Api bácsi emiatt is bízik abban, hogy Bakuban sikerrel járnak az utódok – mellette Hajdu Attilát és Vincze Ottót kérdezték a BL-playoffos párharcunkról.
Az 1964/1965-ös Vásárvárosok Kupája-győztes Horváth László bízik a szerencsében. – A BL-rájátszás kapcsán az 1965-ös sikerünk jut eszembe. Előzetesen senki sem hitte volna, hogy a torinói VVK-döntőben 1-0-ra megverjük a Juventust, azon a napon mégis megtettük. Még ma sem hiszem el, hogy ez igaz. Az ideális szerdai eset egy 2-0-s Fradi-siker és 11-esek, a 3-0 már egy rózsaszínű álom. Csakhogy a labdarúgásban minden megeshet. Szakmailag és pénzügyileg óriásit lépne előre a Fradi, ha sikerrel venné ezt a párharcot – mondta Horváth.
– Abból kiindulva, hogy az azeriek az első 45 percben bebizonyították, mennyire technikásak, nehéz optimistának lenni, ám én mégis az vagyok. Amennyiben 1-2-vel zárult volna a meccs, a feladat megoldható lenne, így azonban jelentős bravúr szükséges a BL-főtáblához. Amúgy két gól különbség nincs a két együttes között! Amennyiben Keane kivárásos taktikát választ, ne is reménykedjünk. Mi a teendő? Az Üllői úton látottnál szilárdabb védekezés és támadás. Csodálom Varga Barnabás klasszisát. Vajon hová tűnt 6-8 éve, miként vesztegetett el ennyit a pályafutásából? Számomra ez rejtély. De amíg ő van, a remény is él – fogalmazott Vincze Ottó, aki a Ferencvárossal 1995 őszén a Bajnokok Ligája főtábláján szerepelt.
Vincze Ottóhoz hasonlóan Hajdu Attila is szerepelt a BL-főtáblán a Fradival, de ő sem lát sok esélyt a továbbjutásra. – Az első félidő alapján egyértelmű volt: az azeri egy jól felépített együttes, és a második játékrészben ezt gólokkal igazolta is. Ezek után egy dolog segíthet: a mieinknél 6-7 játékosnak az átlagosnál sokkal jobban kell teljesítenie, a Qarabağban pedig 5-6 futballista legyen formán kívül. Negyven százalék a reményünk – fogalmazott az egykori kiváló kapus.
