Pirit kérdezték a holnapi Buducnost elleni Bajnokok Ligája mérkőzésről.
– A váci meccs után milyen lelkiállapotból várjátok a vasárnapi találkozót?
– Szerintem a második félidő jó volt Vácon. Az elmúlt években nem szoktunk hozzá ahhoz, hogy sokat tud az edző cserélgetni. Az a feladatunk, hogy amit az előző években csapatként játszottunk, azt most a sok cserével együtt is meg tudjuk valósítani. Nem szabad kapkodni, nem szabad egyénieskedni. Csapatként kell játszanunk, ahogyan az elmúlt években tettük. Dániában az volt a baj, hogy nem folyt a labda a támadásaink alatt, hanem hagytuk, hogy megállítsanak minket.
– Nehéz megélni azt a vereséget?
– Nem erre számítottunk. Jó nagy pofon volt, de kielemeztük a meccset. Most már tudjuk, min kell javítanunk. Nem szabad, hogy megállítsanak minket, hanem helyzetig kell játszanunk.
– Ezt azonban most nem akármilyen csapat ellen kell megvalósítanotok.
– Nagyon nehéz meccs lesz a Buducnost ellen. A montenegrói kézilabdát az agresszív védekezés jellemzi. Mindent a védekezésre hegyeznek ki, hogy kevés gólon tartsák az ellenfelüket. Van két gyors szélsőjük és nem akármilyen -német válogatott- kapusuk. Reméljük, hogy Woltering nem lesz a mumusunk. Nem lesz egyszerű áttörni azt a védelmet, de jobb támadójáték kell, mint Dániában. Azt a meccset már átbeszéltük és most a célunk, hogy javítsunk a támadójátékunkon.
– Milyen érzés a volt csapatod ellen készülni?
– Játszottunk már korábban ellenük felkészülési mérkőzéseken, illetve a válogatottal is Montenegró ellen, így nem lesz túlzottan különleges azért, mert anno ott játszottam. Ha lehetőséget kapok, akkor természetesen szeretnék élni vele és bizonyítani, de elsősorban az a lényeg, hogy a csapatnak menjen a játék és megszerezzük a két pontot, mert nekünk most nagy szükségünk van a győzelemre.
– Mondhatni, hogy sorsdöntő mérkőzés következik?
– Biztosan az lesz. Szerintem a csoportunkban a Buducnost a legerősebb csapat, tehát nagyon nehéz lesz. Nekünk létfontosságú ez a két pont, tehát bárhogyan is, de nyernünk kell.
– A dániai meccsel ellentétben lesz most valami, ami pluszt adhat a csapatnak.
– Persze, a hazai pálya! Reméljük, hogy sok szurkolónk látogat ki a mérkőzésre, és olyan fantasztikus hangulatot varázsolnak, amit már eddig is megszokhattunk Dabason. Bízom benne, hogy most vasárnap is ez vár ránk. Korábbi mérkőzéseken már akkor, amikor kifutottunk melegíteni, szinte tele volt a lelátó. Most elmondhatatlanul nagy szükségünk van a dabasi hangulatra. Nagyon remélem, hogy teltház fogad minket, hiszen az ellenfél játékosaira is hat ez az egész. Érzik, hogy milyen közönség van mögöttünk. Őket bele lehet ezzel kényszeríteni a hibákba, minket pedig csak motivál a közeg. Ziccer helyzetekben ilyenkor 99%-ra nő az esélyünk, hogy belőjük. (Nevet.) De tényleg! Nagyon szeretek ebben a légkörben játszani. Ezek a mérkőzések a legjobbak.
