A Nemzeti Sportfejlesztési és Módszertani Intézet is ismertette álláspontját, ami a helyzet tisztázása helyett inkább további kérdéseket vetett fel. Az elhangzottakkal, megjelentekkel kapcsolatban szinte csak kérdések merülnek fel, ezeket elküldtük újra az NSMI-nek, a tegnapi sajtóbeszélgetés összefoglalója alatt találjátok ezeket.
„Ádámék tizenhat perc alatt megegyeztek Hajnal Tamással és Palásthy Norberttel a percekről, ezért sem értjük a helyzetet” – jelentette ki Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár egy szerdai háttérbeszélgetésen, amikor az állami kiemelt akadémiákkal rendelkező NBI-es klubok helyzete, illetve vezetőik sajtóbeli vagy közösségi oldalon zajló üzengetése került szóba. A konkrét példában épp az FTC-t irányító Kubatov Gábor üzeneteire utalt, aki reggel azt közölte: az Üllői úton minden munkát elvégeztek, elvégre „több mint 50 Fradi-nevelésű futballista játszik az NBI-ben és az NBII-ben”. A klubvezér az elmúlt hetekben rendszeresen kritizálta nagy nyilvánosság előtt mind a Magyar Labdarúgó Szövetség, mind a szakállamtitkárság ajánlásait. A példamondatban szereplő Ádám, Szalai Ádám, 86-szoros válogatott futballista, a nemzeti csapat korábbi kapitánya, aki jelenleg a Nemzeti Sportfejlesztési és Módszertani Intézet (NSMI) módszertani igazgatóhelyettese, Hajnal pedig az FTC sport-, míg Palásthy a zöld-fehérek akadémiaigazgatója.
„Szeretném leszögezni, mindenkivel folyamatos kapcsolatban vagyunk, mindent letárgyalunk, minden tárgyalás kézfogással ér véget. Olyan még nem volt, hogy játékperceket akartunk volna letolni a torkukon. Még akkor sem, ha 10-15 százalékos növekedést vártunk el szezonról szezonra” – jelentette ki a futballistából lett sportvezető a szervezetet ért kritikákkal kapcsolatban, hangsúlyozva azt is, hogy a folyamatos egyeztetések mellett 2023-as kinevezésekor is arra törekedett, hogy hosszú távon is világos követelményrendszer mentén dolgozhassanak együtt az államirányítás részéről az állami támogatást élvező akadémiák vezetőivel.
„Azt láttuk, hogy a körülöttünk lévő országok, valamint a népességarány miatt idevettem még Hollandiát is, jelentősen előttünk állnak fiatalpercek terén, hasonló léptékű állami ösztönzések nélkül is. Ezen szerettünk volna változtatni” – magyarázta. A szurkolói részről gyakran megfogalmazott kritikára – mely szerint versenyhátrányba kerül az a csapat, mely kiemelt akadémiával a hátterében minden feltételnek meg akar felelni, szemben azokkal, akik akadémia hiányában kevesebbet kockáztatnak, és az MLSZ ajánlására is nemet mondtak – visszakérdezett: „Nem az volt-e versenyhátrányban, aki állami támogatások nélkül teljesített hétről hétre ugyanannyi magyarral a pályán, mint a jelentős összegekhez jutó többi csapat?” Kijelentette: ha egy akadémiai klubnak most kihívást jelent megfelelő 2004-es, 2005-ös korosztályú játékost találni, az annak köszönhető, hogy nem végzett megfelelő munkát az eddig kapott összegekért cserébe. Márpedig ezért minden klubvezetőnek saját magát kell először okolnia. „Amikor egy akadémia azt mondja, hogy adott korosztályban nincs megfelelő játékosa, tényleg megkérdőjelezi, milyen munkát végzett az elmúlt időszakban. Ha nincs jó 2003-as, arra az egyetlen magyarázat, hogy nem voltak eddig rászorulva, hogy neveljenek.” Szalai szerint erős összefüggés figyelhető meg aközött, hogy a környező bajnokságokban hány perc jut az utánpótláskorú játékosoknak, és hogy az adott liga klubjai mekkora bevételeket tudnak generálni játékoseladásból. Felsorolása szerint még az előző szezonban is jóval több fiatalpercet tudott felmutatni az osztrák, szlovén, szlovák, cseh és lengyel élvonal. Ezzel párhuzamosan az elmúlt szezonok értékesítési volumene is óriási különbségeket mutatott.
