Gyömbér Gábort kérdezték a mai bajnokiról és a korábbi pápai évekről.
Pápa? Meghatározó része az életemnek. Súlyos térdsérülés után voltam, és nagyon sok támogatást kaptam a pápai klubtól. Sopronból, az NB I-ből mentem oda, a másodosztályba, de jó döntés volt, mert ott újra felépíthettem magam. A huszadik születésnapomat töltöttem be, amikor Pápára érkeztem, mégis, fiatal játékosként sokat játszhattam, megerősödtem, tapasztalatokat szereztem. Ráadásul kitűnő volt a társaság és erős a csapat, Véber György volt az edzőnk, és fel is jutottunk, azon a tavaszon szinte verhetetlenek voltunk az NB II-ben. Szóval jó emlékeim vannak az ott eltöltött időről. Szűcs Lajos, Tóth Gábor mellett vannak néhányan, igaz, egyre kevesebben, akikkel együtt játszottam. Tudom, hogy nincs könnyű helyzetben most a csapat… Fontos három pontról van szó, egyértelmű, hogy meg akarjuk szerezni. Ám nem felejtettük el az augusztusi mérkőzést, máig fáj az a kudarc, amelyet Pápán szenvedtünk el. A játék képe alapján biztosan nem érdemeltünk vereséget, de ez tudom, senkit sem érdekel, mindenesetre nagyon hiányzik az akkor elveszített három pont. Magától értetődik, hogy vissza akarunk vágni a nyári kudarcért. Ha pedig valaki a tabellára néz, megérti, miért fontos önmagában is, hogy győzzünk. A Diósgyőr harmadik, négyen követjük egészen szorosan. Nincs miről beszélni, ha versenyben akarunk lenni a körülöttünk lévőkkel, ha úgy akarunk nekivágni a tavasznak, hogy elérjük a dobogót, muszáj győznünk. Ráadásul nem lenne jó úgy elmenni a tavaszi szünetre, hogy ezt a meccset nem nyerjük meg. Az Újpest elleni Ligakupa-siker után jó a hangulat, a liláknak négy gólt rúgni nyilván jó hatással van az önbizalmunkra, szerintem szép akciógólokat szereztünk, az első félidőben mutatott játékunkra lehet építeni.
