Endi arról a negatív spirálról is beszélt, amibe belekerült az elmúlt időszakban.

– Nem a csütörtöki volt az első szerződéshosszabbításod a Fradinál, mégis talán az egyik legkülönlegesebb, legérzelmesebb. Egyetértesz?
– Igen, teljesen. Az utóbbi időkben azért megcsapott annak a szele, hogy lezárulhat a pályafutásom a Fradinál, ott volt a gondolataim között ez a verzió is. Amikor jött a lehetőség, hogy hosszabbíthatunk, az tényleg egy érzelmes pillanat volt. Nagyon sokat járt mostanában ez a fejemben, hiszen nem kevesebb, mint kilenc és fél évről beszélünk. Ha a szűk családomra gondolok, az is itt, a Ferencvárosnál töltött éveim alatt alakult ki, megnősültem, gyermekem született. Itt lettem felnőtt férfi, itt értem meg. Elég, ha csak abba gondolok bele, hogy azokkal az emberekkel, akikkel nap mint nap találkozom, mióta ismerjük egymást, és most úgy tűnt, hogy mindennek vége lehet… Ez egy kicsit megcsapott.

– Őszintén: néhány héttel ezelőtt, mondjuk amikor lezárult az előző szezon, láttál esélyt arra, hogy megtörténhet az aláírás?
– Akkor nem. Ez igazából csakis egyféleképpen valósulhatott meg, ezért is örültem, amikor Borbély Balázst kinevezték, és szinte egyből tudtam vele beszélni. Nekem eddig ez hiányzott igazán, hogy egy kicsit jobban emberszámba vegyenek. A vezetőedzővel már az első beszélgetés is nagyon pozitív volt, utána teljesen másképpen álltam bele a munkába.

– Ezzel a hosszabbítással egy körülbelül kétéves nehéz időszak ért véget az életedben. Mi történt veled a 2024-es Európa-bajnokság óta, mióta látványos lejtmenetbe kapcsolt a Fradi-pályafutásod?
– Ami csak lehetett, rosszul sikerült, belekerültem egy nagyon negatív spirálba. Ez az egész a legutóbbi Európa-bajnokság után kezdődött. Miután visszatértem az EB-ről, azt hittem, hogy jó pozícióban vagyok, az új szakmai stáb számít rám, ám mégsem így lett. Elismerem, akkor lehet, hogy kicsit túl vehemensen reagáltam a megváltozott helyzetre, mindenesetre utána, 2025 telén el kellett mennem kölcsönbe Kecskemétre, mert az a fél év annyira kinyírt a Ferencvárosnál, hogy muszáj volt váltanom. Azzal az edzővel nem tudtam tovább együtt dolgozni, én pedig nem vagyok az a játékos, aki csapaton belül bomlaszt vagy balhézik. Kecskeméten jó félévem volt, újra játékba lendültem, vissza is térhettem a Fradihoz, tavaly nyáron viszont újra megsérültem, meg is műtöttek.

– A helyzeted az elmúlt egy évben tovább romlott, hiszen a kecskeméti kölcsönjátékodat követően, a 2025/2026-os idényben teljesen eltűntél a Fradiból. Bár tavaly nyáron még játszottál néhány bajnokin, ahogy mondtad, megsérültél, tavasszal pedig már nem tértél vissza az első csapathoz, csak néha, az NBIII-ban szerepeltél. Hogy kerültél a tartalékcsapatba?
– Ez egy saját döntés volt. Nem láttam azt, hogy az NBI-es csapatnál úgy vissza tudnék térni, hogy az a klub és az én számomra is jó legyen. Azt éreztem, hogy mindenképpen játszanom kell valahol, meg folyamatosan edzeni, hogy egyáltalán számításba lehessen venni akár az alapozásnál vagy bármikor. Az, hogy az NBIII-ba kerültem, inkább a jövőbe tekintő döntés volt.

– Milyen hozzáállást tapasztaltál ekkor a klub részéről?
– Teljesen partnerek voltak ebben, a klub mindvégig mellettem állt, amit ezúton is szeretnék megköszönni. Nem egy mindennapi dolog szerintem, hogy egy játékos visszakéri magát a tartalékcsapatba, de én ezt láttam akkor a legjobb megoldásnak. Lehet, hogy a vezetőség részéről az elején nem értették, hogy ezt miért teszem, de teljes mértékben partnerek voltak, és szerintem ők is látták, hogy ez a helyes út.

– Fizikailag milyen állapotban vagy most?
– Kifejezetten jó állapotban érzem magam. Annak ellenére, hogy nem tudtam, mi lesz a jövő, az előző bajnokság vége óta edzettem végig. Ebben a családom is partner volt, úgy mentünk el mindig futni, hogy a feleségem és a fiam is jött velem. Egész jó állapotban vagyok szerintem ahhoz képest, hogy mennyi időt hagytam ki.

– Milyen szereped lehet a jövő Fradijában? Mik az első benyomásaid Borbély Balázzsal kapcsolatban?
– Szerintem teljesen nyitott a dolog. Ha visszatalálok ahhoz az önmagamhoz, aki voltam, illetve újra kijönnek a fő erősségeim és erényeim, akkor azt gondolom, hogy a csapat biztosan számíthat, és számítani is fog rám. Minden erőmet arra fogom fordítani, hogy a lehető legjobb állapotba kerüljek, és hasznos tagja legyek a csapatnak.

– Tudható volt, hogy lejár a szerződésed, a sajtóban pedig külföldi és hazai érdeklődésről is lehetett olvasni veled kapcsolatban. Ezek közül mi volt valós, azaz több, mint átigazolási pletyka?
– Úgy voltam vele, hogy amíg a klubbal le nem tisztázom a helyzetet, nem fogok keresni senkit. Nem szerettem volna, ha bárki bezavar az esetleges tárgyalásokba a Fradival. Múlt hétfőn beszélgettem Borbély Balázzsal és a klubvezetéssel, addig minden, amit a szurkolók is olvashattak, csak pletyka volt a jövőmet illetően.

– Látsz rá esélyt, hogy egyszer a Fradiból vonulj vissza?
– Én mindenképp azt szeretném. Lassan tíz éve itt vagyok, úgy lenne kerek ez az egész.

– Ha a mai Botka Endre üzenhetne a kiskori énjének, milyen útravalóval látná el?
– Igazából csak annyit, amit én be is tartottam: hogy ne adjam fel. Szerintem ezt nagyon sok mai gyereknek is el tudnám mondani, mert ez a kulcsa az egésznek. Persze, szerencse is kell, de ha a kitartás megvan, a Jóisten azt meg fogja jutalmazni.

A teljes interjú: Fradi.hu