Az MLSZ elnöke szerint a válogatott szövetségi kapitánya, Marco Rossi vagy a Fradi vezetője, Orosz Pál és sportigazgatója, Hajnal Tamás (aki az MLSZ szakmai bizottságának is a tagja…) nem komolyan veendő futballszakember.

– Erősítést jelenthet egy-egy magyar gyökerű külhoni, vagy akár távoli kontinensen nevelkedő játékos is, beszéltek már róla, hogy külön stáb dolgozik az MLSZ-ben a hasonló státuszú, később esetleg honosítható tehetségek felkutatásán, a legutóbb egy Argentínában talált ígéretről lehetett olvasni. Illetve úgy tudom, például Bogdán Ádám, a volt válogatott kapus is tagja a stábnak, amely kapcsolatot tart ezekkel a kiszemeltekkel.
– Mindkét hír igaz, továbbra is fontosnak tartjuk a hazai játékosok képzésének fejlesztése mellett a külföldön élő és játszó magyar, magyar származású, hátterű fiatalok feltérképezését és meghívását a korosztályos válogatottakba. Neveket és klubokat azért nem említek, mert ezen a terepen is versenyhelyzet van. Továbbra is elsődleges szempont, hogy a futballista maga is akarjon a magyar nemzeti válogatott tagja lenni. Ebben pozitív visszacsatolás, hogy az utóbbi időszakban már meghívott tíz-tizenöt fiatal játékos igen jónak ítélte meg a szakmai körülményeket, örömmel és büszkén húzta magára a címeres mezt. Ma már ott tartunk, hogy játékosmegfigyelő-rendszerünk az egész világra kiterjed, több mint harmincezer nevet vizsgáltunk korábban számítógépes algoritmus segítségével is, és senki ne lepődjön meg, ha a közeljövőben nemcsak a szomszédos és különféle európai országokban, hanem azokon kívül felnövő magyar játékosok tűnnek fel a csapatainkban, akár az USA-ból, Ausztráliából vagy éppen Argentínából érkezve.

– Korábban is kiemelt célja volt a Csányi Sándor vezette MLSZ-elnökségnek, hogy lehetőséget teremtsen a magyar fiataloknak az NBI-ben való kibontakozásra. Most minden korábbinál radikálisabb lépésre szánták el magukat: egyszerre öt magyar játékosnak kell a pályán lennie a bajnoki meccseken, közülük egy 21 éven alulinak. Pontosan ismeri a kifogásokat. Mennyire végleges és mennyire betartatható a szabályozás?
– Szögezzük le, hogy nem egy váratlan irányváltásról, hirtelen ötletről van szó. A magyar és fiatal játékosok szereplésének ösztönzése 2013 óta hangsúlyos része a felnőtt bajnokságok kiírásának. Az 5/1-es szabály bevezetésének szándékát pedig még tavaly tavasszal bemutattuk a csapatoknak. Számomra évek óta ez az egyik legfontosabb kérdés. A májusi közgyűlésen bejelentett irányelvek mentén megújítottuk az ösztönzési rendszert, melynek célja egyszerű: a magyar játékosok és sportszakemberek foglalkoztatásának növelését akarjuk elérni, ezen keresztül a magyar labdarúgás és a különböző magyar labdarúgó-válogatottak eredményességének erősítését. A legtöbb élvonalbeli klub eddigi gyakorlatából indultunk ki, a pluszforrás olyan cél megvalósításáért jár, amely reális: legalább öt magyar, köztük egy fő U21-es korú játékost kell szerepeltetni az egész mérkőzésen. Ne feledjük, a legtöbb klubtulajdonos nagy részben központi forrásokból teremti meg a csapat működéséhez szükséges pénzügyi alapokat. Éppen ezért a szövetség részéről hiba lenne, ha a források egy részét nem kötnénk a magyar futball jövője szempontjából kedvező stratégiai feltételekhez. Egyébként a nagypályás férfi és női NBI, a futsal férfi és női NBI mellett a férfi NBII-t is érinti a szabályozás, éppen azért, mert a sportkormányzattal közösen rendszerben, stratégiában gondolkodunk. Ha az eddig tapasztalt fejlődés mellett lehetett hiányérzetünk, akkor főként azért lehetett, mert nem szerepelt elég magyar labdarúgó az élvonalbeli csapatokban. Abszurd módon sok magyar fiatal külföldön nagyobb eséllyel lépett át a felnőtt futballba, mint idehaza. És bár megértem és fontosnak tartom a klubok céljait, a magyar futball tükre és kirakata mégis csak a nemzeti válogatott, amely a jegyeladások és a televíziós nézettségi adatok alapján is a legfontosabb a szurkolóknak. A válogatott jó szereplése lehet a legnagyobb ösztönző a gyermekek számára, hogy kipróbálják ezt a sportágat, ezért nem lehet fontosabb semmi, mint a magyar válogatott érdeke.

