De az Európa Liga meccsekre is kifejezetten büszke korábbi brazil játékmesterünk.

– Budapesten mikor járt legutóbb?
– Négy évvel ezelőtt jöttem el a Ferencvárostól, a pandémia kitörésekor még jártam Budapesten, azóta nem. Amíg Katarban futballoztam, a család maradt Magyarországon, a gyerekek ott fejezték be az iskolai évet.

– Igaz, hogy unokatestvére a mai napig Budapesten él?
– Igen, már meg is beszéltük, hogy jövőre meglátogatjuk. Ő nem a futballban dolgozik, de természetesen figyelemmel követi a Ferencváros eredményeit. A feleségem már most rágja a fülemet, hogy mikor megyünk. Ha rajta múlott volna, maradunk Budapesten. Hiányzik neki a magyar főváros, az ottani barátaink. Azonban én hazavágytam Brazíliába, több mint egy évtizedig voltam távol a hazámtól.

– Annak idején négyszeres kazah kupagyőztesként érkezett a Ferencvároshoz, ahonnan háromszoros magyar bajnokként távozott. Emlékszik az első napokra a Fradiban?
– Minden élénken él bennem. Kétezertizenkilenc februárjában érkeztem, akkor már Szerhij Rebrov volt a vezetőedző. Tisztában voltam vele, hogy kemény edző kezei közé kerülök, de utólag mondhatom, remekül megértettük egymást. Pontosan tudta, mik az erősségeim, és nekem ezeket kellett használnom. Arra is emlékszem, amikor körbevezettek az edzőközpontban, és először megmutatták a stadiont, nem túlzás, leesett az állam. Remek körülmények közé kerültem, pedig előző klubomnál, a Kajrat Almatinál sem volt ezzel gond. És a telt házas meccseket sosem felejtem el.

– Mire a legbüszkébb abból az időszakból?
– A Bajnokok Ligája szerepléssel gyerekkori álmom vált valóra. Bejutottunk a csoportkörbe, rengeteg élménnyel gazdagodtam, minden pontosan olyan volt, ahogyan azt gyerekként elképzeltem. Ide venném az Európa Ligát is, hiszen abban a sorozatban is remek eredményeket értünk el. Az Espanyol elleni meccsek különösen közel állnak hozzám, hiszen a két mérkőzésen három gólpasszt adtam. A következő időszakban rengeteget szeretnék tanulni, jó lenne a Ferencvároshoz is elmenni tanulmányútra.

A teljes interjú: NSO