A Haladás edzője hosszú interjúban beszél munkájáról, szakmai hitvallásáról és csapata helyzetéről.

1. Devecseri Szilárd nyilatkozata sokaknál olaj volt a tűzre a 8-1 után. A napokban aztán Ön is megvédte a Guzmics-Devecseri párost, ami megint nem aratott sokaknál sikert. Ilyenkor nem jobb csendben maradni?
– Deve nyilatkozata szerencsétlen volt, nem szabadott volna azt mondania, amit. Egyértelműen hülyeséget nyilatkozott, ezt meg is beszéltem vele utána. Nekem viszont kutyakötelességem volt kiállni a fiúk mellett, és azt is elmondani, hogy a klubjukban ők jól teljesítenek. Most is tartom azt, hogy elnézve a magyar mezőnyt nem érdemtelenül kerültek a válogatotthoz. A romániai vagy a hollandiai vereségnek tevékeny részesei voltak, de nem csak rajtuk múlott. A bő keretben helyük volt, és szerintem ez a jövőre nézve is igaz, az már megint egy másik kérdés, hogy a kezdőcsapatba kit tesz be a kapitány.

2. Akár büszke is lehetne arra, hogy sok jelenlegi vagy egykori Haladás-játékos volt a válogatott keretében, de akadnak, akik szerint ez indokolatlan.
– Ez csak részben a klub és a térség sikere. Amíg régen a válogatott gerince Pestről került ki, addig mára megkopott a fővárosi klubok fénye – hála Istennek a Fradié kezd visszatérni. Az itthoni élcsapatoknál zömében a légiósok a kulcsemberek, akik meg magyarok, azok ott voltak eddig is a keretben. De ne hallgassuk el azt sem, hogy a Haladásnak eközben volt egy kiváló generációja, akik joggal vannak a keret közelében. A „nagy öregjeink”, Király és Halmosi pedig olyan erős személyiséggel és akaraterővel rendelkeznek, ami borzasztó kevesekre jellemző sajnos.

3. A Haladás jelenleg színmagyar csapatként tartja a lépést a tabellán a nagyokkal. Mit gondol, ha csak magyar játékosok szerepelhetnének az NB I-ben, bajnok lenne a Haladás? Illetve 3-4 nálunk játszó légióssal mire menne a klub?
– Ha csak magyarok játszhatnának mindenhol, a legjobbak akkor se nálunk futballoznának, hanem a Vidiben, Fradiban vagy az ETO-ban, mert megvennék őket, az erősorrend így aligha változna. Ha lenne pénzünk három jobb képességű külföldire, akkor talán már a dobogót is megcélozhatnánk, de nem biztos, hogy ilyen lenne a csapategységünk, így amit az egyik oldalon nyernénk, a másikon elveszítenénk. Én örülök, hogy nincs légiós a csapatnál.

4. A klub egyik legnagyobb tehetségét, Kovács Istvánt például a Vidi már megvette. Ha még mindig a Haladás játékosa lenne, hol tartana most a csapat?
– Az első öt hely valamelyikéért harcolnánk, és egészen jó eséllyel. Pont egy ilyen játékos kellene Radó mögé, vele lenne egy bombaerős kezdőcsapatom, amelyet például akár pont egy Videotonnak is nehéz lenne legyőznie. De tisztában vagyok azzal is, hogy Radó sem lesz tartósan a miénk.

5. Ő a klub másik nagy tehetsége, aki viszont a riválisok drukkerei szerint túl könnyen esik el, főleg a tizenhatoson belül. Mennyiben osztja ezt?
– Andris egy nagyon könnyű, egyben dinamikus játékos, aki olyan sebességgel közlekedik a pályán, hogyha megbillentik, könnyebben el is esik. Az esetei 80%-ára azt tudom mondani, hogy biztosan fault előzte meg. Őt például jobban kellene védeni, hiszen tavaly Kecskeméten kimondottan utaztak rá, de legutóbb a Paks ellen is külön „rákészültek”… Hogy a tizenhatoson belül is dobálná magát? Nem érzem azt, hogy rájátszana az esetekre, de lehet, csak elfogult vagyok vele szemben. Ő már gyerekként is – hiszen már akkor is ismertem – elsősorban mindig gólokat akart rúgni, még a nála három fejjel nagyobb védőkre is bátran rávitte a labdát. Ha nála most azt hozzák ki, hogy mindig feldobja magát, és esetleg emiatt nem fújják majd be az eseteit, akkor annak az lesz a vége, hogy a stílusa meg fog változni. Már nem fogja rávinni a három fejjel nagyobb védőkre a labdát, nem fog úgy vállalkozni, a magyar futball pedig elveszít egy tehetséges játékost.