– Egyáltalán mi lehet az oka annak, hogy nagy összegekkel kell motiválni, vagy ha úgy tetszik, zsarolni a klubokat, hogy magyarokat és fiatalokat játszassanak, miért nincs vagy alig van jelen ez a szemlélet a magyar kluboknál? Jogos az eredménykényszerre hivatkozni?
– Meggyőződésem és a nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a fiatalok beépítése szakmai és pénzügyi szempontból is a leghatékonyabb eszköze napjaink labdarúgásának. Különösen igaz ez egy olyan országban, mint a miénk, ahol egyrészt több évtizedes szakmai stagnálást kellett fejlődéssé alakítani, másrészt az utánpótlásképzés szinte teljes finanszírozását az állam vállalta magára a forrással nem rendelkező klubok helyett. Az ellenállás egyik feltételezhető oka szerintem az edzők és jatékosügynökök egyéni érdekeinek a klubok tartós céljaitól való eltérése. Fontos nemzetközi tapasztalat, hogy a klubok igen gyakran, már két-három vereség után lecserélik az edzőt, ezért a szakvezetők a rövid távú eredményességben gondolkodnak, és kockázatosnak tartják a fiatalok türelmet és időt igénylő beépítését. Ezzel egyidejűleg a klubok a nemzetközi játékospiac túlkínálata mellett – engedve a játékosügynökök nyomásának és az edzők szándékainak is – a szükségesnél nagyobb kereteket szerződtetnek, amely általánosan mérkőzéshiányhoz és állandó öltözőbeli konfliktusokhoz vezet, a játékosok pedig kevésbé lesznek motiváltak. Sokan nem tudják, hogy ez a fajta ösztönzés nem egyedi magyar gyakorlat. Számos országban élnek ezzel, például Ausztriában vagy Lengyelországban is. Talán nem kell indokolni, hogy aki a forrásokat biztosítja, annak joga van célokat kitűzni. És jó lenne, ha végre mindenki megértené, hogy a mi céljaink a sportkormányzattal közösen a klubok érdekét szolgálják elsősorban. Miközben újra meg újra halljuk a kritikus megjegyzéseket, azt látjuk, hogy a huszonnyolc NBI-es és NBII-es csapat többsége, mind nagyobb számban teljesíti az elvárásokat, és kezdi érezni a hasznát a döntéseknek. Mi abban segítünk, hogy ezen stratégiai célok megvalósításához rendelkezükre álljon számukra a szükséges forrás. Zsarolásról pedig szó sincs, ösztönzésről inkább, hiszen az eddigi előírások betartásáért a következő idényben is jár az eddigi központi juttatás a csapatoknak, ha azonban megfelelnek ezeknek az új feltételeknek, akkor extra bevételekhez juthatnak. Egy pozitív hatást máris látok például, pedig még el sem kezdődött a bajnokság: a hazai klubok megpróbálnak megszerezni és remélhetőleg játszatni olyan magyar futballistákat, akik korábban a válogatott közelébe vagy keretébe kerültek, de külföldi csapatukban nem jutnak elég játéklehetőséghez: itt hirtelen Németh András hazaigazolását említhetném példának.

