Még nincs augusztus, de kiesett a nemzetközi kupákból minden magyar csapat. S a szomorú ebben az, hogy nem sokan szomorúak emiatt. Amikor a kormányváltás után Csányi Sándor átvette az MLSZ irányítását, sokan, mi is reménykedtünk abban, hogy megtisztul a labdarúgás. A legelső jelek bíztatóak voltak, látványosan megszabadultak a megyei kiskirályoktól. A következők kevésbé: simán segítették a bundázó labdarúgót igazoló Honvédot, elnéznek, miközben a magyar fociban kivételes képességű játékosunkat agyon rúgják, a szólásszabadságot nyirbálják (az MLSZ elnöke szerint az „igazi szurkolók” nem szólnak be az ellenfélnek, pedig a sport épp erről szól), a bíróküldés és a játékvezetők teljesítménye vicc. Itt tartunk, csapataink nem állnak harcban, luxemburgi szinten van a focink, miközben egy elitélt bünöző a televízióban és az egyetlen sportlap weboldalán velünk szórakozik, miközben ő is, ahogy az egész MLSZ is tudja: a magyar focit csak a Ferencváros tudja feléleszteni. Anyagilag, erkölcsileg, minden féle módon.

Ehhez nem kell sok, csak legyenek fairek a Fradival. A többit elintézi a Fradi-család. De valakinek bocsánatot kell kérnie, s az, akinek kell, az nem Böde Dani.