De végül nem tudtuk átlépni a küszöböt, így véget ért számunkra a nemzetközi szezon.

Ferencváros 31-26 (15-15) Viborg
Gólok: Tomori 13, Zácsik 10, Szucsánszki 3, Szarka 2, Kovacsicz 1, Pena 1, Szamoránsky 1

A szakosztály a héten megkérte a fradistákat, hogy a lehangoló eredmény ellenére is legyenek ott a csapat mellett, természetesen így is történt, minden bizonnyal ha nincs kérés, akkor se lett volna másként. Tehát remek hangulat várta a dánokat az Elek Gyula Arénában, ám ez eleinte nem fogta meg őket. Sőt! Nagyjából ugyanazt láthattuk a pályán, amit a Viborg otthonában, míg mi megszenvedtünk a gólokért, addig a vendégek könnyedén dobálták azokat. A félidő közepén, mínusz négynél tudta megrázni magát együttesünk és a szünetre ledolgozta a hátrányt, ennek köszönhetően már „csak” nyolc maradt a következő harminc percre.

És milyen fél óra volt ez… Tomori Zsuzsa és Zácsik Szandra vezérletével, valamint a védekezésünk felkeményedésével elkezdtünk egyre közelebb kerülni a továbbjutáshoz, látszott a viborgiakon is egy kis pánik, ám a kritikus pontokon nekünk is megremegett a kezünk. Ennek ellenére a hajrára ott voltunk egy gólra a csodától, ám a következő védekezésnél Szarkát kiállították, ami megpecsételte a sorsunkat. Ezt kihasználta az ellenfél, így a végére öt gólos lett a győzelmünk, összesítésben 63-66. Ha a hetesek bementek volna… Ha, ha és ha, de mint tudjuk, ez a sportban nincs, ezért csak gratulálnunk kell, de legalább emelt fővel tehetjük ezt meg.