Tíztől élőben követheted az MLSZ mai, óriási hibákat elkövetni készülő közgyűlését.

Az MLSZ tervei szerint ma a központi bevételek elosztását ahhoz köti majd, hogy egyszerre 5 magyar legyen a pályán az NBI-ben, köztük egy U21-es játékossal. Ez azt a komoly futballstratégiai tévedést erősíti, hogy a magyar focinak az tesz jót, ha még kisebb a verseny a magyar játékosok közt a futballstátuszokért. A magyar futball versenyrendszerének rendkívül rossz a felépítése, betegesen sok, az „NB-s” (I, II, III) osztályokban 92, az NBIII után következő osztályt figyelembe véve pedig 400-nál is több csapat van Magyarországon, ez pedig ahhoz vezet, hogy rengeteg fizetős státusz van, miközben használható magyar focista kevés. Ez túlkereslethez vezet, és ahhoz, hogy az NBIII-ban sem ritka a milliós fizetés, az NBII-ben pedig a többkmilliós. A magas NBII-es fizetések (és az ott erőltetett magyarszabály) vezetett bő egy évtizede ahhoz az áldatlan állapothoz, hogy tavasszal nem a feljutásért megy az igazi harc a másodosztályban, hanem a feljutás elkerüléséért, ez pedig, mondanunk sem kell, tökéletes táptalajt teremt az esetleges bundához.

Az NBI-es magyar játékosok fizetései a 6+5-ös korábbi magyarszabály kivezetése után némileg normalizálódtak, de egy magyar még mindig sokkal jobban keres egy hasonló képességű légiósnál. A magyarszabály kivezetése előtt nem voltak ritkák ezek a példák: egy magyar csapat középpályása (aki ma már az NBII-ben játszik) Gera Zoli fizetésének dupláját kérte, egy külföldről kikopott válogatott pedig több, mint tíz éve szeretett volna egy ma is kiemelkedőnek számító, 50 ezer eurós fizetést a Fraditól, amit végül egy vidéki klubnál meg is kapott. Az ügynökök pedig pontosan tudják ma reggel, hogy a bevezetni készülő változások milliárdos tételek feltételeivé teszik a játékosaikat, így minden korábbinál jobban elszállhatnak a magyar játékosok fizetései.

Mielőtt valaki félreértené, vagy félre akarná érteni, ez nem irigységről szól, hanem arról, hogy a megugró fizetések nyilván az utánpótláskorúaknál is megjelennek. És ez az, ami komoly problémát jelent abban, ami a magyar utánpótlás-nevelés számára legtöbb esetben ma is megoldhatatlan feladat: az átmenetben a felnőtt labdarúgásba. Egy futballista megfelelő belső motiváció nélkül soha nem lesz jó focista, azonban – kivételes esetektől eltekintve -, megfelelő külső motiváció nélkül a belső motiváció sem alakulhat ki. Nem véletlen, hogy a mai futballban annyi a többedgenerációs futballista (Haalandtól kezdve Szoboszlain, Szalain és Sallain át Lisztesig), ezekben az esetekben a családi környezet kialakíthatja a megfelelő motivációs szintet.

De a rendszer a megfelelő motiváció kialakulása ellen dolgozik. A magyar futball garantált életpályát biztosít az akadémiákon növekedő fiataloknak, hisz a futballba kell a friss hús. Nagyon-nagyon kevés olyan tinédzser van, akit nem csábítanak el a bulik, a csajok, nézzen mindenki magába, mennyire tartotta fontosnak a tanulást középiskolásként, egyetemistaként 17-20 évesen. Pedig a legtöbbünknek, ellentétben a focistákkal, nem volt az átlagot magasan meghaladó fizetése. Ma Magyarországon ráadásul leginkább a középosztály viszi focistának a gyerekeit, így, míg sok helyen (Franciaországtól, Svájctól kezdve a Balkánon át Dél-Amerikáig) a foci kitörési lehetőség rengeteg fiatalnak (gondoljunk csak Laidounira, Uzunira, Somaliára), addig Magyarországon a legtöbbek számára nem az.

Ma az ifiválogatottakban alig van légiós. A Barcelona nem bánja, ha 200 Tajtit kiszór az akadémiáiról, ha talál egy Yamalt. A nyugati klubokban (de ott is, ahol nem mesterséges a kereslet és így magas fizetések sem várják a fiatalokat, pl. a Balkán, Csehország) hatalmas a lemorzsolódás az utánpótlásban. Ott tartják a Carlo Ancelotti által is alaptételként emlegetett elvet a válogatásnál: akkor játszol, ha elég jó vagy. Angliában az akadémisták 1.5%-a mutatkozik be az elsőosztályban és 9%-uk kap akár csak egy meccset is bármelyik profi osztályban. Nálunk ez utóbbi közel van a 100%-hoz és az NBI-es bemutatkozások aránya is egy nagyságrenddel nagyobb, mint az angol érték… Sokáig volt e sorok szerzője is abban a tévhitben, hogy ez a lemorzsolódás rossz dolog, de valójában a sikeres játékosnevelés kulcsa: ez alakítja ki a megfelelő, kiemelkedő motivációs szintet a jövő kiemelkedő focistáiban.

A magyar futball egy újabbat lép a tömegtermelés felé és újabb lépéssel távolodik el az elitképzéstől, ha ma elfogadják ezt az előterjesztést. Ha így lesz, akkor nekik fontosabb az évi 2-300 közepes fiatal focista jóléte, mint 2-3 kiemelkedő kinevelése. A magyar futball és a magyar futballisták érdeke nem ugyanaz: a magyar futballnak jó válogatott, jó bajnokság és nemzetközi szinten is sikeres csapatok kellenek, nem jól fizetett magyar focistanemzedékek, garantált állással. Nem tehetünk mást, mint bízni abban, hogy a mai közgyűlésen minden előzetes várakozással szemben a magyar foci valódi érdeke lesz az első.