A „kényes témákat érintő” MLSZ elnökkel készült interjúban csak a kényes kérdések maradtak el, szervilitásból azonban nem volt hiány – így mi mutatjuk be, hogy már bevezetése előtt teljesültek a 4+1-es rendszer célkitűzései, valamint a példaként felhozott lengyel és osztrák rendszert is és hasonlítjuk össze azokat a magyarral, valamint a valóban sikeres európai szövetségek bajnokságaira is kitekintünk, hogy lássuk, tényleg a garantált helyek hozzák-e meg az utánpótlás-képzés és a válogatottak sikerét.

A lengyelek által bevezetett szabályok valóban jutalmazzák az U21-es játékosok játszatását, az élvonalbeli csapatok közt bizonyos kritériumok alapján összesen 1 milliárd forintnak megfelelő összeget oszt ki a helyi szövetség az élvonalbeli kluboknak. Pontokat lehet szerezni hazai nevelésű játékosok, fiatalok játszatásával, de ebbe jóval erősebb szorzóval beleszámítanak a nemzetközi meccsek is! Az összeget az akadémiákba kell fektetni. Az osztrák Österreicher-Topf szabály legújabb verziójában is pontszámítás van, a 22 évnél fiatalabbak szorzója négyszeres az idősebb hazai játékosokhoz képest. A csapatok közt 2.5 milliárd Ft-nak megfelelő eurót osztanak ki a pontok arányában. A magyar rendszer 2026-tól, mindent beleszámolva több, mint húszmilliárd sorsáról dönt.

Magyarország

Ausztria

Lengyelország

A magyar, a lengyel és az osztrák bajnokság közül a magyarban van a legtöbb hazai játékperc (58.3%), a lengyeleknél a legkevesebb (50.2%), míg az osztrákoknál ez az arány 55.2% – érdemes megjegyezni, hogy arányaiban a legtöbb hazai tehetséget kitermelő európai országban, a portugáloknál ez mindössze 41.7%. Ott is vannak a hazai játékosokat védő szabályok, a keretben 10 hazai nevelésű játékosnak kell lennie és 8 U23-as játékost (itt nem számít a hazai nevelés) is kell a 25-ös keretbe nevezni. Az UEFA-szabályokhoz hasonlóan, ha nem tud egy klub megfelelő számú hazai vagy fiatal játékost nevezni, annyival csökken a keretének létszáma. Játékperc előírások, vagy kötelező fiatalszabály nincs.

Ami pedig a sokak által emlegetett kritikát illeti a fiatalszabályt illetően (amiről Holczer Ádám is beszélt az M4 Sportnak adott interjújában), miszerint az abból kiöregedők eltűnnek az élvonalból, jól látszik, hogy a lengyelek is hasonló cipőben járnak, míg az osztrákoknál nagyrészt elkerülik ezt a problémát.

Ha már a VB-re jutás a célja az MLSZ-nek, ami felülír minden mást, nézzük meg, hogy hogy viszonyulnak a 2022-es résztvevő európai országok élvonalaiban a hazai és fiatalpercek az összeshez. Wales-szel értelmezhető bajnokság hiányában természetesen nem számoltunk, míg a táblázat tartalmazza a magyar és az osztrák adatokat is.

Az 58% azt jelenti, hogy átlagosan 6.4 magyar volt a pályán, a 11.7%-nyi fiatalperc pedig azt, hogy 1.3 fiatal volt köztük. Az MLSZ kitűzött céljai teljesültek tehát, a kívánalmaknak megfelelő számú magyar és fiatal szerepelt. Hogy a válogatottak ebből szinte semmit nem profitáltak, az azt jelzi: ezek a magyarok, tisztelet a kivételeknek, egész egyszerűen nem elég jók – köszönhetően az MLSZ „szakemberei” által felépített képzési láncnak, a Bozsik-programtól kezdve, a versenyrendszeren át, az edzőképzésig. És itt érdemes felidézni, mit mondott Esterházy Mátyás Cseh Benjáminnak az m4sport.hu-n:

Nagyon nem szeretem, amikor a tehetségek hiányát akadémiai problémaként állítjuk be. Azt gondolom, az akadémiai rendszer alatt van a probléma. Vannak összefüggések, de nem az akadémiai képzés jelent problémát. Az kérdéses, kell-e ennyi pénzt ölni az akadémiákba, vagy máshova kell-e ugyanazt a pénzt átcsoportosítani. Nekem nem feladatom a stratégia kidolgozása, de állítom: nem azért nincs játékos, mert az akadémiákon túl sok a pénz, nem azért, mert nincs játékos, nem azért, mert az akadémiák rosszul nevelnek. Az akadémiák 14 évesen találkoznak a játékosokkal, nekik csak az lenne a feladatuk, hogy a fiatalokat átvezessék a felnőtt futballra. A probléma, hogy nincs alaptudás. Akinél megvan, abból futballista lesz. Túl kevés gyerek van, akiben az alapképzettség, az alap emberi kvalitás megvan az élsporthoz…Szoboszlai Zsolt és én évek óta hangoztatjuk. A tehetségekkel van az alapprobléma, de nem az ő dolguk megmondani, hogyan kellene változtatni. Vezetési probléma, ha nem tudsz megoldást találni erre évtizedeken keresztül. Nem 14 éves korban kell elkezdeni egy játékost fejleszteni, hanem 6-7-8 évesen. Abban a korban kell megadni az alapokat, akkor kell jól hozzányúlni a gyerekekhez, megszerettetni velük a futballt, mert alapból a gyerekek nagy százalékban nem szeretnek futballozni, inkább kötelező programként tekintenek rá. Gondot okoz még, a túl sok akadémia és a verseny hiánya. A jó játékos kevés jóval találkozik hétről hétre, vagy napról napra az edzéseken. Kevés éles meccs van, mert szétszóródnak a tehetségek. Ha egy korosztályban van 10-12 tehetség, azoknak egy helyen kellene lenniük, húzniuk kellene egymást egy ilyen kis országban, mint a miénk. A képzettségben, emberi fronton hatalmas problémát látok, a gyerekek nem kitartóak, nem szorgalmasak.

– Esterházy Mátyás