6. Az imént említette, hogy reális esély van arra, hogy a hazai élklubok elvigyék a Haladás legjobbjait. Ön megpróbált már valakit feltartóztatni?
– A jó játékosok általában kellően nagyra törőek is, akiket nem lehet 1-2 évnél tovább tűzben tartani a középmezőnnyel. A véleményemet mindegyik játékos ismerte, örömömre ki is kérték. Kiskokónak azt mondtam, hogy mennie kell, Radó Andrisnak viszont azt javasoltam, amikor szintén hívták a Vidibe, hogy maradjon még, mert korainak éreztem a váltást. Sokan egyfajta receptet akarnak ráhúzni egyébként a magyar játékosok karrierjére, de ilyen nem létezik. Király Gabi fiatalon ment külföldre, és sikeres lett, Halmosi Cucu ugyanígy fiatalon indult el Nyugatra, de már az osztrák GAK-tól haza kellett jönnie Debrecenbe, hogy onnan később aztán Angliáig jusson.

7. Ha már magyar fiatalok: az egykor Liverpoolban játszó Simon Andrást kölcsönvették a Győrtől, de a hírek szerint Ön azt mondta, hogy az első csapat öltözőjében biztosan nem lesz helye. Akkor miért vették kölcsön?
– Simon András kölcsönvételét a szakma nem támogatta, se én, se a sportigazgató nem kérte őt. Az akadémia vezetősége hozta a klubhoz azzal, hogy lehetőséget kap az NB II-es csapatnál, és ha beválik, akkor esetleg feljebb kerülhet. Végül ez nem következett be, az ikertestvérére, Ádámra ellenben nekem is szükségem volt, mert ő egy erős személyiség, aki posztján az egyik legjobb az NB I-ben.

8. Úgy hírlik, hogy az Illés-Halmai páros nem rajong Önért, és ha rajtuk illetve Kóbor Lászlón múlt volna, elküldték volna már tavaly év közben. Igaz ez?
– Azt nyugodtan lehet mondani, hogy a kinevezéskor engem a városvezetés akart, mint többségi tulajdonos, illetve a kistulajdonosok is támogattak, Béláék viszont nem bennem gondolkodtak. A városban köztudott, hogy én az Illés Akadémiát korábban otthagytam, mert pár fontos dolgot nem ugyanúgy láttunk. Azt azonban ettől függetlenül nem éreztem, hogy ők le akarnának váltani az NB I-es csapat mellől. Megvan a kölcsönös tisztelet, ez nekem elég. Elismerik a munkámat, sőt, kiálltak mellettem tavaly, amikor meg kellett hoznom pár szükséges lépést, amelyek miatt sok kritikát kaptam (ez volt a Kenesei-ügy – a szerk.). Azt, hogy jól tették, hogy mellém álltak, a számok bizonyítják: tavaly a 13. fordulónál ajánlottam fel a lemondásomat, akkor 13 pontunk volt. Most egy évvel később pont a 13. fordulónál járunk, azóta lejátszottunk 30 meccset, azaz pontosan egy szezonnyit. Ez alatt szereztünk 54 pontot, ennyit a legutóbbi ezüstérmes gyűjtött. Ez természetesen a csapat érdeme is, minden dicséretet megérdemelnek a játékosok. Eddig minden csapatomat szerettem, de a mostanit különösen van miért szeretni.

9. A játékosaival láthatóan nem is nagyon kiabál. Miért?
– Mert egyszerűen nem tehetem meg, hogy üvöltözzek. Aki egész meccsen ordibál, az nem látja a meccset, és egy idő után a játékosai meg se hallják, amit üvölt, mert megszokják. Az edzőnek ugyanis a hangja az egyik fegyvere. Büszkén mondhatom, hogy a Haladásnál még egyszer sem kellett játékossal keményen kiabálnom, se az öltözőben, se a pályán. Persze, akad, amikor én is felemelem a hangomat, az igazságtalanságok például kiakasztanak, de ez nem a játékosaimmal kapcsolatos, hanem olykor a játékvezetői ítéletekkel. Azt is nehezen viselem, ha jogtalanul támadják a csapatomat vagy annak tagjait.

