Így telt a hatodik helyen telelő tartalékcsapat őszi szezonja.

Szenzációs szezont zárt tavaly az NBIII-as csapat: áprilisig veretlen maradt, majd megszerezte a bronzérmet. Idén, mint mindig, jelentősen átalakult a keret, így nem tudhattuk, mire számítsunk, az edzőmeccseken mindenesetre igen erős csapatok ellen léptünk pályára, az NBII-es Karcagtól kikaptunk, a Birmingham City U21-et megvertük, a Somorjának négyet lőttünk, majd a Rapid II simázott le minket.

A bajnokságban tökéletesen kezdtünk: első hat meccsünket mind megnyertük, a jó erőkből álló MTK II ellen rögtön egy 5-0-val nyitottunk, először az idén gyengélkedő Iváncsa győzött le minket. A listavezető Nagykanizsa otthonában jól játszottunk, némileg szerencsétlen körülmények között kaptunk ki (amihez egy jogtalanul elvett tizenegyesgóllal a bírók is hozzájárultak), de a következő két, „kötelező” meccset hoztuk, s a Kaposvárral is leikszeltünk.

Jött azonban egy nehezebb periódus, egy fiatal csapatnál nem szokatlan hullámvölgy, és ezzel a vereségek is: kikaptunk az idén remekül teljesítő Majos, majd simán a PMFC otthonában, de dicséretet érdemel, hogy mindeközben a Szekszárd elleni meccset simán hoztuk – az ilyen, nyerhető hazaikon tavaly rendszeresen döntetleneket játszottunk. A szintén éremesélyes Dunaújváros ellen parádés győzelmet arattunk, azonban a tavaszról előrehozott két meccsre elfogytunk; az MTK-tól nagyon simán kaptunk ki, majd 2-2-t játszottunk az utolsó előtti Pénzügyőrrel.

Különösebben komoly sérüléshullám nem érte a csapatot, de az tele van egyelőre tapasztalatlan fiatalokkal, így egy-egy meccsen, mondhatni, rövid volt a pad. Olyan újoncok váltak azonban alapemberré, mint Ulviczki, Vén Áron és Vén Boldizsár, Lukács Leon és Komáromi, de csereként rendszeresen lehetőség kapott – többek között – a mindössze 16 éves Skotner, Knáb, vagy épp Kuznyecov is. Összesen 29 játékos lépett pályára az ősszel lejátszott 17 fordulóban, köztük „komolyabb” visszajátszók, így Pászka, Kehinde, Julio Romao és Botka, de fiatalabbak is, lásd Radnóti, Varga Zétény, Szabó Szilárd és Kaján.

A gólokat elsősorban a csereként rendszerint remeklő Berényi, illetve az első csapatban is bemutatkozó Gólik szállították, ők 9, illetve 8 találatot jegyeztek, utóbbi pedig immár a Soroksárt erősíti. Mellettük egynél többször Szeridiukov (5), az újra és újra lesérülő Olalekan (4), illetve Knáb (3) találtak be, a visszajátszók közül csak Romao lőtt gólt. A 36 lőtt gólunk egyébként egyelőre 32 pontra és a hatodik helyre elég, idén a tavalyi szezonnal ellentétben a kötelező meccseket hozzuk, de a rangadókon bukdácsolunk, és ennek megfelelően gyakorlatilag pont úgy állunk, mint 2024 és 2025 fordulóján: akkor 33 ponttal ötödikként teleltünk.

A téli szünetet izgatottan várhatjuk, hiszen a második Kaposvár is csak 4 ponttal előz minket, és persze mindig betoppanthat egy-két próbázó. Az edzőmeccseken a hírek szerint több erős, külföldi ellenfél ellen is pályára léphetünk, majd március 1-jén, nevetségesen hosszú szünet után kezdődhet meg a nevetségesen rövid, 13 meccses bajnoki tavasz; várhatóan 11 órakor a Paks II fogad majd minket valahol a Pacsirta utca közelében.