A Dózsa edzője szerint motivációs problémáik is voltak.

– Mi történt a Ferencváros ellen?
– Jó kérdés… Az egy dolog, hogy rosszul futballoztunk, de olykor lelketlenül is. És ez elfogadhatatlan számomra.

– A mérkőzés után motivációs különbséget emlegetett. Elég rosszul hangzik…
– Márpedig kívülről nekem úgy tűnt, a Ferencváros játékosai jobban akarják a győzelmet. Agresszívebbek voltak, a labdákra gyorsabban reagáltak, minden idegszálukkal a találkozóra koncentráltak, mintha ők meg akarták volna nyerni a mérkőzést, mi meg nem. Korábban sosem tapasztaltam ilyesmit Újpesten. A Ferencváros elleni meccsek rendre kiélezett találkozók voltak, sohasem kellett senkit külön motiválnom. A derbi az derbi, a játékosok pontosan tudták, mi a tét, ezen a napon ellenben jobb volt a Fradi. És most abba ne menjünk bele, hogy az ellenfél nagyjából négyszer lőtt kapura, és mind a négy próbálkozásból gól lett. Csalódott voltam a találkozó után, sőt némileg értetlenül álltam a történtek előtt.

– Még szerencse, hogy ez csak egy Ligakupa-mérkőzés volt, nem?
– És?! Engem nem érdekel, hogy „csupán” egy Ligakupa-mérkőzés volt. Az odáig rendben van, hogy a bajnokság egyértelműen előnyt élvez ezzel a kupasorozattal szemben, de a Ferencváros ellen nem, sőt sohasem lehet lazsálni. Még egy szimpla edzőmeccsen sem, nemhogy olyan kilencven percen, amelyen tétre megy a játék. Még egyszer mondom, a derbi az derbi, nincs mentség. Jó lecke volt számunkra a keddi összecsapás.

– Beszélgetett a játékosokkal az öltözőben?
– Nem vittem túlzásba. Három nap múlva fontos bajnoki vár ránk, nem akartam az agyukra menni… Sajnos látni kell azt is, hogy néhányan elfáradtak a szezon végére, a koncentráció néha lankad. Mondjuk nem is csodálom, hiszen szűk kerettel küzdöttük végig az idényt.

forrás: nso.hu