10. Olykor azért hallani keményebb lépésekről is. Keneseit kirakta, amikor szórakozott Önnel a gólörömnél, a nemrégiben Halmosi is dupla büntetést kapott a kiállítása után. Szeret a nagyobb nevekkel harcolni?
– Nem szeretek senkivel se harcolni, Kenőt se azért tettem a második csapatba, mert harcolni akartam vele, hanem mert az edzői tekintélyemet vonta kétségbe a tréfásnak szánt kispados „üzenetével”. Cucu kapcsán is úgy éreztem, hogy az ő érdekében kell lépnem. Abban az időben folyamatosan reklamált, és fennállt a veszélye annak, hogy ha ezen nem változtat, akkor ennek súlyos következményei lehetnek. Ezért büntettem meg, és vettem el tőle a csapatkapitányi karszalagot. Ő ezt megfelelően kezelte, és azóta is a legfontosabb emberem. A játékosaim tudják, hogy nem célom megsérteni őket, megalázni pedig pláne nem. A meccs után a kamerák előtt biztosan soha nem fogom őket nyíltan bírálni, de egy sztárjátékosomat se fogom a 25. percben látványosan lecserélni.

2. félidő

1. Mit szól ahhoz, hogy a legjobban meccselő NB I-es edzők között említik, és ezt tartják legnagyobb szakmai erényének?
– Ennek örülök, mert ez a profi futball egyik legfontosabb eleme, de ezt a rutin is hozta magával. Leginkább a Pintér Attilával való csatákat élvezem, taktikai harcban szerintem ő különösen erős, egy külön sakkjátszma folyik a pályán. De nyugodtan mondhatom, hogy a legtöbbször hiába vannak ők a fehér bábukkal, döntetlennél alább általában nem adjuk. Az igazi erényem egyébként szerintem nem a meccselés, hanem hogy általában ki tudok alakítani egy tökéletes öltözői légkört. Ehhez kell a játékosok partnersége is, ezért kedvelem a nyílt és őszinte embereket, akikben becsvágy is van. Ügyes magyar játékosból és tehetségből sok van, motiváltból kevesebb, de nálunk ezen a téren nincs gond.

2. Melyik meccsére a legbüszkébb eddig?
– A tavalyi, hazai Fradi elleni mérkőzést mondom, amikor 0-1-ről fordítottunk, de az Üllői úti győztes kupacsata is nagy élmény. A hétvégén újra velük játszunk, de ezt mindenki szereti, hiszen a csapatok zöme az esélytelenek nyugalmával játszik ellenük. Amúgy a Paks elleni 5-0-s győzelmünk is nagy skalp volt, csakúgy, mint amikor a Videoton ellen 0-2-ről álltunk fel. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy viszonylag ritkán kapunk ki, és két gólnál nagyobb különbséggel még egyszer sem.

3. Bükön, Ajkán és Szombathelyen volt edző, és úgy hírlik, ragaszkodik is a környékhez, mint anno Garami József Pécshez. Elképzelhető, hogy hozzá hasonlóan egyszer csak a fővárosba költözik, és egy nagy múltú csapat edzője lesz?
– Ez jelen pillanatban nem tűnik túl reálisnak, de az ember mindig szeretne jobb helyre kerülni, bár a Haladás nekem tényleg szívügyem. Szeretnék egyszer bajnoki címért küzdeni, és azt kell mondanom, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint ez vélhetően nem a Haladással lesz. Aki azonban azt hinné, hogy emiatt én gondolatban azzal játszom el, hogy melyik csapattal mit kezdenék, vagy melyik sztárból mit tudnék kihozni, az téved. Jelenleg a Haladásnál szeretném kihozni az adott feltételrendszerből a legtöbbet.

