Vezetőedzőnkkel készített interjút a Nemzeti Sport.

– A szakmai okokkal kezdjük?
– Léteznek ilyenek. Például szerdán nem voltunk eredményesek balátlövőből, pedig azon a poszton a BL-selejtezőben még villogtunk, de nem nagyon találtunk be beállóból, Nerea Pena becseréléséig pedig irányítóból sem. A védekezésünkben nem volt tűz, a kapusaink több olyan lövésből kaptak gólt, amelyekből a megbeszéltek szerint nem lett volna szabad. Minden összejött, sokaknak volt rossz napja, és azt is meg kell említenem, hogy Mátéfi Eszter remek munkát végez Újvárosban, nagyon jól felkészítette csapatát.

– Tiszta sor. Mégis vannak azért nyitott kérdések.
– Persze. Hogy miért mérjük patikamérlegen a teljesítményt? Miért próbáljuk kicentizni, hogy mennyi az elég? Ez részben az én bűnöm is, de a csapatnak is fel kell nőnie saját tudásához. A Győr elleni meccsre nagyon felszívtuk magunkat, de azóta a kevésbé nehéz feladatokat nem tudjuk úgy megoldani, ahogyan kellene, kicsit úgymond kiégtünk. Nem pörögtünk rá kellően a meccsekre, noha tudtuk, megbeszéltük, hogy muszáj. A hétvége még érthető valamennyire, az mégiscsak egy BL-selejtező volt, különleges hangulattal, de Dunaújvárosban semmi sem volt különleges, leszámítva, hogy különlegesen rosszak voltunk. Pedig előtte bizonyítottuk, hogy képesek vagyunk nagyon magas szinten is kézilabdázni.

– Azt gondolná az ember, hogy az olyan katartikus győzelem, mint az ETO elleni, szárnyakat ad egy csapatnak.
– Úgy is kellene lennie. Nem tudom, az is lehet, hogy túl magasra tettük a lécet, és most félünk, hogy nem mindig tudjuk majd átvinni. De egyébként sem olyan vidám most a hangulatunk, hiába vertük meg a Győrt és jutottunk a BL-ben is a főtáblára. Triscsuk Krisztina esete minket is megfogott, és nemcsak Tomori Zsuzsit, másokat is.

– Lehetséges, hogy a Győr elleni győzelem kiugró eredmény volt, és a mostani Ferencváros valójában itt tart: hogy ki-ki meccseket játszik az NB I erősebb csapataival és nagyrészt nyer?
– Az biztos, és ezt a szezon előtt is elmondtam, hogy átalakulóban vagyunk. Eddig nagyjából egy sorral játszottunk, most sok cserével, és ez másfajta mentalitást, másfajta koncentrációt igényel mindenkitől, amit szokni kell. Természetes, hogy vannak kezdeti nehézségek, számítottam rá, hogy lesznek kellemetlen percek – de hogy ennyire, azt nem sejtettem. Jövő hét végén megyünk Érdre bajnokit játszani, az a mérkőzés meghatározó lesz, ott sok minden kiderül majd. De egy rosszabbul sikerült periódusból nem volna okos általánosítani: egyelőre nincs okunk a Dunának menni.

– Szóval nyugodt.
– Bízom a csapatomban, a múltunk, az eddigi eredményeink pedig megalapozzák ezt a bizalmat. Most nincs is harag, meg büntetés, inkább megbeszéljük, ami történt, próbáljuk feltárni az okokat. Ha ez a szereplés folyamatossá válik, az más kérdés, a következő ilyen eset mellett nem megyek majd el szó nélkül, de azt gondolom, látjuk, hogy min kell változtatnunk.

Nemzeti Sport