A sportállamtitkár azt hangsúlyozta, a produktivitási rendszer kidolgozásánál fontos szempont volt, hogy az akadémiai létet ne veszélyeztesse, ha nem sikerül megfelelni neki. Ezért is választották külön a működési költségektől a többi összeget, és tették csak utóbbi adott százalékait függővé a teljesített céloktól. Arra a megjegyzésre, hogy ettől függetlenül kényszerhelyzetet alakítottak ki, amikor jelezték a klubok felé, hogy a kiemelt akadémiai státusz elvesztését kockáztatja az az NBI-es csapat, mely nem szerepeltet az MLSZ iránymutatással összhangban legalább öt magyart minden bajnokija minden percében, elismerte, bizonyos feltételekből ők sem tudnak engedni. Ezen kritériumokat azonban szerinte és asztaltársa szerint is meg kell tudni különböztetni. A sportirányítás kikötésében ugyanis szó sincs kötelező fiatalról, csupán az öt magyarról. Eközben a kitárgyalt játékperceket lehet átlagolni a mérkőzések közt – ha egy meccsen úgy alakul, hogy csak egy vagy egy utánpótláskorú játékos sem lép pályára, az NSMI elvárásai úgy is teljesíthetőek maradnak. Kifejtették, nem érzik úgy, hogy ezzel bárki versenyhátrányba kerülne, bármekkora is az anyagi tét, a részvétel az érintett klubok részéről önkéntes. Eleve hibásnak tartják azt a megközelítést, hogy kényszerítésről lenne szó, a produktivitási mutatók teljesítése után lehívható pénzösszegeket inkább hasonlították egy munkahelyi ösztönzéshez, mikor egy nagy cégnél bizonyos célfeladatok teljesítését premizálják a munkavállalók körében – az alapfizetés feletti összegekkel.
Szalai tagadta, hogy az elmúlt egy hétben bármely klubbal is újratárgyalták volna a feltételeket. Schmidt mindehhez annyit tett hozzá, szezonon belül nem is lesz változás. Hangsúlyozták, a sajtóban főleg a Ferencváros kapcsán megjelent állítólagos változtatás, mely szerint a nemzetközi kupaporondon lejátszott percek is elszámolhatóak lesznek a produktivitásnál, korábban is a kalkuláció részét képezték. A Bajnokok Ligája- és az Európa Liga-selejtező kétszeres, a Konferencia Liga-selejtező meccsei másfélszeres szorzó mellett esnek latba. A főtáblás meccsek ugyancsak többszörös szorzót érnek a bevetett utánpótláskorúak esetében. Így olvasatukban nem igaz az a kritika sem, hogy ne érné meg egy fiatalt a nemzetközi mezőnyben bevetni, tartva attól, hogy aztán majd az NBI-es bajnokikon hiányzik a játékperce. „Ez eddig is így működött” – jelentették ki. Mindez azt is jelenti, hogy a teljesítésnél az FTC – mely hat éve minden szezonban ott volt legrosszabb esetben is a harmadik számú európai kupasorozat főtábláján – helyzeti előnyben lehet a többi akadémiával szemben, hiszen több meccsen, az NBI-nél erősebb szorzókkal teljesítheti az állami támogatások maximalizálásához szükséges játékperceket. Szintén fontos részletszabály, ami a Ferencvárosra és akár az előző tavasz nagy felfedezettjének számító Tóth Alex jövőbeli karrierjére nézve is jó hír, hogy a fiatalperceket „kipörgeti”, ha egy klub a támogatott korosztályból Európa nyolc legerősebb bajnokságának egyikébe tud értékesíteni, és ott az eladott futballista pályára is lép. Az elhangzottak szerint ezzel a részletszabállyal is erősíteni szeretnék a szándékot, hogy a klubok valódi perspektívát lássanak egy futballista kinevelésében, az első csapatba való beépítésében, valamint erősebb bajnokságok irányába történő értékesítésében. Egyúttal a fiatalpercekre vonatkozó kvóták ne jelentsenek béklyót egyetlen játékos esetében sem, ne ezen múljon egy mihamarabb megkezdett légióskarrier. Vagyis a fenti példában említett értékesítéssel a sokat kritizált kritériumok jelentős részét – ha nem is mindet – teljesítetté tehetné a rekordbajnok. Szalai jelezte, nem árulhatja el, hogy a kiemelt akadémiák közül melyik, mennyi fiatalperc teljesítését vállalta, annak nyilvánosságra hozatala csak a másik fél beleegyezésével történhet.
