Balagan Joe sokunk kívánságát fogalmazta meg saját nézőpontja és elképzelései szerint legújabb írásában.

Nagy fantasy rajongó vagyok gyermekkorom óta de a számtalan történet regény és novella közül a kedvencem Tolkien Gyűrűk ura eposzából a – Király visszatér.

Középföldét megszállták a gonoszok már – már teljes pusztulásra van ítélve a Fehér város is. A helytartó aki idáig hellyel közzel rendet tartott nem tudja hatalmát és így a kényes egyensúlyt fenntartani. Hiába a biztos falak, a jó fegyverzet, ezek mind csak hamis biztonságérzetet nyújtanak, és álomvilágba ringatják a védőket. Sorra buknak el az utolsó védőbástyák és megtörni látszik a folytonosság.

Mi lehet a baj? Hiszen az elv jó, de mégis repedeznek a biztonság falai. A védők lelke feladni látszik a küzdelmet. A külső ellenség kihasználva a fejetlenséget már betört a falakon belülre és ez még a sokat látott harcosoknak is félelmet csempész a lelkébe. Nincs ki egységbe kovácsolja a harcosok lelkét, nincs ki biztassa a már feladni készülőket, és felrázza a bénultakat. Nincs egy olyan lehengerlő akarat, ami egyetlen pillantásával megfordíthatná a helyzetet. Illetve van de nem az őt megillető helyen és céltalanul a saját végzetéről tudomást sem véve kószaként tengeti életét.

Tartsatok bolondnak vagy akárminek, de én úgy látom ebben a nagy futballvalóságban a Fradi ugyanazt a szerepet tölti be mint a történetben Minas Tirith. Nekünk is van egy kószánk aki vagy tud róla vagy nem, de megoldhatna sok problémát. A legtöbben „Istenként” tisztelik, de ellenségei is csak erényeiről, szakmai megkérdőjelezhetetlenségéről tudnak beszélni hibájaként a tétovaságát emelik csak ki. Egy gond van csak vele szerintem, mégpedig az hogy, vagy nem érzi vagy nem vesz arról tudomást, hogy neki nálunk a helye. Szerencsére még sokan vannak abból a korosztályból, akik látták és érezték, hogy volt nekünk egy Császárunk, aki puszta jelenlétével is bizonyította nem halt ki az a bizonyos Fradi Szív. A vészterhes idők alatt is itt volt – noha hatalma csak szimbolikus volt – még is tudtuk éreztük, hogy létezünk.

Távozása után a maga mögött hagyott űrt nem tudta betölteni senki. Senki sem tudta tudja azt a nemes feladatot ellátni, ami egy családfőtől elvárható. Itt most nem a napi feladatokra gondolok, hanem arra a szellemi, erkölcsi iránymutatásra amire szüksége van a legnagyobb múltú és szép jövő előtt álló csapatnak a Ferencvárosnak. Úgy érzem jelen pillanatban egyetlen ember tudná ezt a feladatot ellátni, akinek még megvan az az energiája, tekintélye, elfogadottsága, ami ehhez kell. Ez az ember Nyilasi Tibor. Tudom tudom most az jön Nyíl tutista, ezt már számtalanszor megkapta, de vajon konkrétan valaki egyszer is a büdös életben megkérdezte Nyilasit erről? Nem vagyok tisztában a vezetői helyzettel de szerintem ezekben a vészterhes időkben sokat segítene egy olyan ember jelenléte, aki megkerülhetetlen ha a Fradiról van szó. Számomra az ő szerepvállalása azt jelentené megint van egy családfő, aki a marakodó gyerekekre csak rászól és mindenki tudná rögtön hol a helye. Olyan nyugalmat szakmaiságot sugározna – mint azt a pályán is tette – ami a Clubot megilleti. Neki pedig még inkább megkérdőjelezhetetlenné tenné a helyét a hazai labdarúgás vezetőinek rangsorában, aminek első helye őt illeti.

Nem hiszem el, hogy az MLSZ-ben bárki is elfogultsággal vádolhatná a hazatérését már több okból sem, hiszen az sem vet fel morális kérdéseket, hogy clubvezetők olyan bizottságokban foglalnak helyet, vagy vezetik azokat, amik a bajnokság menetét meghatározzák, szankcionálnak, döntenek. Nyilasi Tibor jelenkori MLSZ-ben viselt tisztségét, munkáját ez nem befolyásolná, hiszen Szabó urat sem zavarja a profi bírói testületi munkájában, hogy ő egy nb1-es klub vezetője, és Tarsoly urat sem zavarja, hogy beleszólhat játékosok szankcionálásába, átigazolásába és folytathatnám a sort. Ez a hazatérés természetesen nem befolyásolná a jelenlegi vezetés munkáját, csak inkább ráerősítene szakmai oldalról, – és nem megbántva senkit – talán halkabbak lennének azok a kutyák, akik a sebzett oroszlánt marcangolták.

Nemsokára megint személyesen találkozom vele és felteszem majd neki a nagy kérdést – még ha az én szavam nem is számít csak egy a fradisták közül. Visszatér-e a király? Én csak remélem a választ, és gondolatban sulykolom is belé, amit már annyiszor kiáltottam sokatokkal együtt.

BÓLINTS TIBI!

forrás: (fradisziv.hu alapján)