Belga hátvédünk hazája sajtójában nyilatkozott.

Egy igazi élcsapatban játszom már, itt minden óriási. Vasárnap megyünk ausztriai edzőtáborba. Folyamatosan 30 fok feletti a hőmérséklet, akárcsak Belgiumban, ez nem normális. Hogy olyan lenne, mint egy nyaralás? Az biztos, hogy álomszerű még. Talán mert még a szállodában vagyok. Amint letelepszem, otthonosabb lesz – a lakást már megtaláltuk. Nem voltam korábban még Budapesten, de alátámaszthatok minden pozitívumot, amit csak hallottam. Nagyon kellemes város. Azt tanácsolják nekünk külföldieknek, hogy költözzünk a belvárosba. Ott minden sétatávolságra van, ami kényelmes a barátnőmnek is. Ő is ideköltözik, az a terv, hogy találunk neki munkát a biztosítási szektorban.

A Ferencváros már néhány hónapja érdeklődött és én is nyitott voltam a dologra. Beléptem a szerződésem utolsó évébe és a Mechelen túl sokáig kivárt egy új szerződés felajánlásával. Meg akartam ismerni a lehetőségeimet, hogy az utolsó évemben felkészülhessek egy váltásra. Az győzött meg, hogy hosszú ideje figyeltek, jók a megérzéseim. Természetesen az első megkeresést követően utánanéztem a csapatnak. A Genk és az Anderlecht elleni meccseiket pedig már korábban is láttam. Most a Noah vagy a Buducsnoszt elleni selejtezőnkre készülünk. Ez nagyon fontos a klubnak. Kisgyerek korom óta én is a nemzetközi kupaszereplésről álmodozom. Ha ez itt valósul meg, az nagyszerű. És persze anyagilag sem járok rosszul, a Ferencváros nagy csapat. Itt minden óriási. Az edzőközpont gyönyörű és a klub többi szakosztályát is kiszolgálja. Van kézilabda és vízilabda csapat is, mindenki ugyanazt a címert viseli. Ez családias hangulatot ad. A különbségek a körülmények között is nagyok Belgiumhoz képest, de a stábtagok számában és a játékosok képességeit tekintve is.

Nagyon magas az általános színvonal. Naby Keitán azonnal látszik, hogy a legmagasabb szinteken focizott, de barátságos srác. Néha beszélgetünk franciául, Phillipe Rommensszel hollandul is tudok, de ő még sérült. És persze az edző sem akárki. Nagy klubokban játszott, szigorú, de fair. A keresztnevemet próbálják kimondani, hol így, hol úgy sikerül. A családnevemmel még nem próbálkoztak, de biztos menne [nevet].

Mindig tudni kell álmodni, abban hinni, hogy „miért ne?”. Két évvel ezelőtt a másodosztályban játszva ez a lépés nem tűnt volna reálisnak. Nagy ütést kaptam, mikor az első kezdőként játszott meccsemen a Mechelenben elszakadt a keresztszalagom. A fejlődést, amin átmentem, a fizioterapeutákkal végzett kemény munkának köszönhetem. Az, hogy folyamatosan játszottam, segített, hogy egyenletes teljesítményt nyújtsak.

– Toon Raemaekers