Női csapatunk Szombathelyen gyűjtötte be a három pontot, így teljessé téve a csodálatos Fradi-hétvégét.

Viktoria 1-2 Ferencváros
Gólok: Kaján, Diószegi

Dörnyei Balázs:

Talán nem újdonság hallani tőlem, de megint nagyon-nagyon büszke vagyok ezekre a lányokra. Már többször említettem, hogy hatalmas szívük van ehhez a játékhoz, de ezen a mérkőzésen az eszük is nagyon a helyén volt. Rendkívül kevés idő állt a rendelkezésünkre a felkészülésre, ezért is volt örömteli látni milyen fegyelmezetten tették a dolgukat a pályán. Az eredmény mellett külön örülök annak, hogy az első – Astra HFC ellen még elvesztett, – bajnokin elkövetett hibákat már nem ismételtük meg védekezésben. Maximálisan hiszek és bízom a játékosaimban, az elvégzett közös munkánkban, de az még egy kicsit engem is meglepett, hogy gyakorlatilag a mérkőzés teljes egészében kontrollálni tudtuk ellenfelünket, irányítani tudtuk a játékot. Az eredmény sokkal szorosabb, mint ami a játék képe alapján indokolt lett volna. Ez úgy történhetett meg, hogy a második félidőben, 2:0-ás vezetésünknél 3-4 hatalmas ziccert is kihasználatlanul hagytunk. Ha kicsit tapasztaltabbak lesznek majd a gyerekkorból éppen csak kinövő játékosaink, akkor reményeim szerint ilyen „segítséget” már nem kapnak majd tőlünk leendő ellenfeleink. Nem szokásom „fényezni” a játékosaimat – sőt talán én vagyok a legnagyobb kritikusuk -, de egy ilyen mérkőzés után mindenképpen megérdemelnek néhány dicsérő szót. A Mosdóczi Evelin, Rudán Andrea, Vőfély Noémi, Szabó Viktória összeállítású védelem, mely határozottan, összeszedetten, szinte hibátlanul, ha kellett keményen tette a dolgát, a Fenyvesi Evelin, Horváth Zsófi, Zeller Dóri hármas, amely egyértelműen minden paraméterben ellenfele felé kerekedett a középpályán és a mindössze 16 (!) éves átlagéletkorú támadó hármasunk, melyben Nagypál Fáti rendkívül lendületesen futballozott, Diószegi Fanni harmadik meccsén a harmadik 11-esét is értékesítette kiélezett helyzetben, Kaján Zsanett pedig egy gyönyörű egyéni megmozdulás után szerzett gólt és kiharcolt egy 11-est, emellett állandó veszélyt jelentett ellenfelünk kapujára. A sor végére hagytam, – de egyáltalán nem az utolsó sorban – csapatkapitányunkat és kapusunkat, Németh Júliát, aki hosszú betegség után, talán mindannyiunknál többet dolgozva az elmúlt évben, már nagyon megérdemelte, hogy egy ilyen győztesen megvívott rangadón állhasson a Ferencváros kapujában. Méghozzá rendkívül magabiztosan.

Fradi.hu