A további tájékoztatást kérő levelünk:
Tisztelt Sportintézet, kedves Szalai Ádám!
Július 2-án és tegnap is küldtünk kérdéseket a 4+1-es szabály és az akadémiai ajánlás kapcsán. A tegnapi sajtóbeszélgetés után – amelyre legnagyobb sajnálatunkkal, minket, az ország 5 legolvasottabb sporthonlapjának egyikét (Gemius adat, múlt héten 4. hely), nem hívtak meg, annak ellenére sem, hogy adatalapon, sok cikkben foglalkoztunk, foglalkozunk a témával – válaszokat azokra csak minimálisan kaptunk az sajtóbeszélgetésről megjelent cikkek alapján, sőt újabb kérdések sora merült fel bennünk. Ezeket a következőkben tesszük fel, de természetesen adott esetben egy interjút is szívesen veszünk Szalai Ádámmal:
– A Ferencvárostól a klubot érintő szabályok kapcsán azt a nem hivatalos választ kaptuk, hogy azokról a Sportállamtitkársággal kötött megállapodás szerint nem beszélhetnek a klubok. Ha ez igaz, miért van erre szükség? Ha nem, akkor kérem pontról pontra írják meg nekünk, milyen szabályok vonatkoznak a klubokra – a futballszurkolók biztosan megérdemlik, hogy tisztában lehessenek a szabályokkal.
– A megjelentek szerint „Szalai tagadta, hogy az elmúlt egy hétben bármely klubbal is újratárgyalták volna a feltételeket”, de az is elhangzott, hogy „15 perc alatt megállapodtak”. Ez komoly ellentmondásnak tűnik. A kluboknak a hírek szerint múlt szerdán kiküldött levél óta kivel és miről tárgyaltak a témában, azokon született-e bármilyen egyezség?
– Bizonyos szorzókat említettek, de a válogatottét nem. Hányszoros szorzó jár a felnőtt, az U-21 és az U-19-es válogatott meccsek után?
– A játékpercekbe beleszámolják-e a hosszabbítást is?
– Említették, hogy a volt játékosok játékpercei is beleszámítanak a fiatalpercekbe. Ha ez igaz a topligákra (háromszoros Bundesliga-szorzó hangzott el), akkor minden el- és kölcsönadott fiatal játékos után kaphat egy csapat játékperceket, akár az NBI-ben is? Nem gondolják, hogy ez a szabályozás – is – kontraproduktív? Hiszen a nyáron Liverpoolba szerződő Pécsi Ármin példáján a Felcsút jobban járt volna azzal, ha a spanyol utolsónak adja el a tehetséges kapust – hisz ott hozta volna a magas szorzójú játékperceket.
– Tegnap a leíratok szerint elhangzott, hogy az öt magyar folyamatos játszatásához ragaszkodnak az MLSZ által eröltetettek szerint, de fiatalnak nem kell folyamatosan a pályán lenni. Ennek mi köze van az utánpótláshoz, az akadémiák állami támogatásához? Indoklás nélkül joggal felmerül az emberben, hogy ez az állami tulajdonú, Csányi Sándorhoz kötődő, szinte 100%-ban állami finanszírozású, a Csányi-féle magyarszabályt be nem tartó Újpest helyzetbe hozásáról szól. Nem mellékes, hogy a témában megszólaló szakemberek 95%-a (Rossitól Mezeyig vagy a Bilbao utánpótlásának volt fönökéig) komoly fenntartásaikat jelezték a Csányi-szabály kapcsán.
