A sok hiányzó sem fogta meg csapatunkat, visszaadtuk a nagy verést a székelyeknek.

HSC Csíkszereda 2-6 Ferencváros
Harmadok: 0-3, 1-2, 1-1
Gólok: Ojanen (+1, Ölander, Vaszjunyin), Lencsés (Dancsfalvi, Feil), Sijka (-1, Ojanen), Vaszjunyin, Fodor (Potila, Sijka), Sijka (Fodor)

Galéria: Székelyhon, Pál Zoltán

Az első erdélyi túrán a kék-fehérek leckéztettek meg minket, öt góllal bizonyultak jobbnak, ma ezt sikerült visszaadnunk nekik a Vákár Lajos jégcsarnokban. Már az első harmadban komoly előnyre tettünk szert, az üres kapus helyzeten kívül minden lehetőség ott volt előttünk, előbb előnyből, majd egyenlő létszámban, végül emberhátrányban vettük be Kozuch ketrecét. Később büntetőhöz is jutottunk, ami azonban kimaradt.

A folytatásban gyorsan szépített a HSC, amire aztán két góllal válaszoltunk, az elsőt kapuscsere, a másodikat időkérés követte hazai részről. A harmadik harmadban gyorsan ütöttünk még egyet, majd kaptunk egy újabb szépítő találatot, így nem sikerült minden játékrészt megnyernünk, de ennyi baj legyen. Fantasztikus győzelemmel a zsákban indulhatunk Brassóba, ahol vasárnap van jelenésünk.

Dobos Tamás
“Nagyon jól játszottunk. Az volt a szerencsénk, hogy a mérkőzés elején találtunk három gólt, amire rá tudtunk ülni. A Csíkszereda innentől kezdve ki kellett nyíljon, és mi okosan és fegyelmezetten játszottunk. Azt gondolom, hogy egy kicsit szerencsésen alakult az első harmad, aminek köszönhetően haza tudtuk vinni a három pontot.”

Gál Sándor
“A legnagyobb hibás én vagyok a vereségért. Nem sikerült úgy felkészítenem a csapatot, ahogy kellett volna, de biztos, hogy a játékosok esze sem a mérkőzésen járt. Így felállni, egy az utóbbi időben remekül játszó Ferencváros ellen, nem lehet. Az első cserétől a végéig a Ferencváros uralta a mérkőzést. Gyorsabbak, erősebbek voltak és jobban is akarták a győzelmet. Egyedül Novak emelkedett fel a mérkőzés színvonalára. Olyan dolgokban hibáztunk, amelyeket megbeszéltünk a mérkőzés előtt. Vasárnap egy még nehezebb meccs vár ránk, hiszen a Dunaújváros is vereség után érkezik hozzánk. Ilyen hozzáállás után nem tudtom, hogy 48 óra leforgása alatt mit lehet csinálni. Persze mindig reménykedünk és bízunk a győzelemben. Mindent meg is fogunk tenni ezért.”

Jégkorongblog