Arany Tamás beszélt pályafutásáról, természetesen érintette az emlékezetes Pápa – Fradi esetet is.

A teljes interjút a HLSZ weboldalán olvashatjátok el, érdemes: Arany Tamás @ HLSZ

Ma már történelem, de talán nevezhetjük eltitkolt múltnak is a 2009-es évet, ami számodra az élvonalbeli játékvezetés végét jelentette, holott 2011-ig, azaz 45 éves korodig még vígan bíráskodhattál volna. Valójában miért töröltek egy tollvonással az NB I-es játékvezetői keretből?

– „Fentről” tudatták velem hogy csak egy komolyabb hibámra várnak, aminek ürügyén komoly szankciók várnak rám. A nagy számok törvénye alapján el is jött ennek a pillanata. Abban az évben szinte csak rangadónak számító tévés mérkőzéseket vezettem, természetesen bele is futottam egy rosszul sikerült kilencven percbe.

Az ominózus, 2009. november 7-én sorra került Pápa–Ferencváros bajnoki mérkőzésről van szó?

– Igen, ez a számomra balul sikerült találkozó volt az én hattyúdalom. A ma már Győrben futballozó jamaikai Wolfe Rafe akkor a Ferencváros játékosa volt. A meccsen egy esetben igen keményen összerúgott egy pápai játékossal. Úgy érzékeltem, hogy mindketten egyszerre rúgtak bele a labdába, az ütközésnél ugyanis nem „csontzenét”, hanem tompa puffanást hallottam. Mint a videó felvételekből a meccs után kiderült, rosszul ítéltem meg a szituációt, mert Wolfe csúnyán megrúgta ellenfelét, amiért azonnal ki kellett volna állítani. A sors fintora, hogy később a találkozó egyetlen gólját éppen a jamaikai játékos szerezte, akinek ekkor már nem kellett volna pályán lennie… Hivatalos terminussal élve, a mérkőzés kimenetelét döntő módon befolyásoló tévedés történt a részemről.

Ezután született meg a játékvezetői bizottság döntése: Arany Tamás kikerül a játékvezetői keretből. Az indoklás szerint a strandlabdarúgásban betöltött szereped miatt kerültél parkoló pályára. Végül is mi volt a valódi ok?

– Hivatalosan ez is, az is. Tény, hogy kötődtem a strandfocihoz, amit szintén nem néztek jó szemmel a bizottságban, mondván, ebbéli tevékenységem nem összeegyeztethető a labdarúgó-játékvezetői mivoltommal… Ám meggyőződésem, hogy ez a momentum és a Pápa-meccsen történt hibám együttesen is csak jó ürügy volt ahhoz, hogy félreállítsanak. Ennyiért nem szoktak senkit nyugdíjazni. Külön érdekesség, hogy a Hivatásos Labdarúgók Szervezete, tehát a játékosok éppen az eltávolításom előtt néhány nappal szavaztak meg negyedik alkalommal az Év játékvezetőjének! Mindig büszke voltam ezekre a díjakra, de ebben a szituációban különösen jóleső érzés volt, hogy a szakmabeliek elismerték a teljesítményemet.

Így még valamiért nem kerek a történet, hiszen a tavaszi edzőtáborban ott voltál a többi játékvezetővel. Ez volt talán a levezetés?

– A pápai mérkőzés után behívattak és felajánlották, ha szépen szeretném befejezni, jelentsem be,hogy visszavonulok és kapok egy Paks-Haladás búcsúmérkőzést. Ezt én nem fogadtam el,még két évet vezethettem volna az élvonalban és a kitűzött kétszázas álomhatárt szerettem volna elérni, ám ez álom maradt, be kellett fejeznem. Ezt hivatalosan ott és akkor jelentették be.