Máté T. Gyula álláspontja.

Őrjöngő indulat, őrjöngő drukkerek, őrjöngő öröm – s Ricardo Moniz, a Fradi edzője áll a kispad mellett, és mosolyog. Őrjöngő indulat, őrjöngő cikkek, őrjöngő focipolitika – s Ricardo Moniz, a Fradi edzője nyugodtan a futball öröméről beszél. Őrjöngő indulat, őrjöngő minden és őrjöngő bármi, aminek semmi köze a labdarúgáshoz, a sporthoz – s Ricardo Moniz, a Fradi edzője edzést tart. Mert ennek az egésznek a fociról kellene szólnia.

A hétvégi FTC–Újpest rangadó a hangzatos bulvárcímek ellenére nem fulladt botrányba. Nem volt hihetetlen erőszak, nem lángolt a Puskás stadion környéke. Nem indultak el vijjogó mentőautók az éjszakába. Mindössze pár tucat zöld- avagy lilasál-bitorló balhét akarva provokált, a meccs végén pedig a Fradi-táborból sok százan, kordont és szabályt nem ismerve betódultak a pályára. Ünnepelni.

Ricardo Moniz edző erre nem rohant biztonsági őr széles válla mögé, nem hívta rotterdami ügyvédjét félelempénzt alkudni, sőt még az ENSZ békefenntartóiért könyörögve sem keresett lelkes jogvédőt. A holland edző inkább boldogan pacsizott a szurkolókkal, ölelt és ölelni hagyott. S akár hiszik, akár nem, még akkor sem a számlatömbjét kezdte el keresni, amikor egy drukker elkérte a győztes mester melegítőfelsőjét. Utólag mondta, boldogan adta. Mert boldog volt a pillanat. A szurkolók jöttek ünnepelni, a tömeges berohanás „a boldogság kifejezése volt, nem pedig agresszió”.

Liberális újságíró tollát veszti, ha ilyet hall egy holland trénertől a „fasiszta fradisták tombolásáról”. Pedig Moniz sok mindent csinált, csak nem politizált. Ő csak és mindössze a foci örömét éltette. Mert amikor ő labdát kergetett, természetes volt, hogy szurkolók előtt és az ő örömükért teszi. Amikor edző lett, tomboló és telt lelátókat képzelt, nem média-szájpecekre kényszerített politika-korrekt ürességet. Albert, Nyilasi sem kapott a szívéhez, amikor a túlfűtött drukker belekacsintott egy csel vagy fejes után a szemébe. Kárpáti Gyuri és Szívós Pisti – korosztályom sajnos kénytelen néha-néha a bácsit is odatenni az örökifjúkhoz – sem hozatott vízi rendőrt egy mámoros pólószurkoló láttán.

A Fradi és az Újpest végre huszonkétezer néző előtt játszott. A drukkerek egy része talán nem is élt még akkor, amikor legutoljára mentek ennyien meccsre Magyarországon. Benne van ilyenkor a balhé a levegőben? Benne. Akkor is, ha csupa széplelkű szájharmonikás és csipkefaragó gyűlik össze. Balhét okozó hőseink pedig messze nem azok.

Sokadszorra merül fel, mit kerestek ezek az emberek a meccsen? Hiszen zömük rendszeres szombat esti vendég a kerületi yardon, az ügyeletes zászlós becenevén köszönti őket meccstől függetlenül. Van rengeteg nagyon okos és nagyon szakszerű rendelkezés is a rendbontó álszurkolók ellen. Aztán mégis mindig ott vannak.

A rendező, a rendőr a felelős? Ha lenne is ötletem, a rendőrségi közlemény szövegezőjének stand up comedy-s ambíciói lehűtenének. A mérkőzés biztosításának hiányosságait firtató kérdésre ugyanis a következő választ sikerült adnia: „A focin kívül – úgy tűnik fel – a futballmérkőzések biztosításához is mindenki ért.” Röhögés reggelig.

Az angolok valahogy megoldották, aki balhézik, nem megy többet meccsre. Ezt nem most, bő húsz éve sikerült véghez vinni. Amikor nem volt a rendfenntartó minden testrészén infrakamera, mégis tudtak azonosítani. Most egyszerű mobillal felvehető a Háború és béke rendezői változata is, mégsem tudják a balhézót eltiltani.

Szép gondolat, hogy a közösség vesse ki a rajta élősködőt. Életszerű, ha tudnak rá receptet is, kérem, alkalmazzák Gyurcsányra. A klub, a jó érzésű szurkoló oldja meg-felvetés ál-moralitás: a rombolás, a rendbontás rendészeti kérdés. Ha keverjük az egészet, még további tizenhat év eltelik, amíg ennyi ember megy ki élvezni és szeretni a futballt.

Mert sok okos hazai szakértő között egyedül a holland edző mondta ki a nyilvánvalót: a foci csak szurkolókkal ér valamit. Ha nem megy senki meccsre, a fineszes újpesti Kabát Péter legfeljebb tetoválószalonok sztárja lehet, s a madocsai Messi, a fradista Böde Dániel lendületes áttöréseit is csak járási sörmeccsek után éltetnék.

„Láttak egy jó Fradit, egy jó Újpestet, egy nagyon jó meccset!”

Ennyiről kellene szólnia ennek, a többivel meg foglalkozzon a Kékfény.

Máté T. Gyula – Magyar Hírlap