Van egy jelenet az Igazából szerelem című filmben, amikor Colin Firth megérkezik a rég nem látott családjához, akik néznek rá csodálkozva, hogy ez meg mit keres itt. Valahogy én is így érzem magam, lassan több éves hallgatás után. De egy gyermeket akkor is felköszöntünk, ha messze járunk – hat éves lett az Üllői 129.

2008 decemberében nem volt koncepciónk, stratégiánk, csak határtalan lelkesedésünk. Voltunk hárman. A többi, talán nem hangzik nagyzolásnak – már történelem. De akárcsak a történelemkönyvek, vagy egy jó regény, az Üllői hat éve is tele volt fordulattal, izgalmas, lélekemelő és szívszorító pillanattal. Szereplők jöttek, mentek, jók, rosszak, kedvesek, gonoszak, de az oldalt még mindig szurkolók írják szurkolóknak, az ő sorsuk pedig szorosan összekapcsolódik azzal a csodával, amit úgy hívunk, Ferencvárosi Torna Club.

Szóval így, a születésnap apropóján veszem magamnak a bátorságot, hogy nosztalgiázzak kicsit. Három olyan eseményről, ami számomra életre szóló emlék marad, és amit sosem élhettem volna meg azok nélkül a nagyszerű emberek nélkül, akik kisebb-nagyobb szerepet játszottak az oldal életében az eltelt évek során. Ha ők nincsenek, ez a cikk sincs.

2009 májusában Csepelen játszottunk a másodosztályban az MTK II-vel. Nyertünk, de a bajnoki címhez a félelmetes Loki 2-nek nem szabadott nyernie Debrecenben. Nem is nyert, de a lefújáskor még nem lehetett tudni azt az eredményt. Az öltözőfolyosón vártuk a csapatot, interjúkat akartunk csinálni, és ma már hihetetlen, de a csapat tőlünk tudta meg, hogy a harmadik évben végre sikerült megnyerni az MB-2-t.

Azon a nyáron szűk három hetet tölthettünk a csapattal Angliában. Én, akinek gyerekkorában Lipcsei poszter volt az ágya felett, egy asztalnál ülhettem és ehettem az ízetlen főtt csirkét Vele, és mindenkori kedvencemmel, Balog Zolival. A Barnsley meccs után a csapattal együtt jöttünk ki a stadionból. Fiatalok és meglett emberek álltak ott a meccs füzetével és autogramokra vadásztak. Ahogy sétáltam azt láttam, az orrom alá dugják a füzetet. Szeretném azt hinni, hogy vannak olyanok Angliában, akik féltve őriznek egy füzetet, ami tartalmazza az aláírásomat a hetes számmal.

2010 szeptemberében egy kellemes délutánon a Népligetben egy asztalhoz ültettük Lipcseit és Albertet, a liláktól pedig Dunait és Kovács Zoltánt. A téma a Derby volt akkor, és az azt megelőző évtizedekben. Nagyszerű történeteket hallhattunk igazi legendáktól. Csináltunk akkor egy pólót, amin egy Playstation kontroller volt, a felirat pedig így szólt: bajnoki címért játszik az Újpest. A beszélgetés végén volt képünk ezt odaadni Kovács Zolinak, aki mosolyogva mutatta a pólót a kamerának – sosem használtuk fel a képet, de hatalmas poén volt, még ő is jót nevetett rajta.

Hat év hatalmas idő a Fradi táján. Talán egy kezemen meg tudom számolni, hány ember van alkalmazásban azok közül, akik irányították ezt a klubot 2008-ban. Hány Fradival kapcsolatos netes oldal indult és szűnt meg ezalatt. Hány nevet ismertünk meg és felejtettünk el azóta. Abban is biztos vagyok, hogy Ti, olvasók is sokan vagytok olyanok, akik még nem voltatok velünk hat évvel ezelőtt – vagy az elmúlt években ideig-óráig. De a többiek nevében is köszönök minden percet, amit itt töltöttetek. Mert ami itt van, lehet szeretni, szidni, érdemeit, jelentőségét elvitatni, de egy dolgot nem lehet: hogy ez akárcsak hat évvel ezelőtt, még mindig értetek és nektek készül.

Isten éltesse az Üllői129-et és mindazokat, akik most, vagy bármikor hozzátettek ahhoz, hogy az ország egyik, ha nem a leglátogatottabb szurkolói oldaláról beszélhessünk. Még azokat is, akik Kiskegyednek csúfolják. Koccintsunk rájuk is holnap este.

Egy apróságot kérek: kommentben osszátok meg velünk a kedvenc pillanatotokat, amit az Üllői129-el kapcsolatban fel tudtok idézni az elmúlt hat évből. Lehet ez egy jó poén, egy komment, egy cikk, egy sörözés, bármi. Olyan jó ezeket olvasni. Köszönöm.