A lányok edzője értékelt az MTK elleni vereség után.
– Megkerülhetetlen a kérdés: hazai pályán két büntetőt kapott ellenünk az MTK. Véleményed szerint jogosan?
– Szokásomtól eltérően most nem akartam rögtön a mérkőzés után értékelni, mert látni akartam felvételen az ellenünk megítélt két büntetőt, amiről a mérkőzés végén még elképzelhetőnek tartottam, hogy mi ajándékoztuk ellenfelünknek – fogalmazott Dörnyei Balázs, a csapat szakvezetője. – Azóta láttam a két ominózus esetet és megdöbbentő volt, ezt nyugodtan mondhatom. Az elsőnél semmilyen szabálytalanságot nem követett el Rudán Andi, csak egy lövési kísérletet blokkolt az ellenfél elé fekve, míg a másodiknál gyakorlatilag Mosdóczi Evelint felöklelte az MTK játékosa mégis büntetőt ítéltek ellenünk. Aki látja majd ezt a két szituációt, annak nem kell különösebben magyaráznom róluk. Nem igazán értem, hogy egy ilyen rangadóra miért kell a felkészültebb játékvezetők helyett egy alig 24 éves rutintalan bírót delegálni?! Egyszersmind meg kell követnem Evit, mert az eset után közvetlenül még nem voltam biztos az „ártatlanságában”, de a felvételt látva már igen.
– Tavasszal a Magyar Kupa elődöntőjében még súlyos, 6:1-es vereséget szenvedtünk az MTK ellen. Ennyit fejlődött a csapat néhány hónap alatt?
– Az az eredmény irreális volt, ezt akkor is elmondtam. Gyakorlatilag a mérkőzés előtt találkoztunk a lányokkal két hét után. Ez ugye nem az ideális felkészülés része! Míg most ugyan sok hiányzóval, de három-négy napot tudtunk együtt készülni a mérkőzésre. Ha ez a közösség dolgozik, akkor annak ez az eredménye. Illetve ennél még sokkal több lehet, csak hagyjanak minket ennél jóval többet együtt edzeni.
– A mérkőzés előtt gondoltad volna, hogy játékban teljesen egyenrangú ellenfelei lehetünk a BL-ben edződött MTK-nak?
– Ugyan nagyon fiatal (ezen a mérkőzésen még 18 év sem volt az átlag életkorunk, ami azt hiszem példátlan a magyar futballban), de roppant tehetséges kis gárdánk van, amely ha fejben is ott van egy-egy megmérettetésen, akkor idehaza már bárkivel felveszi a versenyt. Igazából két területen kell még rengeteget fejlődnünk.
Elsőként a mérkőzés utolsó húsz percében, amikor az erejével elkészült ellenfelünket nem tudtuk kellő képen nyomás alá helyezni. A mérkőzés még a teljesen egyértelmű két játékvezetői tévedés ellenére is megfordítható lett volna ebben az időszakban. Ez egyértelműen kondicionális kérdés, amin ismételten a már emlegetett több minőségi munkával tudunk csak segíteni. Az továbbra is kérdés, hogy lesz-e erre lehetőségünk.
A második fontos dolog, hogy rengeteg olyan játékhelyzetből jövünk ki rosszul, ahol rutintalanságunkból fakadóan hibás döntéseket hozunk. Csak egy példát mondok rá: a mérkőzés utolsó húsz percében egyetlen kecsegtető szabadrúgást sem sikerült kiharcolnunk, holott a labda szinte végig a fáradó ellenfél térfelén pattogott. Egy kis ravaszság, finesz, sok-sok ilyen meccsrutin hiányzik még. Ennek kialakulásához időre, türelemre van még szükségünk, mivel kilencven százalékban gyerekekről beszélünk.
– A második félidő elején, a gyors egyenlítő gólunk után egészen káprázatosan futballoztak a lányok. Mit mondtál nekik a szünetben?
– Igazából nem kellett nagy okosságokat mondani. Felhívtam egy-két hibára a figyelmüket és nagyjából ennyi. Az első félidő elejét egy kicsit túlizgultuk, de aztán – a két 11-esen kívül bekapott gólnál elkövetett helyezkedési hibánk kivételével – stabilan játszottunk és abszolút partiban voltunk ellenfelünkkel. Aztán a második félidő elején gyorsan szereztünk egy gyönyörű gólt és ez rengeteg gátat felszabadított a gyerekekben, ami meggyőződésem szerint elég lett volna a győzelemhez is. Ebben az időszakban ragyogóan játszottak a lányok. Ezért is sajnálom, hogy ezt a periódust két ilyen borzalmasan rossz játékvezetői ítélet kettétörte. Nálunk rutinosabb, masszívabb csapatokat is megfogott már ilyen szituáció. Ez a kis csapat a sok hiányzó (sérülés, válogatottból el nem engedett játékosok) ellenére is nagyon tud futballozni, ha megfelelően fel van készítve, és ha fejben is képes kilencven percig koncentrálni.
– Összegzésként lehet azt mondani, hogy a játékkal elégedett voltál, csak a kialakult végeredménnyel nem?
– Az eredménnyel – főleg az alapján, ahogy kialakult – természetesen elégedetlenek vagyunk mindannyian. A csapat játéka az első 10 perc kapkodása és az utolsó 15 perc erőtlensége kivételével rendben volt, de gyorsítanunk kell még rajta, hogy hatékonyabbak legyünk. Külön örültem neki, hogy sok jó egyéni teljesítményt láttam a lányoktól, sok területen: Kaján Zsani két gólját nem kell megmagyarázni, kiváló teljesítmény. Zeller Dóri rengeteget dolgozott az ellenfél védőin, kiválóan tartotta meg a labdákat és játszotta meg társait. Vőfély Noémi folyamatosan ütközött, úr volt a levegőben, a középpályán, jó „iparoshoz” méltóan melózott. A védelemben pedig szlovén játékosunk, Manja Benak ismét határozottan, pontosan, ha kellett keményen játszott, de minden pályára került játékosunk szívét-lelkét igyekezett kitenni ezen a napon, sőt a mérkőzés napján operált Fenyvesi „Picúr” Evi a saját kis 14-es mezében, a kórházi ágyból is lélekben velünk együtt küzdött.
– Milyen feladatok várnak még a lányokra idén?
– Most két hétig ismét nem nagyon találkozunk a válogatottak elfoglaltságai miatt. Egyet edzünk majd együtt november 1-én és utána 2-án fogadjuk a Viktória FC-t egy olyan mérkőzésen, amelynek eredményét visszük a rájátszásba (az 1-4. helyezettek magukkal viszik az első kör eredményeit a rájátszásba, ahol újabb kört játszanak, de már csak egymással). Tehát mindenképpen három pontot akarunk szerezni, így javítva pozícióinkat ahhoz, hogy esélyünk legyen az első két helyen végezni és jövő májusban-júniusban bajnoki döntőt játszani. Emellett többek közt van még egy elmaradt mérkőzésünk a Honvéd ellen, illetve november 28-án következik a második összecsapásunk az MTK Hungária FC-vel, ahol újra megpróbálunk bravúrt elérni.
Szeretném megköszönni minden Szurkolónknak, hogy ilyen szép számban kilátogattak a mérkőzésre. Úgy gondolom a lányok rászolgáltak a bizalmukra!
Az egész csapat nevében szeretnék mielőbbi felépülést kívánni sérült játékosunknak Fenyvesi Evelinnek, az életéért küzdő Akeem Adams-nek, és egy tündéri piciny, Fadista kislánynak, Németh Kingának, aki a mérkőzés napján esett át komoly szívműtéten.
