Néhány vélemény a magyar válogatott történelmi veresége után, van aki Monizt idézte.

„Az elmúlt harminc, negyven év futballtársadalma a felelős azért, hogy ez történt. Ebben mindenki benne van, játékos, edző, vezető, így természetesen én is. Nem egy meccsről kell beszélnünk, hanem arról, amit nem is olyan régen Ricardo Moniz, a Ferencváros holland edzője mondott: a magyar szakemberek nem győzelemre, hanem a veresége elkerülésére játszanak, és ez nemcsak a felnőttekre igaz, hanem már az utánpótlásedzőkre is” – vélekedett Bozsik Péter, korábbi szövetségi kapitány. Neki is egy válogatott összeomlással (Máltán) ért véget kapitányi korszaka.

„Azok felelősek, akik irányvonalakat szabnak meg. Magamat nem tartom annak. Ha megnézzük, Hollandiában mennyi az igazolt labdarúgó, hány pálya és stadion van, még most is a gyepen mutatkozott a legkisebb különbség. Mert ötven vagy száz nullára kellett volna kikapnunk. Az a sorsolás pillanatában biztos volt, hogy a hollandoktól kétszer vereséget szenvedünk, de úgy négy gólnál azért megállhattunk volna” – elmélkedett Csank János, aki az 1998-as világbajnoki selejtezősorozatban elérte a válogatottal a pótselejtezőt, majd jött a jugoszlávok elleni 1–7 és 0–5, ezzel pedig kapitányságának vége.

„Mindenki felelősnek érezheti magát ezért az eredményért. Én már a romániai meccs után is azt mondtam, hogy szégyellem magam, ez most is igaz. Sok mindenen el kell gondolkodnunk közösen, hogy változzon a helyzet, de ebben most mindenki benne van, nem lehet egyvalakit, vagy egy csoportot okolni ezért. De valamit ki kell találni, ez így nem mehet tovább” – mondta Várhidi Péter, aki Bozsik Pétert váltotta 2006-ban a válogatott kispadján.

Végezetül két vélemény egy rutinos és egy fiatal szakembertől: Popovics Sándor, a NAC Breda korábbi utánpótlás-igazgatója és a Herthánál utánpótlásedzőként dolgozó Dárdai Pál is megosztotta gondolatait.

„A fő probléma, hogy katasztrofális az utánpótlás-nevelés. Tizenkét évig jártam az agárdi akadémiára, vittem mindenféle anyagot, de csak azt tudom, hogy amíg kimentem a mosdóba, lefénymásolták. Van ez a Bozsik-program is, de ami otthon folyik, az a labdarúgás megcsúfolása. Az viszont bánt, hogy most Egervári Sándort bántják. Hát mit tehet egy kapitány öt nap alatt?” – vélte Popovics Sándor.

„A nagy gólkülönbség, a meccs összképe a kapitány felelőssége és a játékosoké, de a magyar kínálatból ők a legjobbak, ők vitték a legtöbbre, ők voltak a legszorgalmasabbak. Három magyar fiam van, itt tehetségnek mondják őket, szóval igyekszem tenni a magyar labdarúgásért, pénteken is magyar zászlókkal a tévé előtt szurkoltunk. Volna…” – mondta Dárdai Pál.

„Azt gondoltam, az én életemben az irapuatói 0–6-nál már nem lesz, mert nem lehet, nagyobb magyar futballgyalázat. Jelentem, rosszul gondoltam. Van nagyobb gyalázat, az amszterdami 1–8. Minden csalódottság érthető, minden keserűség indokolt” – kezdte bejegyzését Deutsch Tamás.

„Van viszont Magyarországon egy sportági szakszövetség, amelyik a labdarúgás ügyeivel hivatott foglalkozni: ez a Magyar Labdarúgó-szövetség, az MLSZ. Az MLSZ, annak elnöke és főtitkára minden lehetséges állami, üzleti és médiasegítséget, támogatást megkapott a munkájához. Nem leküzdhetetlen ellenszélben, hanem erős hátszélben dolgozhattak” –

„Az MLSZ, annak elnöke és főtitkára az, akik módszeresen elherdálják a magyar labdarúgás fejlesztésére rendelkezésre álló lehetőségeket. Eszméletlen méretű és eszméletlen költséget jelentő bürokráciát építettek ki (olyan lassú, körülményes és dilettáns az apparátus, mint a Guzmics–Devecseri védőpáros). Az MLSZ, annak elnöke és főtitkára időt és energiát nem kímélve azzal foglalatoskodik, hogyan basáskodjon az ultra szurkolókkal, miközben kézen-közön, átláthatatlanul osztogatják el az utánpótlás-akadémiák fejlesztésére biztosított költségvetési forrásokat. Ceterum censeo: szégyen és gyalázat, amit az MLSZ, annak elnöke és főtitkára csinál!”

forrás: nso.hu