Bita duplával tért vissza.
Asterix SC Érd 3-7 (1-2) Ferencváros
Gólok: Bita 2, Karacs 2, Molnári 2, Simonyi
Úgy kezdtük a meccset, ahogy szoktuk…éljen-éljen és máris 1-0. Nem ide….! Ebből már-már rendszert csinálunk, csak nehogy egyszer balul üssön ki. No persze ha a folytatás mindig olyan lesz, mint tegnap este az Érd otthonában, a 20. fordulóból elhalasztott mérkőzésen, akkor bocsánatos a bűn. Az első félidőben nagyon felszívták magukat a hazaiak, akik parádésan megszervezték a védekezésüket, az egyébként is erősségüknek számító kontrákat pedig sebészi pontossággal hajtották végre. Ráadásul a mieink – önmagukhoz képest – halványabban teljesítettek, ebben a periódusban senkit nem lehet kiemelni. A hatodik minutumban Molnári egyenlített, de azután sokáig semmi. Egészen a félidő utolsó percéig, amikor az első gólt szerző Machalek könnyelműsködött hátul, Karacs Dani – mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne – elvette tőle a labdát és kihasználta a lehetőséget. Az első félidőnek ránk nézve – barokkos túlzással – az volt az egyetlen pozitívuma, hogy egy gólos előnnyel mentünk a szünetre.
A félidőben nem akármilyen triumvirátussal találkoztunk: három egykori kiváló Fradi játékos beszélte meg az első játékrész történéseit. Józsa Miklós, Limperger Zsolt és Rab Tibor találtak minket érdemesnek arra, hogy ránk szánják a szerda estéjüket. Számunkra volt megtisztelő! Ha még hozzájuk vesszük edzőpárosunkat, Dzurják Csöpit és Bücs Zsoltot, akkor egészen ütős kis csapatot tudtunk volna rögtönözni belőlük! :)
Fordulás után szinte azonnal, Karacs úgy folytatta, ahogy az első félidőben abbahagyta: góllal, 3-1 ide. De csak 1 percig ugyanis Molnári másodszor is beköszönt, kezdett megnyugtatóvá válni az előnyünk. Ekkor aztán megérkezett Bita László, nem is akárhogy. A két éves vargabetű után hazatérő tékozló fiú akkora gólt ragasztott a bal felsőbe, hogy az ellenfélnél csereként a kapuba álló Nagy Zoltán azóta is felállva tapsol! Ezzel már 1-5 ekkor már olyan volt a meccs, mint a Pisa-i ferde torony: eldőlni látszott. Arról nem is beszélve, hogy látszott a hazai játékosokon: fizikálisan nem igazán bírják a tempót és egyre több hibát is vétettek, fejben is kezdtek fáradni. Meg mi is, ugyanis egy támadáson belül sikerült két faultot is összeügyeskednünk, kisbüntetővel jöhetett az Érd. Az egyébként is remeklő Grempsperger Gábor a kapuban azonban nem szerette volna, ha zárkózik az Érd, ezért aztán jól kispárgázta Simon Péter büntetőjét. Kisvártatva Sinya (Simonyi Gábor) mutatta be, hogy kell eredményesen végrehajtani a kisbüntetőt: 1-6. Hátradőltünk. Kicsit korán…Az történt velünk, ami ilyenkor szokott: nem csak mi dőltünk hátra a pálya szélén, hanem a csapat is a pályán. Fel is zárkózott a hazai egylet 6-3-ra. Mielőtt azonban elhihették volna, hogy lehet keresnivalójuk, Bita Laci megadta nekik a kegyelemdöfést: 7-3-ra nyertük a meccset.
Azt a találkozót, amelyen nem játszottunk igazán jól. Ennek ellenére győzelmünk ilyen arányban is megérdemeltnek mondható! Pénteken következik az alapszakasz utolsó meccse: Solymáron 21.20 perces kezdettel a Külker SC-Dupont vendégei leszünk.
Szép volt fiúk!
