Korábbi kiváló brazil játékosunk elmondta, hogy jövőre tervez egy budapesti látogatást.

– Hogy vagy mindig, Isael? Rengeteg szurkolónk a mai napig emlegeti a nevedet.
– Köszönöm, remekül vagyok, magam is tapasztalom a mai napig, hogy szeretnek Magyarországon. Sok üzenetet kapok az Instagram-oldalamon a Fradi-szurkolóktól.

– Hogy alakult a Fradi utáni karriered?
– Magyarország után Katarba szerződtem, majd onnan Szaúd-Arábiába tettem át a székhelyemet, de most már újra Brazíliában vagyok. A Noroeste csapatában fogok játszani, de nem ismeretlen nekem a klub, korábban is játszottam már itt. Örülök, hogy ennyi év után újra itthon játszhatok.

– Visszatérve a Fradihoz, mi ugrik be először, ha a klubunkra gondolsz?
– Ez egyértelmű. Sok kiváló meccsünk volt a csapattal, szép trófeákat nyertünk, de azt gondolom, hogy amikor bejutottunk a Bajnokok Ligája csoportkörébe, annál édesebb emlék nincs. Fantasztikus utazás volt ez a Djurgarden elleni selejtezőtől kezdve egészen az utolsó csoportmeccsig Kijevben. Ezt senki sem veszi el tőlünk, csodás időszak volt ez az életemben.

– Mennyire követed a Fradi aktuális meccseit, tisztában vagy a klub sikereivel?
– Őszintén szólva, nem egyszerű követni a csapat eseményeit, hiszen itt Brazíliában komoly időeltolódás van Európához képest, de természetesen tudom, hogy a klub milyen meghatározó csapattá vált Európában, hiszen mindig ott van valamelyik sorozatban, Magyarországon pedig továbbra is egyeduralkodó.

– Számos Isael-gólt láthattunk, amíg játékosunk voltál, neked melyik a kedvenced?
– Az első! Boldog voltam, amikor Magyarországra igazoltam, és az első találatnál úgy éreztem, hogy valóban megérkeztem a csapatba. Örülök, hogy az elsőt szép számmal követte a többi gól is.

– Hogy alakult az életed a sporton kívül?
– A futballistaélet velejárója a folytonos utazás, nincs igazán lehetőséged gyökeret ereszteni, ezért boldog vagyok, hogy visszatérhettem a családommal Brazíliába. Sok helyen megfordultam a világban, de a szívem, ahogy idősödtem, mindig hazahúzott.

– A pályán mindig egy különleges hanggal kérted a labdát a társaktól. Nemrég igazolt hozzánk egy fiatal brazil tehetség, Guilherme Henrique, aki ugyanezt a hangot adja ki a pályán.
– [nevet] Úgy látszik ez nekünk, braziloknak a vérünkben van. Valóban, ez egy sajátos szokásom volt, úgy gondoltam, hogy ezzel az éles hanggal előbb meghallanak a társak, mintha csak simán kértem volna a labdát, ez egy erősebb, élesebb hang volt, mint egy sima kiabálás.

– Mi hiányzik a legjobban Magyarországról, tervezel esetleg ellátogatni Budapestre?
– A családommal együtt imádtuk a magyar fővárost. Az unokatestvérem a mai napig Budapesten él, szerintem jövőre újra ellátogatunk a családdal Magyarországra.

A teljes interjú: Fradi.hu