Friss Európa-bajnok úszónkkal beszélgettek.

– Megünnepelte már otthon az EB-aranyat?
– Még nem teljesen. Most mi is tervezzük szűkebb csapattal, mert szombaton megyünk nyaralni. Én ugye siófoki vagyok, a párom százhalombattai, szóval kétlaki életet élünk. Főleg a nyáron itt is vagyunk, ott is vagyunk. Most sok helyre meghívtak, M4, TV2 és még sorolhatnám, szóval sűrű volt a program, de igen, meg lesz rendesen ünnepelve.

– Bár ugye siófoki és az év nagyrészét vízben tölti, a nyaralás alkalmával van, hogy a vizet inkább kerüli?
– Nem. Van két ötéves unokaöcsém, szóval azt nagyon nehéz megoldani, hogy mondjuk a Balatonba ne menjünk be, de amikor mondjuk egy tengerpartra elmegyünk, akkor is imádjuk. Imádok a tengerben lenni. Azt nem mondom, hogy uszodában most leszek a következő két hétben, de a víz az természetesen marad. Nagyon szeretek wakeboardozni is, úgyhogy nekem a víz, ha nem is a medencében, de mindennapi része az életemnek, úgyhogy az nem marad el.

– Visszatérve a „médiaturnéjához”. Miket kérdeztek a kollégák? Csak mert akkor olyat már nem kérdeznék.
– Nyilván a váltóról kérdeztek, mikor tudtam meg, hogy Kristóf is úszik, azt milyen volt belülről megélni, mennyire vagyok elégedett a 100 gyorson elért eredményemmel. Nagyjából ezeket.

– Az utolsóra én is rákérdeznék, de szerintem ahogy ismerem, mindjárt mondta volna magától is.
– Abszolút! Szerintem nagyon jól úsztam, meglett az egyéni csúcs 100 gyorson. Életem két legjobb idejét úsztam most az Európa-bajnokságon. Ezek alapján nem is kérhetne többet egy úszó, hogy ha elmegy egy világversenyre, akkor megjavítsa az egyéni legjobb idejét. Az inkább sokkoló, hogy ez most csak helyezésileg egy hatodik helyre futotta… Nagyon kemény 100 gyors volt. 46 másodpercet úszva lehet csak dobogóra felállni, az nagyon brutális. Ezek alapján megvagyok magammal elégedve. A középdöntőben ugye még enyém volt az országos csúcs, amit aztán Milák Kristóf lefaragott a döntőben, de mondom, ez egy Európa-bajnokság volt. A váltó pedig egészen fenomenális volt. Úgyhogy összességében nagyon elégedett vagyok magammal, az úszásaimmal.

– Bosszantó, hogy kevésen múlt az érem az egyéni versenyben?
– Bosszantónak nem bosszantó, mert azt kell realizálnom, hogy ennyivel jobbak most nálam. Tehát, hogy hat tizedre volt a dobogó, azért az nem kevés. És inkább az a durva, hogy ha ideveszem az amerikaiakat, az ausztrálokat, a kínaiakat, akkor konkrétan a világbajnokságon majdnem 47 másodpercen belüli időt kell úszni egy döntőhöz. Tehát brutális, de hát ezt így el kell fogadni és valamit nekünk is változtatni kell, vagy egy kicsit felkötni a gatyát, valahol keresni pár tizedet majd. Nyilván ez a legnehezebb része most nekem, hogy megtaláljuk azt a hat tizedet a dobogóig. Mi az, amit ők máshogy csinálnak, min tudunk változtatni, hogy ezt a hátrányt ledolgozzam.

– Milák Kristóffal mennyit tudott beszélni az egyéni döntő után?
– Kristóf sokszor eltűnik a futamok után. Leússza a számot, majd levezet, nem az a beszédes típus. Sokszor mondják rá, hogy különcködik, ez azért nincs teljesen így. Elvan magával, nem nagyon nyit felénk. Nyilván a váltó után ezt nem lehetett megcsinálni, mert ott együtt mentünk az éremátadásra, meg ott beszélgettünk, de ott is azért megpróbált minél gyorsabban elmenni és levezetni. Szóval nyilván beszéltük, hogy ez milyen jó volt, és mondta nekem, hogy a 4×200-as váltót is össze lehetne rakni. Mondtam neki, hogy legyen úgy. Figyelj Kristóf, hogyha úszol, akkor nem rajtam fog múlni, nem én leszek a szűk keresztmetszet ebben a történetben. Úgyhogy azt jó volt látni, hogy szeret újra versenyezni és kicsit visszatalált önmagához. Hát az meg nekem külön öröm, hogy elvállalta a váltót, mert ugye ez az, amire szerintem én azt mondtam volna, hogy kevesebb, mint tíz százalék az esély, sőt teljesen elvetettem ezt az egészet még az Európa-bajnokság előtt, meg közbe is. Sőt, még a váltó napján is. Mondták páran, lehet, hogy úszik, meg hogy lehet, nem. Mindig ez volt. Mondtam akkor, hogy akkor hiszem el, ha ott lesz a neve a négyesben, illetve, hogyha ott is fog állni a rajtkövön.

– Ha megengedi, lecsapnám ezt a kérdést, hogy milyen név és hol áll majd. Gondolom sejti, miért.
– A márványtáblára céloz a Fradiban.

– Bizony és jelzem, hogy már készül. Belegondolt már abba, hogy innentől kezdve ott lesz a neve?
– Már akkor szembetűnt, amikor átigazoltunk a Fradiba és bementem először az uszodába láttam, hogy Európa-bajnokok, illetve világbajnokok, olimpiai bajnokok neve van ott fent. Azért jó belegondolni, hogy most már, hogyha valaki bemegy, akkor ott látni fogja az én nevemet is. Úgyhogy ez mindenképpen motiváció nekem is, meg reméljük, hogy azoknak az embereknek is, akik mondjuk bemennek az uszodába, illetve a fiataloknak, akik ott edzenek. Ezt egy kicsit ilyen presztízsnek érzem, hogy ott leszek. Ez nagyon jó érzés.

A teljes interjú: Fradi.hu