A kapufa a békéscsabaiakkal volt.

Ferencváros 2-2 (1-1) Viharsarki FC
Gólok: Bárányos, Karacs

Ha valaki tudja, hogy mikor kezdődik a kapufa rúgó világbajnokság, azonnal szóljon, ugyanis abszolút esélyesként vágnánk neki a küzdelemnek… Felettébb bosszantó, hogy a hazai kapufa ennyire ne legyen velünk: írd és mondd, hétszer pattant kifelé a labda a róla, Bita Laci egymaga négyszer találta el! Mi ez, ha nem balszerencse?! Ugyanakkor önámítás lenne, ha csak erre fognánk, hogy csak döntetlenre futotta a felsőházi rájátszás első fordulójában.

Némiképp’ megszeppenve kezdte a Békéscsaba a meccset, mi viszont gyámoltalanul: az első három percben – barokkos túlzással – eldönthettük volna a találkozót, ugyanis három óriási ziccert sikerült elbaltáznunk. A vendégek köszönték szépen és szép lassan magukhoz tértek. Masszív védekezés és erőszakos támadójáték jellemezte a lilákat az első 20 percben. A mieink nem nagyon találták a rést a pajzson, azaz a felállt védelem elleni támadójáték igencsak akadozott. A kimaradt helyzetek – Murphy, te szemét… – ismét megbosszulták magukat: a 11.-ik minutumban egy óriási egyéni hibát követően a vendégek jutottak előnyhöz. Ment, hajtott, zakatolt a Fradi, de érezni lehetett, hogy nagyon nyikorognak a fogaskerekek, túlságosan statikus volt a játékunk, rengeteget dajkálgattuk a labdát ahelyett, hogy kőkemény és precíz passzokkal, és rengeteg helyváltoztatással próbáltuk volna szétzilálni az ellenfél betonkemény védekezését. Már ebben a félidőben elkezdődött részünkről a kapufa rugdosása, nagyjából 6 percenként fogta mindenki a fejét a zsúfolásig megtelt lelátón. Ki is tett magáért a tábor, amely szakadatlan buzdította a mieinket. Három perccel a térfélcsere előtt Bárányos Zsolt lógott meg egyedül és tanítanivalóan tekert a jobb felsőbe. Egál a szünetben.

Bücs Zsoltnak már az első félidőben égnek állt volna az összes haja, ha lenne. Mesterünknek minimum hangszálgyulladása lesz, no meg egy lájtos infarktusa, ha így folytatja…Úgy viharzott az öltözőbe az első játékrész lefújásakor, hogy még a jól megtermett biztonságiak is ijedten húzták a be fejüket…

Valószínűleg hatott a feltételezett szünetbéli “beszélgetés”, ugyanis a mieink egészen más felfogásban játszották végig a második etapot. Egy óriási hibát viszont elkövettünk: a szünetben nem cseréltük le a kapufákat, amelyek az arcunkba vigyorogtak legott, de az is lehet, hogy Bita Laci célzóvizét kéne lecserélni. Ha a befejezés nem is, az előkészítés ment hetesünknek, aki a 23. percben meghúzta a bal oldalon, centerezését pedig a gólvonaltól 1 méterre magányosan árválkodó Karacs Dani pofozta a hálóba. 2-1. De csak 5 percig. Ekkor ugyanis egy újabb hatalmas egyéni hiba nálunk és ismét remi. Két ilyen bosszantó hiba, miközben hét kapufát rúgunk. Naná, hogy döntetlen lett a vége. Ugyanis hiába játszottunk ekkor már hatványozottan jobban ellenfelünknél, nem sikerült újabb gólt szereznünk. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a Békéscsabának is voltak nagy lehetőségei, de Goba, alias Grempsperger Gábor úgy fogott a kapuban, mint zöld festék, válogatott formában védett kapusunk. Összességében egy jó színvonalú, izgalmas meccs kerekedett ki a dologból. Az összkép alapján elmondható, hogy egyik csapat sem érdemelt győzelmet, a pontosztozkodás reális és igazságos. Mi pedig csak magunkat okolhatjuk, hogy hagytunk veszni 2 pontot.

Folytatás március 24.-én a Dunaújváros otthonában.

FTC Futsal