Némi elismerés azért jutott a Fradinak, mindenekelőtt Dibusznak is a török szurkolói fórumokon és a továbbjutást illetően továbbra is optimisták.

Mohamed Salah első hazai kupameccse, telt ház, Európa Liga-playoff és egy olyan Ferencváros, amelyet a török szurkolók jelentős része a mérkőzés előtt legyőzhető ellenfélnek tartott. A recept alapján Trabzonban inkább ünnepi estére készültek és nem másnapos fejfájásra.

A váratlan vereség után az éjszakai program gyorsan átalakult közösségi taktikai értekezletté.

Az első számú vádlott: Fatih Tekke

Ha egyetlen közös nevezőt kell keresni a Trabzon-drukkerek reakcióiban, akkorFatih Tekke kritizálása, ugye ismerős?

A  szurkolói hozzászólásokban újra és újra ugyanaz tér vissza: miért kezdett együtt Umut Nayir és Onuachu, miért maradt ki Malinovskyi, és miért csak a szünet után került pályára az a csapat, amely már valóban nyomás alá tudta helyezni a Fradit?

Az egyik legtöbbször visszatérő gondolat lényegében az, hogy „a második félidei csapatnak kellett volna kezdenie”. Mások ennél keményebben fogalmaznak: „az első félidő teljesen rossz volt”, „45 percet elvesztegettünk”, illetve „az első félidőben vesztettük el a meccset”.

Általános vélemény, hogy ilyen játékoskerettel hazai pályán meg kellene verni a Ferencvárost.

És milyennek látták a Fradit?

Nem nagyon találni olyan török hozzászólást, amely a Ferencvárost klasszisokkal jobb csapatként írná le. Éppen ellenkezőleg: legtöbben továbbra is úgy gondolják, hogy játékosállomány alapján a Trabzon az erősebb.

Csakhogy rögtön hozzáteszik azt is, hogy a Ferencváros nagyon kellemetlen ellenfél.

Az egyik tömör komment  összefoglalja az általános véleményt: a Trabzon jobb, „de a Ferencváros ellen nagyon nehéz játszani”, úgy látszik a lengyel, holland, szerb és török kommentelők összebeszéltek… Mások elsősorban az európai rutint, a szervezettséget és azt emelik ki, hogy a Fradi pontosan tudta, hogyan akar futballozni.

Úhgy látják az első félidőben fegyelmezettségünk, fizikális játékunk és gyors átmeneteink komoly problémát okoztak a Trabzonnak, a második félidőben pedig a magyar csapat mélyebbre húzódva szervezetten védtük az előnyt.

Ha volt fradista, akinek a neve az eredményen túl is megmaradt a törökökben, az Dibusz Dénes. Kapuslegendánk Salah és a magyra fülnek viccesen hangzó Pina lövésénél bemutatott bravúrra a visszatérő jelző:  „elit szintű védés”.

Atörök szurkolók egy része úgy érezte, hogy a Trabzon a második félidőben már eleget tett legalább az egyenlítésért. Ebben a történetben azonban újra és újra ott volt Dibusz: amikor a hazaiaknak valóban sikerült átjutniuk a Fradi védelmén, még mindig le kellett volna győzniük kapitányunkat és tudjuk ez már nehezebb ellenfeleknek se sikerült

Zachariassen természetesen szintén előkerült a reakciókban, hiszen az ő fejese döntötte el a mérkőzést, de a török kommentek alapján azonban alapvetően tényleg nem valamelyik mezőnyjátékos egyéni klasszisa ragadta meg igazán az ellenfél figyelmét. Inkább a Fradi szervezettsége – és amikor ez kevés volt, Dibusz – maradt meg bennük.

Egy kis bírózás mindenkinek kell

Bírózás természetesen van. Török futballról beszélünk, Kálmán bácsi öröksége ott tovább él.

A legnagyobb felháborodást Nwaiwu kiállítása okozta. Egy Trabzon-drukker azt írta, legfeljebb sárga lapot látott a szabálytalanságban, mások szerint a játékvezető egyszerűen rosszul értelmezte a mozdulatot, mondjuk nehéz rosszul értelmezni, hiszen a leglábbis Juhász Rolandot  idéző favágó még a labdát se nézte. A hozzászólásokban az is visszatért, hogy a Ferencváros rengeteg szabálytalansággal tördelte a játékot, és a kommentelők egy része kevesellte az ezért kiosztott lapokat. Az persze biztos, hogy, ha valamelyik Hanacsek-bébi vezette volna a találkozót rosszabbul jártunk volna…

De ennek ellenére határozottan kijelenthető, hogy a szurkolók többsége nem a bíróra vezeti vissza a vereséget, ami mivel törökökről beszélünk nagy szó.

Sőt volt olyan komment is, amelyik azért bírálta a  Trabzont, mert szerinte a játékosok túl sokszor estek el és vártak tizenegyest ahelyett, hogy tovább játszottak volna.

Salah-t kevésbé bántják

A vereség után természetesen előkerült Mohamed Salah neve is, főleg a rivális klubok szurkolóinak csipkelődéseiben. A nagy igazolás körüli hatalmas felhajtás után adta magát a poénkodás.

A trabzoni kommentek azonban jóval kevésbé Salah-t teszik felelőssé.

Inkább az a vélemény jelenik meg, hogy a csapat túlságosan is azt várja tőle, hogy majd megold mindent. „Mit csináljon Salah egyedül?” – kérdezi az egyik drukker, aki szerint az egyiptomi még így is többet futott és próbálkozott, mint társai.

Meglepte őket az 0–1? Nagyon is

Talán ez rajzolódik ki a legerősebben.

Nem azért, mert a törökök lebecsülték volna a Fradit, ahogy írtuk  a Ferencváros európai múltját és rutinját több kommentelő is elismerte.

De a csapatukban ott volt Salah, Onana és olyan játékosok, akik mögött komoly nemzetközi karrier van

Ezért megjelennek olyan kifejezések, amiket nálunk is lehet olvasni egy-egy gynegébbnek vélt ellenfél elleni vereség után: „szégyen”, „kínos” vagy „ezzel a kerettel ezt simán meg kellett volna nyerni”.

A párharcot nem temetik

A Trabzon-drukkerek jelentős része  úgy gondolja, hogy ez a Ferencváros Budapesten is legyőzhető.

„Idegenben megverjük őket”, „ezt a csapatot ki tudjuk ejteni”, „a visszavágón továbbjutunk” – ilyen véleményeket olvashatunk. Ennek alapja elsősorban a második félidő: sok szurkoló szerint az ott látott Trabzon már képes volt komoly fölényt kialakítani, mondjuk ha annyi gólt rúgnak, mint tegnap, akkor mi benne vagyunk, hoyg legyen ez 90 percig.

Azért itt is van kétkedő kisebbség, akik szerint a Ferencváros európai rutinjával két gólt szerezni úgy, hogy közben ne kapjanak egyet sem, nagyon nehéz feladat lesz.

A török kommentelők ítélete

Ha egyetlen mondatba kell sűríteni a meccs utáni török hangulatot, talán ez lenne:

A Trabzon szerintük jobb játékosokból áll, a Ferencváros viszont ezen az estén jobb csapat volt.

Legyen így egy hát múlva is, ami történelmi okokból elképesztően fontos találkozó lesz…