4. Mekkora hátrány az, hogy nem volt soha ismert játékos?
– Az elején azt hittem, hátrány lesz, aztán 28 évesen már az NB II-ben dolgozhattam, 41 évesen pedig az NB I-ben. Erre büszke vagyok, mert mögöttem soha senki nem állt, se egy befolyásos ismerős, se egy menedzser, csak sok-sok tehetséges gyerek. Az én referenciám ugyanis az volt, hogy 8-10 élvonalbeli játékos is lett abból a generációból, akikkel fiatalon foglalkoztam. Éppen ezért, bár országosan nem számítottam nagy névnek, a megyében azért tudták, mit várhatnak tőlem.

5. Azok futottak be, akikről gyerekként is gondolta?
– Rózsa, Schimmer, Guzmics, Nagy Gabi, Devecseri alapembere a mostani Haladásnak, de Rajos vagy Halmosi is volt fiatalon a játékosom. Szerintem ők maximálisan kihozták azt, ami bennük volt. Boriról azt hittem, sokszoros válogatott lesz, Zsidairól is. Ez nem jött össze, de ők is jó helyre kerültek. Garics elvesztését sajnálom a magyar futball számára, és talán Dancs Roli nem futotta még be azt a pályát, ami benne volt.

6. Most is számos nagy tehetséggel dolgozik együtt. Azt beszélik, hogy a második csapatot vezető Tóth Lászlóval sem tökéletes a kapcsolata, és a korábbi Akadémia-igazgató Simon Attilával sem volt az. Mindez azért furcsa, mert közben rengeteg fiatalt épít be a csapatba.
– Azt leszögezném, hogy nekem nincs beleszólásom az Illés Akadémia dolgaiba, de a második csapatba se. A kérdésre azt tudom mondani, hogy soha nem a vezetőkkel foglalkoztam, hanem kizárólag a gyerekekkel. Játékospárti vagyok, nem az a fontos, hogy valaki az akadémiáról jön, vagy a Haladás utánpótlásából, hanem hogy az illető karrierje ne törjön meg. Egyébként, ha már a hazai utánpótlás-nevelés kerül szóba: általánosságban mondhatom, hogy maximálisan osztom Szalai Lászlónak azt a véleményét, amely szerint óriási társadalmi probléma, hogy sok kisgyereket arra kell sarkalni, hogy normálisan edzenek, az edzők energiájának 60-70%-a arra megy el, munkára bírják a gyerekeket. Alapból nagyon kevés, jó mentalitású, győztes típus van, ezen a téren sokkal rosszabbul állunk, mint a volt jugó államok, vagy például az osztrákok.

7. Ki az a három edző, akitől a legtöbbet tanulta?
– Rátkai Lászlónak köszönhetem azt, hogy edző lettem, mert ő figyelt fel rám. Szentes Lázár edzéseiből nagyon sokat tudtam tanulni, állandó nézője volt a tréningjeinek. Bár sokat szidják, de nálam Mezey György is ott van a háromban, mert aki elolvassa az ő dolgait, alighanem rájön, hogy tőle lehet a legtöbbet tanulni.

8. Mennyi futballt néz a tv-ben?
– Azt lehet mondani, hogy inkább élőben nézem, ugyanis reggel nyolctól este hétig a pályán vagyok, figyelem a gyerekeket. Az NB I-es meccseket azért igyekszem mindig megnézni, és a kiemelt nemzetközi rangadókat is. Igaz, ha egy időben megy a kettő, akkor inkább a magyar meccset nézem meg.

9. Vannak az öltönyös és a melegítős edzők. Ön miért nem az elegáns vonalat képviseli?
– Én egyik sem vagyok, mert a farmer és ing kombinációt szeretem, esetleg a szélkabátot. Nem osztom Pintér Attila nézetét, hogy öltönnyel kell megtisztelni az NB I-es meccseket. Meccsen még soha nem viseltem, de egy bajnoki címmel egész biztosan kivételt tennék…

10. A minap az edzőképzés vezetője az edzők kinézetéről is szót ejtett, hogy követelmény lesz a jó megjelenés. Ön sem egy filigrán alkat. Mi lesz, ha diétára kötelezik?
– Ne is folytassa… Mindig vékony voltam, az utóbbi 3-4 évben híztam meg, de nekem is példát kell mutatnom a játékosaim előtt, úgyhogy tervezem, hogy leadok pár kilót. Ettől függetlenül láttam pár jó húsban lévő, de egyben kiváló edzőt… Nem ezen múlik.

forrás: csakfoci.hu