét megnyomtuk, így növeltük az előnyünket, amely hét gól körül állandósult. Egy emberhátrány után csökkent le hatra, ekkor Elek Gábor kért időt és jelezte, hogy a védekezéssel nincs megelégedve. Ez hatott, egy újabb emberhátrányban nem talált be a hazai csapat, míg mi kétszer is, ennek hatására pedig Mátéfi Eszter igényelt taktikai szünetet, hogy jelezhesse elégedetlenségét. A hátralévő negyed órában az egész meccsre jellemző „langyos” játék folytatódott, csak a győzelmünk mértéke volt kérdéses, a végeredmény 33-28 ide, a legeredményesebb játékosuk Szamoránsky Piroska volt.

Elek Gábor
A viszonylag gyorsan kiharcolt előnyünket védtük, a védekezésünk kaotikus volt, de a győzelmünk nem forgott veszélyben. Két igazán jó teljesítmény volt a csapatban, Szamoránsky Piroskáé és Vérten Orsolyáé.