Egykori játékosunk nem szeret Böde Dani ellen játszani, de szerinte a mai Fradiba is beférne.

Meglepődtél, amikor nyáron hívott az ETO? A bajnokon kívül is voltak komoly kérőid?
– Több csapat is volt, amely érdeklődött irántam, de rögtön nagyon megtetszett, amit Győrben láttam. A körülmények, a létesítmények mind elsőrangúak. És persze nagyon jó a csapat is…

Milyen edző Pintér Attila? Mik az első benyomásaid?
– Attila szenvedélyes edző, mindig a legtöbbet akarja kihozni a játékosokból. Nagyon tisztelem. Próbál egyenként, külön is elbeszélgetni a játékosokkal, szerintem nagyon jó szakember.

Mi a legnagyobb különbség közte és Garami József között, akivel az MTK-nál dolgozhattál?
– Pintér Attila valahogy szorosabb kapcsolatban van a játékosokkal, űzi-hajtja őket, vannak kisebb párbeszédek személyesen, külön is felhívja a figyelmet a hibákra, vagy épp akkor, ha valamit jól csinálsz. Garami sokkal nyugodtabb, visszafogottabb ember és edző, nem tudom, hogy csak a kora miatt-e, de jóval nyugisabb a természete, „hátradőlősebb” szakember. Pintér Attila mindig a harcra buzdítja a focistákat, picit talán közelebb áll a játékosokhoz. Neki ilyen a módszere, ami szerintem jó és működik is.

Most, hogy a papíron legjobb klubcsapat jobbhátvédje lettél, azt is jelenti, hogy te vagy az NB I legjobb, vagy egyik legjobb jobb bekkje?
– Szerinted én vagyok a legjobb?

Az egyik legjobb…
– Jó válasz! (nevet) Nem szeretek ilyet mondani, hogy én vagyok a legjobb, vagy az egyik legjobb, ezt rábíznám a szurkolókra vagy az újságírókra, én inkább csak melóznék tovább keményen, az edzéseken és a meccseken egyaránt. Könnyű azt mondani, hogy te vagy a legjobb, dolgozni érte már nehezebb.

Hogyan lettél középső védőből jobbhátvéd?
– Amikor idejöttem, az első meccsemen még jobbhátvéd voltam a Fradiban. Aztán úgy alakult különböző okok – eltiltás, sérülés – miatt, hogy középre kerültem a védelemben és nagyon sok meccset játszottam ott – igaz, nem volt szokatlan számomra, hiszen Belgiumban is sokszor megfordultam ebben a szerepben. Az MTK-nál aztán középső védőként kezdtem, aztán újra a jobb oldalon találtam magam és a meccsek kilencven százalékban ott is maradtam. Most, Győrben is tudnék bármikor középen játszani, de inkább már jobb bekk vagyok, mint sem középső, szerintem jobb is vagyok ezen a poszton. Azt nem mondanám, hogy ez nagy váltás lett volna, bár az tény, hogy a védelem tengelyében játszani egészen más szellemi felkészültséget kíván, mint amikor a szélen játszol. Erre a mentalitásra mindig át kell állni, amikor középre kerülök, hogy minél hatékonyabban tudjam segíteni a csapatot. Ha a Mester szól, hogy kellek neki középen, már indulok is!

Akár középső, akár jobboldali védőként: melyik NB I-es csatár ellen a legrosszabb játszani?
– Nem is olyan nehéz erre válaszolni. Az egyikük Adamo Coulibaly, aki már ugye eligazolt Magyarországról, a másik pedig a Ferencváros támadója, Böde Dániel. Mindketten nagyon erősek fizikálisan, remekül fejelnek, megtartják a labdákat. Én jobban szeretek a kisebb és esetleg gyorsabb játékosok ellen játszani, mert őket azért testtel meg lehet állítani, Coulibaly vagy Böde esetében viszont ez már korántsem egyszerű. Rajtuk kívül is vannak persze remek csatárok, de ellenük a legnehezebb szerintem bármelyik védőnek a bajnokságban.