– Robbie Keane is említette, hogy szombaton, az MTK ellen is már az Ötvös-Tóth középpályával állt volna fel, ezt a szabályok miatt nem tehette meg – mert sérülés esetén négyet kellett volna cserélnie. Az NBI-ben kötelező magyarszabály ahhoz is vezetett és nyilvánvalóan vezetni is fog, hogy a magyar válogatott egyetlen centerének, a Fradi egyik legjobbjának, Varga Barnabásnak játékperceinél az NBI-é lesz a prioritás, ő a nemzetközi kupameccseken fog pihenni, mint azt láttuk tegnap is. Az lenne a magyar foci, a válogatott érdeke, hogy Barni a Kazincbarcika ellen játsszon, ne a Ludogorec ellen vagy a főtáblán? Ez segíti a válogatott szereplését?
– Az akadémiákat mikor tájékoztatták arról, hogy az öt magyar folyamatos játszatásához ragaszkodnak a magyar bajnokságban? Ha, mint a pletykák szerint, erre múlt héten került sor, az nem gondolják, hogy súlyosan veszélyezteti a bajnokság tisztaságát?
– Ha nem vesszük figyelembe, hogy ez a magyarszabály ellentétes a magyar foci érdekeivel, csak az abból élőket segíti és azt is figyelmen kívül hagyjuk, az, hogy az nem vonatkozik minden csapatra, akkor is érthetetlen, hogy az edzői autonómiát, vagy a példának felhozott Varga Barnabást miért nem segítik annyival, hogy a folyamatos öt magyar helyett átlagosan öt magyar játszatását várják el? A magyar játékperceket ez a szabályozás nem növeli érdemben: az első fordulóban, az edzőket gúzsba kötő szabályozás ellenére is csak minimálisan, 2.77%-kal volt több a magyar játékperc, mint tavaly (58.32% után 61.09%, átlagosan 6.4 magyar helyett 6.7).
– Szalai Ádám arról beszélt, hogy a cél átlagosan 1.5 fiatal játszatása. Ez 135 perc meccsenként – ilyen magas arány sehol Európában nincs és minél sikeresebb egy futballnemzet, az arány annál kisebb. Erről készítettünk egy kimutatást az U-21-es EB indulásakor. A résztvevők közül csak Dániában (+49%) Finnországban (+41%), Georgiában (+33%), Franciaország (+8%) és Szlovéniában (+2%), volt több fiatalperc a bajnokságban az elmúlt szezonban, mint nálunk (70.9/csapat/meccs). A térségben csak Szlovénia és a messze ebben a mutatóban éllovas Szerbia (123.1 perc, +74%) van fiatal játékpercekben előttünk, Lengyelország (-3%), a nem térségbéli, de Szalai Ádám által említett Hollandia (-10%), Horvátország (-22%), Ukrajna (-29%), Csehország (-32%), Románia (-46%) és Ausztria is mögöttünk (-58%). Az EB-n a legjobb nyolc közé került válogatottnál (46.7, -34%) még alacsonyabb a mutató, ami jelzi, nemcsak hogy nincs korreláció az utánpótlás sikeressége és a játékpercek közt, hanem azzal ellentétes van. Ez könnyen feloldható, ha megnézzük, hogy az U-21-es válogatottunkban 2025-ben pályára lépők közül csak 8 légiós volt (közülük hárman a ZTE farmcsapatában, Lendván szerepeltek), ketten közülük más nemzetek utánpótlásképzésének ‘termékei’ (Okeke, Németh Hunor). A kérdés egyszerű: nem lenne jobb, ha több fiatal magyar juthatna el nívósabb bajnokságok utánpótlásába? Sajnos a bevezetett szabályozás ez ellen tesz.
Reakciójukban még mindig bízva, tisztelettel,
