Thomas Doll segítője nyilatkozott.
– Amikor megtudta, hogy Magyarországon, a magyar futballban kaphat feladatot, ez mennyire villanyozta fel?
– Érdekelt a munka. Voltak információim a magyar labdarúgásról, az MTK-ról és a Fradiról sokat is hallottam, tisztában voltam a tekintélyes múlttal. Philipp Böniggel korábban együtt játszottam Németországban, és ő sok jót mondott a Ferencvárosról és a fejlődni igyekvő magyar futballról.
– A múltunkkal nincs is semmi baj, a jelennel viszont annál inkább elégedetlenek vagyunk. Németországból érkezve mik a legszembeötlőbb gondok?
– Úgy látom, az önök futballja kezd ébredezni. A klubok és az állam egyre többet invesztál az utánpótlás nevelésébe, nagyon fontosak a már zajló és tervezett infrastrukturális fejlesztések. Ezzel el is mondtam, hogy miben látom a lemaradást. A piac létezik Magyarországon, él az érdeklődés a futball iránt, ám a felzárkózás nem képzelhető el néhány hónap vagy év alatt, az tartósabb munka eredménye lehet. Ugyanakkor nagyon boldog vagyok, hogy olyan klubhoz tartozhatok, mint a Ferencváros. A vezetők szemlátomást mindent megtesznek azért, hogy a futball itt sikeresen működjön, és minél gyorsabban haladjon előre.
– Sok kritika szól a névtelen légiósok nagy számáról. Ön szerint mennyire lehet építeni a magyar fiatalokra?
– Először is hadd mondjam el, egyáltalán nem hisszük, hogy mi, németek a mindentudás kiváltságával érkeztünk, a minket megelőző magyar edzők is jól dolgoztak. A cél a tudás és a tapasztalat kicserélése, ötvözése azért, hogy javuljon a munka színvonala. Az a fontos, hogy a fiatalokat a lehető legfiatalabban is profi módon oktassuk. Tíz-tizenkét éves korig hagyni kell őket szabadon játszani a labdával, hogy élvezzék a játékot. Cselezgessenek, passzolgassanak, kössenek igen szoros barátságot a labdával. Ezután jöhetnek a speciális edzések, a fizikális fejlesztés, és minden korosztálynak megvan a maga egyedi edzésformája, amelyet meg kell csinálni. Ebből kiindulva dolgoztunk egy itt újnak számító koncepciót, és azt igyekszünk a gyakorlatban is megvalósítani.
– Mikor jöhet el az az idő, hogy a Fradi túlnyomó részét saját nevelésű fiatalok adják?
– Erre nem lehet pontos számot mondani. A folyamat már most elkezdődött, hiszen a kerethez tartoznak olyan tehetséges fiatalok, mint például Haris Attila, Popov Patrik, Nagy Dominik, akik már most megkapnak kisebb-nagyobb szerepeket, és szerintünk hamarosan a kezdőcsapatig is eljuthatnak. Természetesen a náluk fiatalabb korosztályban is keressük és neveljük a tehetségeket. Ugyanakkor el kell mondani, hogy a kiválasztás és a kutatás nem korlátozódik a saját köreinken belülre, az egész magyar utánpótlást szemmel tartjuk. A kiválasztást nagyon tudatos és profi edzésmunkának kell követnie. Ma még nem tudhatjuk pontosan, hogy ezek a fiatalok mikor érnek meg a nagy feladatokra akár itt, akár más klubokban. Ezt a munkát mi nemrég kezdtük el, néhány bajnokság lezajlik, amíg láthatjuk az eredményét.