Jön a Ferencváros hétvégén Győrbe, amelyben Te is megfordultál. Korábban sokan nem tartottak Fradi-szintű játékosnak. Egyfajta elégtétel az a számodra, hogy most a magyar bajnok játékosa vagy?
– Tudod, engem soha nem érdekeltek a kritikusok, ezek csak ismeretlenek véleményei, százan azt mondják, „Rafe nem elég jó az NB I-hez vagy a Fradihoz”, százan meg azt, hogy „jobb, mint sok magyar játékos a posztján”. Nekem most például csak az számít, hogy Pintér Attila látott bennem valamit, és idehozott az ETO-hoz. Ok, persze, mindig jó megmutatni a pályán azoknak, akik kritizálnak, hogy tévednek, és hogy hallgatniuk kellett volna, de nem ez a legfontosabb. Ami a Fradit illeti, azért jöttem el, mert nem tudtunk megegyezni a közös folytatásról. Viszont azóta új menedzsment, új edző, új csapat van, ebből a szempontból már annyira nem speciális számomra ez a meccs. Elégtételt sem nagyon kell, hogy érezzek így, az sokkal fontosabb, hogy az ETO-val legyőzzük a Fradit, mert a csapat az első, nem az egyének.

Ha már az új Fradit említetted: szerinted Te is beférnél Ricardo Moniz csapatába?
– Szerintem bármelyik magyar csapatban lenne helyem, legyen az a Ferencváros vagy a Debrecen akár, de én a Győrt választottam. Azt nem tudom, hogy a Fradi esetleg érdeklődött-e irántam, de már nem is lényeges, hiszen hoztam egy jó döntést szerintem azzal, hogy az ETO-hoz igazoltam. Itt vagyok már éve óta, az NB I-et jól ismerem, ismerem a csapatokat, az erősségeiket, a gyengéiket, van tapasztalatom a magyar fociban. Ezért mondom, hogy szerintem az összes csapatba beférnék.

Egészen pontosan 2008 óta – egy kis jamaikai kitérővel – itt vagy Magyarországon: szerinted javult vagy gyengült azóta az NB I színvonala?
– Az első évemben az NB II-ben játszottam a Fradival, majd 2010-ben hazatértem egy rövid időre, majd amikor újra Magyarországra kerültem, már látszódott a fejlődés, ami szerintem azóta is egyértelműen tart. Ezt érzem és látom is a pályán. Már nem csak 1-2 olyan csapat van, amely komolyabb színvonalat képvisel és a bajnoki címre hajt, hanem 5-6-7 inkább. A csapatok próbálnak minőségibb külföldi játékosokat idehozni, sok ügyes magyar fiatal van, a stadionok is szépülnek, szerintem jó úton halad az NB I.

Visszaemlékezve a ferencvárosi időszakodra, szerinted, miért nem tudott kiugró eredményeket elérni McCabe Fradija?
– Ami akkor a csapatnál, az öltözőben zajlott, az olyan volt, mint egy csata, egy háború a magyar és a külföldi játékosok között. Visszagondolva, nem is lehetett igazán „csapatnak” mondani minket, akkora volt a széthúzás. Pedig egyenként jó játékosok alkották a keretet, csak egyszerűen nem álltunk egy oldalon. Még a kitűzött célokat illetően sem volt egyetértés közöttünk, így nem is lehet sikeres a csapat, amely nem is volt csapat…

Te vagy az egyetlen, aki abból a csapatból és a McCabe-érából itt ragadtál Magyarországon. Mit gondolsz, miért pont Te?
– Nagyon szeretem Magyarországot, megszoktam az itteni életet, itt lettem érettebb focista, jól érzem magam itt, és nem tagadom, azért is jöttem vissza anno ide, hogy a sérülésemen túl legyek, és hogy utána formába lendüljek. Az akkori Fradiból különböző okok miatt távoztak a játékosok, volt, akinek erősebb csapatnál jutott szerep, volt, aki egyszerűen csak arra vágyott, hogy olyan helyre mehessen, ahol nincs ekkora nyomás, sokan nagyon nehéznek találták emiatt az itteni életet. A testvérem, Wolry – aki ugyancsak játszott a Fradiban – szintén megpróbált visszatérni a magyar fociba, de az Eger nem volt egy igazi profi csapat sajnos. Most Jamaikában játszik, ő a csapatkapitány a klubjánál, de egyszer szívesen visszatérne ide, mert ő is szerette Magyarországot.

Végezetül térjünk vissza a jelenbe: mire számítasz a Fradi elleni hétvégi rangadón? Említetted Bödét, mint az egyik legnehezebb ellenfelet. Tartasz a találkozástól, feszült vagy?
– Soha nem vagyok feszült vagy ideges, de egy nagyon nehéz meccsre számítok, mert a Fradi az egyik legkeményebb rivális az NB I-ben, de ahogy mondtam, már elég jól ismerem a csapatokat, így tudom, nagyjából mire számíthatok ellenük. Hajtós, harcos a mai Ferencváros, szombaton mindent bele kell adnunk és meg kell tennünk, ha le akarjuk győzni őket.

forrás: csakfoci.hu