– A leghangosabban talán a Ferencváros tiltakozik az 5/1-es szabály ellen, miközben azért látható, hogy magyar játékosok igazolásával a rendelkezés betartására készül. Fontos kifogásuk, hogy a legsikeresebb magyar csapatként nem volt beleszólásuk a szabályozás előkészítésébe. Mit mond erre?
– Az előző válasz a Ferencvárosra is érvényes. Minden klubra igaz ugyanis, hogy maga dönthet a rövid távon elérhető, nagy befektetést igénylő sikerek vagy a tartós, hosszú távú eredményesség és fönntartható működés arányairól. A klubvezetőknek döntéseik meghozatalakor figyelembe kell venniük, hogy milyen saját forrásokkal rendelkezik az egyesület, és mik a lehetőségek az utánpótlásbázis terén. A jó működéshez fontos még az igazolások terén szükséges szakmai és pénzügyi jártasság – a játékosügynökök gyakran negatív szerepéről már beszéltem. Az MLSZ a fenti döntési lehetőségeket bővíti ösztönző rendszerével, hiszen a pontokért és a nemzetközi jó szereplésért, továbbá a fiatal magyarok játszatásáért is pénz jár. Nem szűkítjük tehát a mozgásteret, ahogy az sem igaz, hogy köteleznénk bárkit is bármire. Ami azt illeti, hogy kinek mibe volt beleszólása: az NBI-es, NBII-es bizottságokban több egyeztetés zajlott a kérdésről, a döntés meghozatala óta pedig futballszakmai szempontból érdemi kifogás, komolyan veendő futballszakembertől nem hangzott el.

– A rekordbajnok FTC több más frontot is nyitott a szövetséggel szemben: ott volt a jegyértékesítési vita a kupadöntő előtt, aztán meg azt jelentették be, hogy nem fizetik be a fegyelmi bizottság által kirótt büntetéseket. Önök jobbára konfrontatív válasz nélkül hagyták ezeket a kirohanásokat (amelyekhez hasonló a Fradi elnöke részéről jutott a magyar sport jó pár további szereplőjének is). Látunk azért hasonlót külföldön is: a nagy klubok kommunikációjába, menedzselésébe mindez belefér?
– Sohasem fogunk belemenni értelmetlen, önös egyéni érdekeket szolgáló nyilvános vitába. Az ön által említett, alaptalan és méltatlan vádaskodással kapcsolatban a szurkolókat a lehetséges legkorábbi időpontban tájékoztattuk a jegyértékesítés folyamatáról. Sohasem látott számban vásároltak jegyet a drukkerek a döntőre (54 782 fő lépett be), ezzel is visszaigazolva a jegyértékesítési rendszerünk megfelelő szolgáltatását. A Ferencváros felel a szurkolói viselkedéséért, hasonló módon, miképp az MLSZ felelős a magyar válogatott drukkereinek tetteiért az UEFA-mérkőzések során. Fegyelmi eljárást indítottunk a klubbal szemben, ezen felül azokat a személyeket, akik beazonosítható módon fegyelmi vétséget követtek el, kitiltjuk. Egyébként a kitiltásra a Ferencvárosnak is van lehetősége saját mérkőzései rendezésekor, de ismereteim szerint ezt az eljárást igen ritkán alkalmazza, jelenleg is mindössze négy szurkoló van kitiltva a mérkőzéseikről. Ráadásul kérhetnék, hogy a kizárás vonatkozzon az MLSZ által szervezett mérkőzésekre is, ezt sem tették meg. Az pedig nemzetközi gyakorlat és természetes, hogy a jegyeket az értékesíti, aki a mérkőzést rendezi. De ha már a kupadöntőről beszélünk, az én koromban, ennyi tapasztalattal már nem sok mindenen lepődik meg az ember, de kivételesen egy személyes sérelmemet is hadd említsem meg. A Ferencváros ultrái édesanyámról is megemlékeztek nem éppen pozitív kontextusban, amikor azt skandálták: „Csányi, te állat, ba..d meg az anyádat”. Még ha nem is a Ferencváros elnöke, a Facebookon igen aktív Kubatov Gábor szervezte ezt a gyalázkodást, talán akkor is joggal vártam volna el, hogy mint a klub első embere és az egyik politikai párt vezető személyisége – aki egyébként a nyilatkozatai szerint száműzni szeretné az obszcenitást a lelátókról –, elhatárolódjon ettől a megnyilvánulástól. Az, hogy ezt nem tette meg, meggyőződésem szerint nemcsak az ő, de a klubja, és a politikai közössége szégyene is.

A teljes interjú: NSO